Erdély, Paring - jutalomtúra 2011
-Beszámoló- -Mellékletek-
2011. július 21. Surján-hegység, Capra-csúcs
Reggel nagyon szép napsütéses idõ mutatkozott, ennek ellenére úgy döntöttem, hogy nem megyünk el a Retyezátba. A közeli Surján-hegységet kerestük fel, ehhez még autóbuszra se volt szükségünk. Tulajdonképpen ez lett volna jó levezetõtúrának másnapra. A reggeli alatt megbeszéltük a változást, majd ¼8-kor elindultunk a sárga körjelzésen, a Groapa Seacã-nyereg felé. A mai napon végül is az alábbi túrát teljesítettük:
Útvonal: Cabana Groapa Seacã (1208m,
) - Groapa Seacã-nyereg (1598m, ) - Capra-csúcs (1972m, ) - Groapa Seacã-nyereg (1598m, ) - Cabana Groapa Seacã (1208m, ) Túratáv: 14km
Emelkedõ: 1050m
Idõ: 6 óra
A DN7A mûúton nem sokat gyalogoltunk, az egyik nagy útkanyarban balra betértünk egy erdészeti köves útra. A Groapa Seacã-patak völgyében fokozatosan mind feljebb jutottunk. A tegnapi esõ miatt víztócsákat, vízfolyásokat kellett kerülgetnünk. A nyereg elõtt már sáros úton kellett mennünk. Kb. 1 órára volt szükségünk, hogy a Groapa Seacã-nyeregbe felérjünk. Itt bevártuk a lassabban jövõket. A nyereg megyehatár is egyúttal Hunyad és a Vâlcea között. A DN7A út minõsége a megyehatártól délre óriásit javul, ennek a szakasznak a felújítása gyakorlatilag befejezõdött. 20 perc után, mikorra befutott a csapatunk nagyobbik része, elindultunk felfelé. Egy esztena mellett vezetett felfelé a köves út. Az erdõt hamarosan elhagytuk, füves legelõn gyalogoltunk innentõl kezdve. 9 óra után nem sokkal felbukkant a Vidra-tó képe, tõlünk keleti irányban, a Lotru-patak völgyében. Az idõ sajnos elkezdett romlani, a velünk szemben levõ Paring teljesen felhõben volt már, csak a völgyek alsó része bukkant ki a takaróból. Pedig nagyon bíztunk benne, hogy a Paringot teljes egészében belátjuk a Surjánról. Most már megnyugodott mindenki, hogy nem a Retyezátba mentünk! ½10-kor leheveredtünk az elsõ füves csúcs oldalában, bevárni a lassabban jövõket. Addig is gyönyörködtünk a panorámában. A harmadik füves csúcs volt a 1972m magas Capra, ¾ óra alatt értünk át.
Mind cudarabb lett az idõ, szél fújt, a Surján felõl is mind több felhõ jött felénk. Leheveredtünk a csúcs alá, 20 perc múlva elkezdett esni. Kénytelenek voltunk elõszedni esõköpenyeinket. Páran megijedtek az égi áldástól, nem is jöttek el a csúcsig, hanem visszafordultak. 11 legény illetve leány volt csak talpon, ennyien maradtunk beburkolózva az esõköpenyeinkbe, bíztunk benne, hogy hamar elvonul a front. 1220-ig tartottunk ki, majd a szemerkélõ esõben mi is visszafordultunk. Fél óra múlva elállt az esõ, a pára kezdett felszállni a völgyekbõl. Nem voltunk elég optimisták! A Vidra-tó is láthatóvá vált, a Jieþ völgye is mind tisztább lett. 1350-re leértünk a Groapa Seacã-nyeregbe. A közelben levõ esztenánál páran juhtúrót vásároltak, a gazdaasszony nagy örömére.
Hazamenet a DN7A mûutat választottuk, idõnk bõven volt, a mai túrába belefért a plusz távolság. Így mindenki saját szemével gyõzõdhetett meg, hogy a buszunkat miért nem tettem ki az út megpróbáltatásainak. Az egyik kanyarban félig kész ortodox kolostor árválkodott. Az út mentén nagyon sok kosbor virágzott, három fajt lehetett lencsevégre kapni. 15 óra körül érhettük el a szálláshelyünket. Nem volt egy megerõltetõ nap, mire visszaértünk, a nap is kisütött. Mindenki nyugodtan rendbe szedhette magát, pihenhetett eleget a vacsoráig. Másnapra megint megváltozott a túratervünk, a Retyezátot nem mertük bevállalni, helyette a Kis-Retyezát fõgerincén levõ Iorgovanu-kõ 2014m magas csúcsa lett a cél, házigazdáink javaslata alapján.
|
|
|