Erdély, Paring - jutalomtúra 2011
-Beszámoló- -Mellékletek-
2011. július 19. Paring, a fõgerinc keleti része
A kis esõtõl eltekintve igazi szép magashegységi túrában volt részünk a tegnapi nap folyamán. Gyönyörû hegység a Paring! A mai napra is a Paring-hegység került terítékre, a fõgerinc keleti részét terveztük bejárni. A tegnapi nap lefárasztotta a társaságot, így a hosszú túrát mindössze 9-en teljesítettük, jobbára a fiatalabbjai. A többiek az Urdele-hágó környékén sétáltak, pihentek. Hét órakor buszra szálltunk, elmentünk Petrozsényba, majd déli irányba fordultunk, végig buszoztuk a 34km hosszúságú Zsil-völgyét. A Zsil folyó, a Vulkán és a Paring hegység között tört utat magának a Duna felé. Egyik legszebb átjáró Erdély és Órománia között. A DN66-os fõút és a Petrozsény-Târgu Jiu városát összekötõ vasútvonal halad át rajta. A festõi vasútvonalat a II. világháború elõtt építették meg. A hosszú út során nem gyõztük a fejünket jobbra, balra kapkodni, sziklák tornyosultak a fejünk fölé, a vasút rengeteg alagúton, viadukton haladt velünk, hol a folyó egyik, hol a másik oldalán. Bumbeºti Jiu településen balra letértünk a fõútról, bárcsak ne tettük volna! Több mint egy órát elvesztegettünk, mire kiértünk a normális, aszfaltozott 665-os mûútra. Pechünkre csatornáztak, az átkötõ utat teljesen tönkretették, több helyen is várakoznunk kellett, míg tovább tudtunk menni. Novaci településen északra fordultunk, a 67C jelzésû útra tértünk át. A "Transzparing" út a 67-es és a 7A jelû utakat köti össze a Paring 2160m magas Urdele-hágóján keresztül. Rânca üdülõtelepen keresztül mind magasabbra jutottunk fel az építés alatt levõ mûúton. A vége felé tartanak a munkákkal, 95%-ban már elkészültek, kiváló minõségû, nagyon látványos lesz ez az út! Amikor már látható lett a Paring fõgerince, ½10 körül, egy parkolóban megálltunk, készíteni pár felvételt a környékrõl. Napsütése, kellemes idõnk volt. Ettõl a helytõl még ¾ órára volt szükségünk, hogy elérjük az Urdele-hágót. Itt viszont nem volt még parkoló, elég nehézkesen tudtunk visszafordulni az autóbuszunkkal. A gerinctúránkat ½11-kor kezdtük meg, az alábbi útvonalat jártuk be:
Útvonal: Urdele-hágó (2160m,
) - Iezer-csúcs (2157m, ) - Mohoru-nyereg (2160m, ) - Vf. Setea Mare (2365m, ) - Piatra Tãiatã-nyereg (2225m, ) - Coasta lui Rus-csúcs (2301m, 
) - Gãuri-csúcs (2242m, ) - Huluzul-nyereg (1824m, ) - Cabana Groapa Seacã (1208m, 
) Túratáv: 19km
Emelkedõ: 800m
Idõ: 8 óra
Tempósan kezdtük meg a mai túrát. A busszal kb. 1km-rel a 2160m magasságú Urdele-hágó után álltunk meg, majdnem ugyanolyan szintmagasságban. A füves területen jól láthattuk, hogy merre kell mennünk a fõgerincen haladó piros jelzés felé. A füves dombtetõkrõl szép fényképeket készítettünk a "Transzparing" út felsõ szakaszáról. A 2157m magas Iezer-csúcs elõtt már elértük a piros jelzésünket. Ezen a csúcson átvezetett az ösvényünk, de a Mohoru 2336m magas, sziklás csúcsát jobbról megkerültük, a hegy oldalában. Kényelmes volt az ösvény, délnyugati irányba fordult. A Mohoru-nyereg alatt birkanyáj legelészett, szerencsénkre a gerinc alatt, csak messzirõl csaholtak ránk a nyájõrzõ kutyák. Az erózió következtében ezen a tájékon új vízmosások vannak kialakulóban. Menet közben sokszor feltûnt a távolban levõ Nagy-Paring csúcsa. A Mohoru oldalából megpillantottuk a Iezer-tavat az egyik katlanban. Nem sokkal késõbb a Cãlcescu-tó következett a párjával. Szépek voltak az északra tekintõ cirkuszvölgyek. 1245-kor, a 2365m magas Setea Mare-csúcs elõtt leheveredtünk negyedórára. Szép volt a panoráma, szép képeket tudtunk készíteni, bár egy kis felhõt a szél átfújt a gerincen a déli oldalról.
