2002 Hochschwab, Fishbacher Alpok, Raxalpe, Wechsel jutalomtúra
-Beszámoló-
2002. augusztus 21. Pihenőnap, Lánzsér vára, Borostyánkő, Nagyszalónak megtekintése
Tulajdonképpen elég frissen ébredtünk, a nagy túra nem készített ki bennünket. Persze ez a mai napi kulturális program azért elősegítette a regenerálódásunkat. A reggeli után buszba szálltunk. Indultunk első célpontunk felé, felkeresni Lánzsér (Landsee) várának romjait. Már leírni sem kellene, a határon alig várakoztunk. Lánzsér vára egykoron Nyugat-Magyarország leghatalmasabb erődítménye volt, ma Közép-Európa legnagyobb várromja. Monumentálisak a több emelet magasságban megmaradt falak, a palota, a bástyák romjai. A nagykiterjedésû kiterjedésû várfal még ma is érezteti a vár nagyságát. Az épület magját képező lakótorony még a 13. század elején épült. A tornyot és az ahhoz csatlakozó késő gótikus udvart négy falgyûrû veszi körül. A külső védőfalat sokszögletû és kerek bástyákkal erősítették meg, a falak között árkok húzódnak. A vár a Rákóczi szabadságharc idején ment tönkre, ekkor az osztrákok kezében volt. 1707-ben felrobbant a lőportorony, a vár nagy része ennek következtében megsemmisült. Részben ugyan helyreállították, de 1772-ben a tûzvész végleg megpecsételte a sorsát. A magyar várakhoz hasonlóan nagyon sok birtokosa volt korábban az erősségnek, de 1612-től kezdődöen Eszterházy birtok. A több mint 200 éve romokban heverő váron ezidáig nem sok állagmegóvást végeztek, kár érte!
A romok látogatása után Borostyánkő (Bernstein) felkeresése volt a második programunk. A XIII.század elején felépített vár a Magyar Királyság nyugati védelmi rendszerének fontos része volt. Az osztrákok többször elfoglalták, de mindig visszakerült magyar kézre. A tatárjárás után a Németújvári grófok tulajdonába került. Továbbra is váltakozva hol osztrák, hol magyar birtokosa volt a várnak. 1636-tól kezdve a Batthyány család a tulajdonos. 1865-ben eladják, majd 1892-től az Almásy családhoz kerül. Jelenleg szállodaként üzemel, emiatt csak kivülről volt lehetőségünk megtekinteni a várkastélyt. Érdemes lett volna viszont meglátogatni a sziklamúzeumot, mely egy abbahagyott antimon bánya helyén lett kialakítva. Ma is mûködik Bernsteinben a nemes szerpentin bányászata, a féldrágakőből nagyon szép szobrokat, ékszereket lehetett látni a főtéren levő üzletben.
Harmadik megállónk Városszalónak (Stadtschlaining) volt, ahol felkerestük a ma múzeumként mûködő várkastélyt. XII-ik században kezdődött el az építése. Sorsa hasonló a többi Burgenlandhoz csatolt várunkhoz. 1574-ben történt átépítésével nyerte el a mai formáját. 1648-ban az osztrák zálogból visszakerült várat a Batthyány család szerezte meg. Ma múzeumként funkcionál, modern képzőmûvészeti alkotások tekinthetők meg benne. Többek között a belső udvar sarkában kb. 20 db összetört személygépkocsi egymás hegye tetején. Biztosan ehhez is érteni kellene, de véleményem szerint a vár ennél többet érdemelne. Még egy apró epizód jut eszembe a várról. Az udvarán egy elárvult vörös vércse fióka várta a szüleit, hogy megetessék. Jó erőben volt a kis ragadozómadár, a közeledő kézre rögtön odakapott. Egy-két napja lehetett hátra, hogy megpróbálja a szárnyrakelést, remélem sikerült neki.
|
|
|
(A fényképet Muskovics András készítette)