Szlovákia, Nyugati-Tátra - jutalomtúra 2012
-Beszámoló- -Mellékletek-
2012. július 1. Nyugati-Tátra, Rohács-völgy
Tegnap a reggeli idõpontját is egyeztettük, mindenki megjelent a l/27-kor a turistaház ebédlõjében. A reggeli is bõséges és finom volt. A hét órai indulás 10 percet késett, általában az elsõ nap így szokott összejönni. A Rohács-völgy volt a cél, több mint egyórára volt szükségünk az Alacsony-Tátra megkerülésére, míg át nem értünk a fõgerinc északi oldalára. A Liptói-víztározó északi oldalát, majd Zuberecet érintve a chata Zverovkánál levõ parkolóban álltunk meg. Eléggé kanyargós, szerpentines úton kellett átmenni a Èhoc és a Nyugati-Tátrát elválasztó 1110m-es hágón. Az eredeti tervünk szerint felmentünk volna a fõgerincre, megjárni a Plaèlivá-t, (2125m, P) az Ostrý Rohaè-ot (2088, P), a Volovec-et (2063m, P) és a Rákoò-t (1876m, K). Többek kérésére a hosszútúrásoknak is beillesztettük a Rohácsi tavakat, ezzel, amint késõbb kiderült, meghiúsult a gerinctúra. Végül is az alábbi két túrából lehetett választani a mai napon:
Útvonal: chata Zverovka (1030m,
) - Rohaèsky vodopád (1290m, 
, 
) - Rohaèska pleso (1700m, ) - Smutné sedlo (1963m, ) - Tatliakovo chata (1350m, ) - chata Zverovka (1030m, ) Túratáv: 19km
Emelkedõ: 1350m
Menetidõ: 8.5 óra
Minõsítõ pontszám: 68+27+13,5+1=110 pont (magashegyi)
Alternatív útvonal: chata Zverovka (1030m,
) - Rohaèska plesa (1700m, ) - Rohaèsky vodopád (1290m, , ) - chata Zverovka (1030m, ) Túratáv: 12km
Emelkedõ: 670m
Menetidõ: 5.5 óra
Minõsítõ pontszám: 44+13,4+6,7+1=65 pont (magashegyi)
A reggelit követõen mindenki igyekezett mielõbb felszállni az autóbuszra, de így is 10 perccel késõbb indultunk el a megbeszélt 7 órai idõponthoz képest. Zverovka parkolójában maradt egész nap az autóbuszunk. Itt egy szabadtéri misére készülõdtek éppen, a turistaház alatti réten. Nem az aszfaltúton mentünk vissza a Rohács-völgybe, hanem az erdõn keresztül rövidítettünk. Együtt indult el a 39 fõs csapat 9 óra elõtt pár perccel. Az erdei rövidítés után a piros jelzésen, a Rohács-völgy aszfaltútján gyalogoltunk kényelmesen felfelé. 55 perc alatt értük el Adamcuµa-t, ahol jelzést váltottunk, a kék és a sárga jelzésen meredeken elindultunk felfelé a kövekbõl kirakott ösvényen. Fél óra alatt elértük a híres Rohácsi-vízesést. Nagy csalódást okozott, alig ismertük fel, annyira tönkrement a sziklafeltõdéstõl, a torlaszokat képezõ fenyõtörzsektõl! Nem volt szép látvány a hajdani 23m magas, nagy vízhozamú vízesés! Nem is idõztünk sokat, a Spálená-völgyben tovább mentünk felfelé a köves ösvényen. Újabb félóra elteltével egy teraszon megpihentünk, asztalokat, padokat is elhelyeztek itt, szép kilátás adódott a további utunkra. Látni lehetett a szerpentinezõ ösvényünket, amint felkapaszkodik a Rohács- és a Spálená dolinát elválasztó nyeregbe. A sárga jelzés is itt válik el a zöldtõl, amint a Banikov-nyereg felé vezet.
Tíz perc után tovább mentünk, most már a gyalogfenyõk között. Elhaladtunk egy kis tengerszem mellett, majd a szerpentinezõ ösvényen mind meredekebben felfelé, a nyeregbe. Igen meleg idõ volt, a nap is keményen tûzött. Kalap, sapka, kendõ nélkül kockázatos lett volna a gyaloglás! Nagyon szétszóródott a társaság, ezt igazán csak a nyeregben vettük észre. Teleobjektívval visszatekintve a pihenõhelyünkre azt tapasztaltuk, hogy jó páran még idáig se jutottak el! A nyeregbõl bal kézre szépen látszódott a Banikov piramis alakú csúcsa. Egy nagyobb hófolt mellett is elhaladtunk, páran lementek hûsölni a hóra. A tavaktól feljövõ zöld jelzés itt fordul el a Banikov-nyereg felé. A nyeregbõl hamar leértünk a Felsõ-Rohácsi tóhoz, mely 1729m tszf. magasságban van. Természetesen itt is megpihentünk, lehetett lábat áztatni a hideg vízben. Ideje volt ebédelnünk is, itt fogyasztottuk el a reggel elkészített szendvicseinket. Aránylag kevesen voltak a Felsõ-tónál, pedig nem kell komoly erõfeszítés ahhoz, hogy idáig feljöjjön az ember a Rohács-völgybõl. Sok virág is volt a tó körül, harangvirágok, zászpák, melyek még nem virágoztak, pettyes tárnicsok. A többiek is szép lassan elértek a tóig, de nem mindenki. Van, aki nagyon elmaradt!
