2018 július 11-18, Kárpátforduló környéke jutalomtúra, Erdély
-Beszámoló- -Mellékletek-
2018. július 15. Barcarozsnyó, Brassó
Mára kissé labilisabb időjárást jeleztek előre. Persze nem csak emiatt, hanem az előző három nap túrája miatt is szükség volt pihenőnapra, mert eléggé nehéz túrákat tudtunk magunk mögött. Reggel a szokásoknak megfelelően megreggeliztünk, majd elindultunk Barcarozsnyó felé. A mai napra a Barcarozsnyói parasztvár és Brassó felkeresése, megismerése volt a cél. 820-kor már Barcarozsnyón voltunk. Valamiféle népünnepély volt készülőben, alig találtunk parkoló helyet. Elindultunk felfelé, a felvivő kis buszokat mellőztük. A vár bejárata előtt egy Díno parkot építettek. Ide nem mentünk be.
Erdély egyik legnagyobb erődítménye a Brassó és Törcsvár között épült 150 méter magas sziklára épített vár. A szász lakosság által épített és kisebb városnyira kibővített vár a középkorban a környék szinte teljes népességének otthont tudott adni vész esetén. Az elmúlt években történt rekonstrukciónak köszönhetően igazi középkori időutazásban lehet részünk a vár látogatásakor. Az erődítmény a XIV. században épült egy a német lovagrend által épített vár helyén. A várat a szász lakosság kibővítette a XV. század kezdetén, hosszú időn keresztül több ízben mentette meg támadóitól Barcarozsnyó népét. A nem túlzottan nagy kiterjedésű vár őrtoronnyal is bírt, kis létszámú katona szállásolt benne. Bár 1612-ben Báthory Gábor fejedelem elfoglalja, de egy esztendő múlva visszaadja a szászoknak, 1658-ban sikerrel dacol a krími tatárokkal és az oláh vajdával is. Ekkor már a város anyagi áldozatainak köszönhetően kiterjedtebb épület-együttes terül el a sziklás dombtetőn. A támadások idején a falu szinte teljes lakossága a várba költözött, és az erős falak védelmében egy új falut épített fel magának. Az ide menekített lábasjószágoknak külön legelőparcella, a hosszabb ostrom esetén lelkészlakás és kápolna is rendelkezésre állt. Volt idő, amikor nyolcvan lakóház, iskola és templom is működött a várban. Több ízben éri tűzkár – egy esetben a császári csapatok is felgyújtják.
A széles rónaságból markánsan kiugró vár napjainkban előszeretettel választott úti cél jó megközelíthetősége miatt. A 150 méter magas sziklán, a vár alatt már messziről látszik a Hollywood feliratra emlékeztető nagy Râšnov felirat. A várat gyalogosan, a városka főutcájáról nyíló lépcsősoron, vagy autóval a túloldalról közelíthetjük meg. A hangulatos várudvar közepén egy 146 méter mély kút van, melyet török hadifoglyok ástak 1623-40 között. A vár egyik épen maradt épületében helytörténeti kiállítás kapott helyet a vár és a város történetéről, néhány helyen még magyar feliratokat is találunk. A várfalakon belül mintegy 30 kis épület segítségével próbálják rekonstruálni a középkor mindennapjait, egy kis ódon városkát építettek ki utcácskákkal, lépcsőkkel. A vár falairól, bástyáiról káprázatos panoráma nyílik a városra és a Kárpátok hegyeire. 1802-ben hatalmas földrengés döntötte le épületeit, amikkel a továbbiakban már nem törődtek. Romlása egészen a XX. század végéig tartott, amikor a helyi Önkormányzat felismerve a turizmusban rejlő hatalmas lehetőséget, nagy ütemben megkezdte a renoválását. Látványos a vár bejárása. Tényleg középkorba képzelheti magát az ember, amint a szűk folyosókon közlekedik. A rekonstrukció tényleg látszódik, mind eredettibb lesz a vár. A várból nagyon szép a kilátás a Bucsecsre, a Királykőre. 945 körül fejeztük be a vár bejárását. Visszementünk a parkolóba, majd elindultunk a következő állomás felé, Brassóba.
