2018 július 11-18, Kárpátforduló környéke jutalomtúra, Erdély
-Beszámoló- -Mellékletek-
2018. július 16. Nagy-Kő-havas, Garcsin-völgy, Csűrkő-rét
Sofőrünk reggel tovább alhatott, nem volt szükségünk az autóbuszra. A túra kezdőpontja a szálláshelyünk, Bácsfalu volt. Házigazdánk, Sándor ismét velünk tartott. A megszokott 630-ra összegyűltünk - 4 társunk kivételével - a Bácsfalui evangélikus templomnál. Ők maszek programot szerveztek maguknak a mai napra. Kissé felhős volt az ég, de túrázásra alkalmas volt. Mind a hosszú-, mind a rövidtúrások azonos útvonalon indultak el. A sárga háromszögjelzésen indultunk el a faluból. Korán volt még, alig találkoztunk emberekkel Bácsfalu utcáján. Egy-két takaros portát lehetett látni felfelé menet. 715-kor elhagytuk az utolsó épületet, mely a Neteda Panzió volt. Mai napra ez a két túraváltozat került kiírásra:
Útvonal: Bácsfalu (640 m,
) – Türkös (650 m, ) – Türkösi háttető (996 m, ) – Garcsin-völgy () – Garcsin mezeje (840 m, ) – Csűrkő-rét, EKE menedékház (1630 m, ) – Malomdomb (690 m, 
, 
) Túratáv: 21km (ebből 10km magashegyi)
Emelkedő: 1300m (ebből 300m magashegyi)
Idő: 9 óra
Minősítő pontszám: (15+6)x2=42+16,5+20+1=80 pont
Alternatív útvonal: Bácsfalu (640 m,
) – Türkös (650 m, ) – Türkösi háttető (996 m, ) – Garcsin-völgy () – Garcsin mezeje (840 m, ) – Bácsfalu (640 m, ) Túratáv: 21km
Emelkedő: 600m
Idő: 5 óra
Minősítő pontszám: 31,5+12+1=45 pont
Mint később kiderült, 14-en választottuk a hosszabb túrát, 16-an a rövidebbet. 800 óra körül a Türkösi-háttetőn voltunk. Itt megálltunk 10 percre, bevártuk egymást. Ezután egy nagy réten lefelé haladtunk egy alig járt ösvényen. 825-kor már a Garcsin-völgyben jártunk. Egy széles, köves úton mentünk tovább a völgyben. Elhaladtunk egy medve veszélyre figyelmeztető tábla mellett. Később egy pisztrángos tórendszert mellőztünk, de a tavakra nem láttunk be, a kerítésnek ültetett tujasor miatt. 950-kor hosszabb pihenőt tartottunk egy forrás mellett. Egy szabadtéri ortodox szentélyt is építettek a forráshoz. Szépen faragott fa Krisztus kereszt van a belsejében, melynek oldalán egy-egy festett kép látható. Igazából itt vált kétfelé a társaság. A hosszabb túrát választók 14-en tovább gyalogoltak a völgyben. 1 km után gyanús lett, hogy sehol sincs jelzés! Igaz, idáig se nagyon volt. Visszamentünk a forráshoz. A többiek még mindig itt ücsörögtek. A jelzésünk, a forrás előtt 100 m-rel kanyarodott el a hegyek felé! Egy rét közepén levő távoli sziklára festették fel a sárga háromszög jelzést. Ösvénynek nyoma sem volt! 1050-kor hagytuk el a völgyet. Szinte ösztönösen haladtunk felfelé a lucok közötti füves területen. Néha azért találtunk jelzést a fákon.
Igen kemény kapaszkodó várt ránk, a felmenetel 2 órát igényelt tőlünk. Sokszor majdnem négykézláb kapaszkodtunk egyik fától a másikig. Borzasztóan meredek volt az ösvény, sűrűn meg kellett állnunk pihenni. Nem véletlenül írták ki még a völgyben, hogy télen ez az út járhatatlan! Csak az orrunkig láttunk az erdő rengeteg miatt. 1225-kor egy sziklafalnál pihenőt tartottunk. Éreztük, hogy a Csűrkő-rét már nem lehet messze. Időközben eleredt az eső, egy kisebb zápor kapott el bennünket. Elő kellett vennünk az esőköpenyeinket. Az EKE menedékházhoz 1300 órakor érkeztünk meg. Kellemes meleg fogadott minket. Rajtunk kívül talán négyen voltak a menedékházban. Helyet foglaltun, megettük a déli szendvicseinket. Hamar megszáradtunk, az eső is elállt már egy ideje. Elbeszélgettünk a menedékház gondnokával. Gyakorlatilag családi vállalkozásban üzemeltetik a házat. 1545-kor összeszedtük magunkat, majd elindultunk lefelé az úgynevezett csalásdi úton. Ez tulajdonképpen a piros jelzésű turista út. Előtte még érzékeny búcsút vett a társaság az egyik málhahordó csacsitól. A csütörtöki túrán már páran lementek ezen az ösvényen.
Alig indultunk el, jobb kézre a Kis-Kő-havas sziklaszirtje magasodott a fejünk fölé. Jó iramban haladt a csapat, nem kellett 2 óra, hogy leérjünk a Sipoly-patak völgyébe. A buszunkat a Malomdombra rendeltük, itt várakozott ránk. 1545-kor elindultunk hazafelé. Negyedórai buszozás után már otthon is voltunk. Mivel még sok időnk volt a vacsoráig, Sándor meghívta szomszédban lakókat a kertjébe egy kis gyümölcs kóstolásra. A lányaink nem tudtak ellenállni a meghívásának, belakmároztak a finom ribizlivel és a málnával. A jutalomtúránk utolsó túrája ismét a Nagy-Kő-havasra fog vezetni, a Tamina-vízesést fogjuk felkeresni.
|
|
|
A túranapot teljesítők névsora