Félórai ejtõzés után tovább mentünk lefelé a zöld jelzésen. A többi tónál nem idõztünk sokat, jobbára nézelõdtünk, fényképeztünk. Az Alsó-Rohácsi tótól már szépen látszódott az Ostrý Rohaè, a Volovec és a Rákoò fõgerinc szakasz. Ennél a tónál kétfelé vált a csapatunk. A jobb erõnlétûek 17-en elindultak a Smutné-hágó felé. Persze elõször még le kellett menni a kék és zöld jelzés keresztezéséig, 1522m-re. Sziklás ösvényen indultunk el felfelé. Már messzirõl látszódott a nyereg, a hivatalos idõ odáig 1¼ óra. A völgyben majdnem szélcsend volt, a hõmérséklet 30°C körül, felhõ csak annyi, hogy szép fényképeket lehessen készíteni. Felfelé menet, az ösvény mellett ismét találtunk egy nagyobb hófoltot. Felüdített a hógolyók gyúrása, a sapkák, kalapok, kendõk lehûtése. A völgy közepétõl meredekebbé vált az ösvény, két társunk visszafordult az útról. Nagyjából az elõírt szintidõre felértünk az 1963m magasan levõ Smutné-nyeregbe, délután 2 óra körül. Megnéztük a tájékoztató táblát, a Volovec elérésére 3¼ óra szükséges, pedig milyen közel van a nyereghez! Persze azt is tudni kell, ez a fõgerinc legnehezebb szakasza, több helyen láncok, sodronyok segítik a turisták biztonságos haladását. Vasárnap lévén sok ember gyalogolt a fõgerincen, a nyeregben is elég nagy volt a forgalom. A biztosított helyeken pedig mindig feltorlódnak az emberek, ezáltal is nehezebb az elõrehaladás, több idõt kell szánni erre a szakaszra. A Volovectõl további 3 órát kellett volna gyalogolni a buszunkig! A hét órára megbeszélt vacsora helyett este ½10-re értünk volna vissza a szálláshelyünkre! Emiatt változtattuk meg az eredeti tervünket, nem mentünk tovább a fõgerincen, hanem visszagyalogoltunk a Smutná-völgyben, majd a Rohács-völgyben a piros jelzésen a parkolóig. Így már bõven maradt idõnk lepihenni a nyeregben, szétnézni a környékre. A nyeregbõl szép panoráma van Volovec felé a fõgerincre, a Baranecre, az alattunk levõ Smutná- és a Závraty-völgyekre.
Félórai itt tartózkodás után visszafordultunk a már megjárt úton. A zöld jelzéssel együtt elhaladtunk a Tatliakovo-tó mellett, majd negyedórára megálltunk csillapítani szomjunkat a Tatliakovo chata-ban, mely 1350m tszf. magasságban fekszik. Ettõl kezdve kb. 6km hossz aszfaltút következett. Beérve a parkolóba, meglepõdve tapasztaltuk, hogy 10 fõ rövidtúrásunk még nem került elõ! Több mint egy órát kellett reájuk várni, míg két csoportban elõkerültek! Hihetetlen módon elszámították magukat az idõvel, túl sokat ejtõztek a Rohácsi-tavaknál. Tetejében egyik túratársunk bakancsának talpa levált, nem sok kellett hozzá, hogy mezítláb sétáljon le a buszhoz. A vacsorát természetesen lekéstük, pedig a tulajdonosok Liptószentmiklósban laknak, kora reggel onnan jönnek fel, estére pedig hazamennek. Nem mutatták a ki neheztelésüket késésünkért. Ma is finom vacsorát készítettek, minden este levest is kaptunk a fõétel elõtt. Vacsora után még maradt idõnk beszélgetésre, sörözésre. Minden nap gyönyörködhettünk a tõlünk délre levõ Alacsony-Tátra fõgerincében, a Liptói völgyben. A Deménfalvi-völgy bejárata pont velünk szemben látható. 10 óra után mindenki visszavonult faházába, szobájába, kipihenni az elsõ túranap megpróbáltatását.
|
|
|