1030-kor értünk be a városba. A Cenk alatti téren tudtunk megállni, itt szállt ki mindenki az autóbuszból. Egyénileg kellett megismerni Brassót. A város a Barcaság délkeleti szögletében, a Cenk-hegy lábánál fekszik. Sok éven keresztül gazdag kereskedőváros volt, ma Bukarest után az ország második legnagyobb városa. Brassó nevét először 1252-ben említi IV. Béla egyik adománylevele. A latin Corona név, ahonnan a város német neve, Kronstadt ered, 1355-ben említik így először. Egy legenda szerint a legelső városháza építésekor a földben, fagyökerek között egy koronát találtak. Innen származik az elnevezés, és ezért van, hogy a város címerében egy korona és egy fagyökér található. Brassó az erdélyi szászok legnagyobb és legjelentősebb városa volt. Igazi fejlődése 1385-ben kezdődött, mikor a török-tatár betörések elől a lakosságot a Köszörű-patak magas hegyekkel körülvett völgyébe költöztették. Ebben az időben kezdődött a védelmi célokat szolgáló várfal és a Fekete templom építése is. A reformáció utáni időktől folyamatosan Brassó volt az erdélyi szellemiség egyik fontos bástyája, német, magyar, román iskolái és kulturális intézményei is voltak. Napjainkban a városnak több mint 300 ezer lakosa van, melyből 10% magyar anyanyelvű. A szászok száma sajnos már nem éri el az ezret sem. A Fekete templom, a város legfőbb nevezetessége a főtéren található. Erdély legnagyobb temploma, és a legkeletebbre fekvő gótikus templom Európában. 1385-1477 között épült, későgótikus stílusban. Nevét akkor kapta, mikor a Habsburgok felgyújtották a várost, és a templom falait feketére festette a korom és a füst. A gyújtogatás oka az volt, hogy a szászok ellenezték egy császári őrség felállítását. A templom belseje szintén lenyűgöző látványt nyújt magas oszlopaival, gótikus ablakaival. Legkülönlegesebb kincse a több mint száz darabból álló török szőnyeg gyűjtemény, melyet a város kereskedői adományoztak a templomnak. A jobb oldali hajóból nyíló oldalkápolna bejárati ajtaja fölött látható freskó 1476-ból származik. A festményen Mária és a kis Jézus, Szent Katalin és Szent Borbála képe alatt Mátyás király és felesége, Beatrice címere található. A templom neogótikus oltára 1866-ban készült. Festett szószékének talapzatán Mózes áll a tízparancsolatot tartalmazó kőtáblákkal. A szószékkel szemközti falon Brassó és Mátyás király címere látható. A templom másik büszkesége a 4000 sípból álló Buchholz orgona, melyet a XIX. század közepén készítettek.
A Fekete templom bejárata mellett található Johannes Honterus bronzszobra, aki az evangélikus vallás elterjesztője volt az erdélyi szászok körében. A szobrot 1898-ban állította a város lakossága. A főtértől északra található a barokk stílusú római katolikus templom, melyet a XVIII. század végén építettek. A főtér közepén áll a régi Városháza, mely 1770-ben kapta ma is látható barokk formáját. Eredetileg a céhek tanácsának székháza volt, ma történelmi múzeum múködik benne. A főtér másik nevezetes épülete az 1554-ben, jellegzetes erdélyi reneszánsz stílusban épült Hirscher-házk. A főtértol nem messze található a drótkötélpályás felvonó, ami a 960 méter magas Cenk-hegy tetejére viszi fel a látogatókat. A főtér és a felvonó között helyezkedik el Brassó legkeskenyebb utcája, a Zsinór utca (str. Sforii). A főteret és környékét sétáló utcává alakították ki. Éttermek sokasága van itt, valamint hömpolygő embertömeg. Ma délután a szabadtéri színpadon népi táncokkal szórakoztatták az embereket. Az épületek jó állapotban vannak, Erdély egyik legszebb belvárosa fogadja az idejövő turistákat. Fentieken túlmenően még rengeteg látnivaló akad. Szinte végigrohantuk a belvárost, rápillantottunk Szent Adormire ortodox templomra, a Városházára, a Megyeházára. A belváros feletti dombon a Fellegvár komor bástyái látszódnak. A középkori városfalból, a bástyákból elég sok minden megmaradt. Megtekinthető a a Katalin kapu, a Fehér és a Fekete torony, a Tímárok, Posztósok, Takácsok, bástyája. Ennyi fért bele a városnézésbe.
1400 órakor a Cenk alatti sétánynál gyülekeztünk. Kicsit várnunk kellett a buszunkra, mivel itt nem tudott parkolni. Így is 1450-re hazaérkeztünk. Volt időnk bőven a vacsoráig, meglátogattuk egymást. Az előző három napi túra fáradalmait kipihentük. Következő napon a Nagy-Kő-havasra terveztük a túránkat.
|
|
|