2002 Hochschwab, Fishbacher Alpok, Raxalpe, Wechsel jutalomtúra
-Beszámoló-
2002. augusztus 20. Hochschwab
Útvonal: Seeberg (1253m) - Seeleiter (1732m) - Nieder Scharte (1898m) - Severin Kg. (2044m) - Hutkogel (2038m) - Ochsenreichkar (1994m) - Schiesthaus (2150m) - Fleischer (2213m) - Kisgruben-Obere Dullwitz-Voisthaler H. (1660m) - Dullwitz Alm (1295m) - Seetal-Sífelvonó indulási helye (1100m)Túratáv: ~22km
Emelkedő: ~1300m
Rövid és közép túra a Seetalban, sífelvonó is mûködik valószínüleg.
A reggelit megszokott időben elfogyasztottuk, sajnos nem tudták korábbi időpontban felszolgálni, pedig ezen a napon a legtávolabbi, legidőigényesebb túrára mentünk. A határátlépés gyors volt, talán már ismerték is ezt a furcsa társaságot, aki nap nap után, reggel, este megjelenik a határátkelőben. Eredetileg a teljesítendő szintet is vagy 200m-el alábecsültük. A Hochschwab megközelítése eléggé magasan levő nyeregből történt meg, az 1253m-es Seebergből. A hosszú túrára nyolcan jelentkeztek, jobbára a fiatalok.
A 855-ös számmal jelzett ösvény már az elején komolyabban emelkedett. Alighogy elindultunk, a busz is, a körülötte levő társaink is mind kisebbé váltak. Az erdőhatárt hamar elhagyta a társaság, az ösvény a gyephavasi legelők között kapaszkodott mind feljebb. Az 1734m magas Seeleitent balról kerültük meg.Ezen a szakaszon pár száz méter erejéig északi irányba szerpentineztünk, majd nagy ívben kelet felé fordultunk. Kb. 1820m-en, a Mieser Kogel oldalában eldőlt a társaság, egyrészt kifújni magát, másrészt bevárni a lassabban jövő társakat. Az idő csodálatos volt, a napsütésben csakúgy ragyogtak a hófehér sziklák. Ebből a magasságból már nagyon szép panorámában volt részünk, amint az elkészített fényképek utólag is bizonyítják.
Tovább mentünk a most már határozott főgreinc jelleget mutató ösvényen. Minden száz méter után más és más képét mutatta a Hochschwab. A meredek letörések fehérlettek a kibuvó mészkövektől, a lankásabbak zöldeltek a havasi gyeptől. Az 1898m-es Krautgarten Kogelen álltunk meg legközelebb. Jobb kézre a Hochweichsel 2006m-es csúcs volt látható, alatta a Mitterboden völgy köves, kőfolyásos feneke látszódott. Az első pihenőnk óta a 853 számú turistaútra tértünk át, a 854-es a Zinken csúcs alatti házhoz tart. Az ösvény szeszélyesen kanyargott a gerincen, illetve sokszor a hegy oldalában. Előbb jobbról a Mittelkupe 1982m-es csúcsát, majd balról a Severin 2038m-es csúcsát hagytuk magunk mögött. Közben folyamatosan hol jobbra, hol balra tökéletes panorámában volt részünk. A jelzés folyamatosan 2000m felett vezetett. Áthaladtunk a Ringkarwand 2014m-es csúcsán, majd jobbról a Hutkogel 2035m-es csúcsa maradt mögöttünk. Jobbra előttünk a Ringkamp 2153m magas csúcsa uralta a látóhatárt, tetején a szokásos kereszttel. Balra a Wetter Kogel 2055m-es csúcsa zárta a kilátást. Ezen a szakaszon lemehettühk volna a Jaegermayer ösvényen, de mi tovább folytattuk utunkat az Ochsenreichkar beszûkült gerincén. Jobbról becsatlakozott a 852 számú turistajelzés, valamint a Ringkampról jövő ösvény. Feltünt előttünk a Hochschwab 2277m magas csúcsa. Az alatta 2153m-en épített Schiestlhause-t nem láttuk ebből a szögből, takarásban volt.A nagyobbik baj azonban az volt, hogy kezdett felhőbe burkolózni a csúcs környéke, a mennydörgések is mind sûrûbbé váltak. Nagy sajnálatunkra, le kellett mondani a csúcs meghódításáról, pedig távolságban ez már nem okozott volna gondot a társaságnak. Persze plusz 250m szintet igen, illetve kemény 400m-es szintvesztést a sziklákon a Fleischer-bivak után.
Mint ilyen helyzetekben általában, győzött a józan ész, elhagytuk a főgerincet a Graf Meran ösvényen, elindultunk a Felső-Dullwitz völgybe. Kitett helyen lenni zivatar idején nem jó dolog, nem is tanácsos, aki még nem tapasztalta a közelben lecsapó villámokat, a hatalmas dörgéseket, nem is hiszi milyen félelmetes tud lenni az égi háború. A Rotgang Kogel 2090m-es csúcsát balról pillanatok alatt elhagytuk, majd meredeken kezdtünk süllyedni a sziklás ösvényen. Kb. 1770m magasságban értük el a Dullwitz völgyet. Itt elő kellett vennünk az esőköpenyeket, a zivatar széle elért minket. A Dullwitz völgy már nem lejtett meredeken, az 1654m magasan levő Voisthaler Hüttét elérve már le is vehettük az esőköpenyeinket. Negyedórát adtunk magunknak, elpakoltuk a feleslegessé vált köpenyeinket, majd tovább folytattuk az ereszkedésünket, most már az Alsó-Dullwitz völgyben. Visszatekintve a Hochschwab tetejéről kezdett eltünni a felhő, tulajdonképpen tényleg szerencsénk volt, hogy csak a zivatar széle érintett meg bennünket. Egy darabig még sziklákon, kőfolyáson vezetett a jelzés, majd mind barátságosabb lett a völgy. A nap ismét kisütött, jókedvûen gyalogoltunk lefelé. A Dullwitz Alm-tól kezdődöen köves úton haladtunk tovább legelők közepette. Jó hosszúnak tûnt ez a szakasz, dehát csak-csak elfogyott. Seewiesen szélső házait megpillantva összetalálkoztunk pár társunkkal a rövidtúrások közül. Elénk jöttek, várták már ránk. Ekkor még nem volt mobiltelefon, hiába aggódtak, hiába szerették volna tudni hol tartunk a túránkban, ezt mindig csak az összetalálkozásunk utólag beszélhettük meg.
Közel hat óra lehetett, gyorsan felszálltunk a buszra, indultunk hazafelé. A mai túra látnivalóit, élményeinket megosztottuk a többiekkel. Mindenesetre csodálatos nap volt, a Hochschwab olyan arcát mutatta meg, hogy úgy éreztük ide több idöre mindenképp vissza kell térni még. Nem túl magas a hegység, hiszen 1900-2300m között van a főgerince, de a sziklák, a mély völgyek, kőfolyások maradandó élményt nyújtanak az embernek. A határátlépés az eddigiekhez képest talán még gyorsabb is volt, azonban a távolság miatt alaposan lekéstük a vacsoránkat. Nagyon rendesek voltak a konyhán, hiszen több mint két órát vártak ránk a vacsorával, de nem morogtak, megértettek minket. A határról már hiába telefonáltunk nekik, mikorra érünk haza, a késés akkor is késés volt. A mai napi túra után természetesen mindenki igyekezett az ágyába, kipihenni a fáradalmait, még akkor is, ha másnapra pihenőnap lett betervezve.
|
|
|
(A fényképet Muskovics András készítette)