Áthaladtunk a Setea Mare-csúcson, majd nemsokára egy kisebb csúcs környékérõl megpillantottunk 5 kisebb tavat az alattunk levõ völgyben. Az irányunkban levõ Nagy-Paring felhõbe burkolódzott, viszont az északi völgyeket jól beláttuk. Amint tovább mentünk a gerincen, a Nagy-Zãnoaga-tó következett két kisebb társával. A Piatra Tãiatã-nyereg elõtt belefutottunk egy birkanyájba. A nyájõrzõ kutyák nem voltak valami barátságosak, a gazdájuk alig bírt velük, a furkósbot is elõkerült, hogy békén hagyjanak bennünket. Pár percet elbeszélgettünk a két nyájat felügyelõ emberrel, akik a gerincen heverésztek. 1320-kor értünk le a Piatra Tãiatã-nyeregbe (2225m). Elhagytuk a fõgerincet, jobbra a kék jelzésen befordultunk a 2301m magas Coasta lui Rus-csúcs felé. A jelzés itt gyengén látszik, régi a felfestés, de a térkép szerint végig az oldalgerincen kell maradni. Pechünkre a csúcs körül ismét egy birkanyájba botlottunk, szintén vad kutyák õrizték a nyájat. A pásztorok nem foglalkoztak velünk, a kutyák miatt a hegy oldalában kénytelenek voltunk kerülni. A sziklás terepen lelassultunk, de vissza tudtunk jönni a gerincre, ahol ismét megtaláltuk a jelzésünket. Ösvény nem nagyon volt, kevesen járhatnak errefelé. Még az volt a szerencsénk, hogy kõemberkék voltak kirakva idõközönként, ezeket kellett folyamatosan megtalálnunk. A kõemberkék késõbb, különösen a törpefenyõk között segítettek rajta maradni a kék jelzésünkön.
Miután átvergõdtünk a törpefenyõ csoportok között, 1450-kor leheveredtünk a pázsitra pihenni, nézelõdni egy negyedórát. A mögöttünk levõ fõgerinc kissé felhõs volt, de a hátralevõ útszakaszt szépen beláttuk. A "Transzparing" út Jieþ-völgyi szakaszának egy része is látható volt a pihenõhelyünkrõl. Ezután jó darabig füves területen keresztül vezetett az utunk. Az elõttünk magasodó Nagy-Csobán füves teteje látszódott. 1530-kor értünk le a Huluzul-nyeregbe (1824m). Itt is található egy kisebb tó, bár lehet, hogy a pásztorok alakították ki itatónak a mélyedést. A nyeregbõl a kék körjelzésen balra indultunk lefelé. Elõbb egy kis lucos erdõ volt, majd ismét egy legelõ következett. Elhaladtunk egy elhagyott esztena mellett, majd egy patakot követve, fenyvesben értünk le a DN7A útra. Innen már nem volt messze a lakhelyünk. Az út mentén rengeteg kosbor valamint gyapjúsás volt, amirõl pár fénykép is elkészült. 1645-kor megérkeztünk a Groapa Seacã motelünkbe, a rövidtúrásaink nagy meglepetésére akik elõttünk negyedórával érkeztek csak meg!
A vacsoráig maradt bõ egy óránk rendbeszedésünkre, fürdésre. Szokás szerint jó vacsorát kaptunk, pedig a háziaknak, korábbi megállapodásunk alapján 4db vegetáriánus ételt is kellett biztosítaniuk. Mintha még nagyobb adag is jutott volna Nekik! A lényeg, hogy mindenki jóllakott. Ma ismét volt egy kis harmonikázás, éneklés. Úgy tapasztaltuk, Sándor alig várta érkezésünket, rögtön elõvette a tangóharmonikáját. Ezt ugyan nem respektálta 100%-ban Krisztina meg Ibolya, de elnézték nekünk meg Sándornak. Holnap mindenki számára pihenõ nap következik, kulturális programként felkeressük Dévát, Vajdahunyadot.
|
|
|