Erdély, Paring - jutalomtúra 2011
-Beszámoló- -Mellékletek-
2011. július 22. Kis-Retyezát, Iorgovanu-kõ
Szép idõ mutatkozott a mai napra. A szokott idõben megreggeliztünk, majd elindultunk Petrozsény érintésével a Nyugati-Zsil völgyében, a 66A jelû mûúton jutottunk el az 1180m tszf. magasságban levõ Câmpuºelig. Útközben a híres, vagy talán a 90-es években hírhedtté vált zsilvölgyi bányász városokat láttuk. A szénbányák korábbi bezárása miatt Vulkán, Lupény, Urikány városok szemmel láthatóan még mindig nem tértek magukhoz, sok házat elhagytak a bányász családok, talán visszaköltöztek Havasalföldre. Sokemeletes háznak se ablaka, se ajtaja. Maga a Nyugati-Zsil völgye szép táj, a folyó jobb oldalán a Vulkán-hegység, bal oldalán a Retyezáthoz tartozó Tuliºa-hegység és a Kis-Retyezát vonulatai láthatók. Egy útvonal lett megálmodva a mai napra, aki elfáradt, vagy megunta a gyaloglást, ugyanazon az útvonalon térhetett vissza az autóbuszhoz. Ezt az útvonalat jártuk be:
Útvonal: Câmpuºel (1180m,
) - Piatra Iorgovanului (2014m, ) - Câmpuºel (1180m, ) Túratáv: 12km
Emelkedõ: 850m
Idõ: 6 óra
½9-kor mindenki elindult a piros háromszögjelzésen. 200-300m után elhagytunk egy patak völgyet, jobbra befordultunk az erdõ felé. Igen meredeken kapaszkodtunk felfelé, elõbb bükkösben, majd lucok között vezetett az ösvény. Már ezen a szakaszon is látszódott, hogy rengeteg virággal fogunk találkozni a túra során. Egy órai gyaloglás után kezdtük elhagyni a lucfenyõket, a gyalogfenyõs övezetbe értünk. A csoportok között füves havasi öv következett, rengeteg virággal. Ez a gazdag flóra annak is köszönhetõ, hogy a szomszéd hegyekkel ellentétben a Kis-Retyezát mészkõbõl épül fel. Kosborok, imolák, szegfûk, zergevirágok, margaréták, harangvirágok tömkelege között vezetett az ösvény mind magasabbra. A fotósok kiélhették magukat! Az idõ szép volt mind a túrázáshoz, mind a fényképezéshez. A törpefenyõ foltok közül visszanézve a déli irányban a Vulkán füves fõgerince látszódott, nyugatra a Godján tömbje. Elõttünk a Iorgovanu sziklás tömbjében, jobbra alattunk egy meredek völgyben gyönyörködhettünk. 11 óra körül, egy kiugró, jellegzetes sziklához értek fel az elsõk. Mind szebb lett a panoráma, a fõgerinc sem volt messze. 12-kor már a Iorgovanu-kõ alatt volt a társaság gyorsabb része. Nagy huzat fogadott minket a fõgerincen, törpefenyõk szélárnyékába kellett leheveredni. A vállalkozóbb kedvûek amint felértek, rögtön megmászták a Iorgovanu-kõ 201m magas csúcsát. A nagy szél miatt fentrõl nem sokat nézelõdtek, gyorsan megkeresték a szélárnyékos helyet.
Elfogyasztottuk a szendvicseinket, majd szétnéztünk a környéken. Itt találtuk meg a nap elsõ havasi gyopárját, meg a tavaszi tárnics pár virágját. Idõközben a Retyezát csipkés gerincei is elõbukkantak a felhõkbõl. Ebbõl az irányból, ha jól azonosítottuk be a csúcsokat, a Kusztura (2457m), a Nagy-Papusa (2508m) és a Peleaga (2509m) volt látható. Fentieken túlmenõen a Szlevej-gerinc mögött a Retyezát déli fõgerince is kivehetõ volt. A tiszta idõ miatt a fényképezõgép zoom funkciójának használatával egész közel lehetett hozni a Retyezátot. Ha az eredeti kiírással ellentétben nem is másztuk meg a Retyezátot, legalább bepillantást nyertünk a Kárpátok gyöngyszemébe. Kis csoportokban 14-en jöttek el a fõgerincig. A többiek a kiugró, jellegzetes sziklától fordultak vissza. Az elsõnek felérkezõk egy órát töltöttek el a gerincen. 1240-kor elindultunk lefelé az ösvényünkön. Lassan haladtunk, fényképeztük a virágokat, gyönyörködtünk a panorámában. A legtöbb rövid túrást utolértük, a lemenetelhez nem volt szükségünk 2 órára. 1445-kor buszunk hazafelé indult. Gyorsan telt az idõ, a Nyugati-Zsil-völgyének látnivalói lekötötték a figyelmünket. Petrozsény elõtt feltûnt a Paring hatalmas tömbje, napfényben úszott a fõgerince. 17 órára megérkeztünk a motelünkbe. Két nappal megelõzõen összeírtuk, kinek mennyi juhsajtra van szüksége, Krisztina a mai napon hozta el a becsomagolt sajtokat. Vacsora elõtt szétosztottuk a sajtokat, majd még maradt idõ holmijaink összepakolására.
A vacsora után tüzet raktunk a szalonnasütéshez. Ez volt a búcsúestünk. Természetesen Sándor barátunk már szalonnasütés alatt is húzta a tangó harmonikáját. A csapat által összedobott 110 Lei-bõl még szerdán ajándékot vettünk vendéglátóinknak. Az ajándékokat, a lobogó lángok mellett adtuk át Krisztinának, a férjének, Ibolyának, Mariának, és természetesen Sándornak. Megköszöntük a szíves vendéglátást, a türelmüket a társaságunkhoz. Nagyon sok egyéni extra kérést teljesítettek, mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat! A nassolás mellett még nótáztunk is egyet, ahogy már azt megszoktuk az esték során. 11 óra körül eloltottuk kis tábortüzünket, majd nyugovóra tértünk.
|
|
|