Erdély, Paring - jutalomtúra 2011
-Beszámoló- -Mellékletek-
2011. július 18. Paring, a fõgerinc nyugati része
Mivel egy órával korábbra hoztuk az ébresztõt, ezért a reggelit is elõbbre kértük. Ennek köszönhetõen 7 órakor már mindenki az autóbuszon volt. A mai napra tettük át a Paring nyugati fõgerincének bejárását. A DN7A fõút gödreit már idejövet megtapasztaltuk, a gépkocsivezetõ és az autóbuszunk is kezdi megszokni a gyötrelmes 10km-es szakaszt. Elbuszoztunk a Rusu üdülõ központig, a Telescaun ülõkés felvonó alsó állomására. Pont akkor kezdték indítani a felvonót, mikor odaértünk. A jegyeket egyénileg vettük meg, van aki retourt, van aki csak felfelé váltotta meg a jegyét. A felvonó használatával kb. 500m szintet spóroltak meg a hosszútúrások, akik ezt az útvonalat járták be:
Útvonal: Telescaun felvonó állomása (1685m,
) - Kis-Paring (2073m,) - Cârja-csúcs (2405m,) - Gemânarea-csúcs (2426m,) - Nagy-Paring (2519m,) - Gruiul-nyereg (2280m, 
) - Lacul Roºiile (1978m, ) - Roºiile esztena (1900, ) - Refugiul Agãtat (1680m, ) - Jieþ völgye () - Cabana Groapa Seacã (1208m, 
) Túratáv: 19km
Emelkedõ: 800m
Idõ: 8 óra
Alternatív útvonal: Telescaun felvonó állomása (1685m,
) - Kis-Paring (2073m,) - Telescaun felvonó állomása (1685m,) Túratáv: 4km
Emelkedõ: 400m
Idõ: 2 óra
Az elsõk ¾8-ra érkeztek fel, miután mintegy félórát kellett várniuk, míg mindenki kiszállt az ülõkés felvonóból. Volt olyan tagunk, aki elõször utazott ilyen felvonón, neki biztosan maradandó élmény volt a föld és ég közötti lebegés. A felsõ állomáson nem tartózkodott hivatalos személyzet, nekünk kellett figyelnünk a gyakorlatlan társainkra, hogyan szálljanak ki az ülõkébõl. Kétfelé oszlott a társaság, a nagytúrások 17-en elindultak a piros jelzésû fõgerinc útvonalon. A kistúrásoknak a Kis-Paring megmászása jutott, páran közülük a csúcsról továbbmentek a következõ nyeregig, majd a hegy oldalában visszajöttek a felvonóig. Négyen gyalog jöttek le az alsó állomásig. Az autóbuszunkkal 4 órára visszamentek a szálláshelyünkre. Nagyon szép idõ mutatkozott, felhõtlen kék volt az ég. Alattunk Petrozsény, a Zsil-völgyi városok, távolban a Retyezát kontúrja volt látható. Így kezdtük meg a gerinctúránkat.
Elõször köves kocsiúton, meredeken elindultunk a Kis-Paring felé, majd ösvényre váltottunk, mely jobbról kerüli meg az elsõ jelentõsebb csúcsot. Mindenki a saját tempójában gyalogolhatott, messzirõl láthattuk a társakat, amint fokozatosan mind magasabbra jutottak fel. A Kis-Paring utáni nyeregben, 9 órakor értük el a fõgerincet. Itt bevártuk a társainkat. Hosszú idõn keresztül visszafelé nézve csodás volt a panoráma. A reánk váró szakasz se volt semmi, felettünk, ellenfényben körvonalozódott egy 2202m magas csúcs, és a 2405m magas Cârja. Továbbra is kényelmesen haladtunk az ösvényen. Jobbra, balra mind jobban kirajzolódtak a fõgerincrõl lefutó völgyek. Nagy volt az ellentét a két oldal között, az északiak mind sziklásabbak, meredekebbek lettek, a jobb oldaliak viszont lankásabbak, füvesebbek voltak. Fél órán belül elértük a sárga körjelzést, mely a Mija-tóhoz vezet le. Az ösvényünk mind sziklásabb lett, 10 óra körül egy sziklafalhoz épített menedék kunyhó mellett haladtunk el. Az idõjárás kezdett megváltozni, délrõl mind több felhõ gyülekezett, némely szakaszon átbukott az északi, meredek völgyekbe.
Meredek, sziklás, szerpentines szakasz következett. A Cârja-csúcs sziklás tetejét ½11-kor értük el. Immár 2400m magasan voltunk. Itt hosszabban elidõztünk, mindenkit megvártunk. Pompás körpanoráma volt innen, az eddig megtett út is látható volt, az elõttünk levõ gerinc szakasz viszont nem látszott teljesen, mivel a Nagy-Paring környéke már felhõbe került. Alattunk közvetlenül a Cârja-tó, a völgy túloldalán a Verde-tó és a másik két társa volt látható. Félórai pihenõ után tovább mentünk a gerincen. Idõközben eltûntek a felhõk a Nagy-Paring környékérõl, láttuk, hogy hullámvasútozva halad ösvényünk fel a csúcsra. Átmentünk a Gemânarea-csúcson, 2426m magas, elhaladtunk két nagyobb hófolt mellett. A játékosabb kedvûek lecsusszantak párat a hófolton, lehûtötték magukat. A Verde-tó völgye felett kb. 20 percig tartott a menet. Ez idõ alatt mindig más képét mutatta a cirkuszvölgy. A Gemânarea-csúcs után beláttunk a Roºiile-tó völgyébe, elõször az 1910m magasan fekvõ tavat pillantottuk meg. Szerencsénkre, északi irány felé végig jó kilátásunk volt. 1215-kor értek fel az elsõ embereink, a 2519m magas Nagy-Paring-csúcsra, felhõben, birkanyáj közepette. A kutyák már messzirõl jelezték érkezésünket, szerencsénkre ezek a nyájõrzõk elég szolidak voltak. Annyira, hogy a fiatalabbjai nem átallottak ennivalót kunyerálni a letelepedõkrõl.
Az elsõ felérkezõknek még szerencséjük volt, a Roºiile-tó völgyét szépen belátták, a Mândra-tavat, a Roºiile-tavat, a mellette levõ kisebb tóval együtt. Pár hófolt ebben a völgyben is volt. A legkorábban felérõk kb. 1 órát vártak az utolsó felérkezõre. Közben az idõ is mind szigorúbb lett, a várakozás vége felé az esõköpenyek is elõkerültek. Nem volt komoly esõ, de a szitálás, a szél arra kényszerített bennünket, hogy a meleg holmijainkat is felvegyük. 1330-kor elindultunk a Gruiul-nyeregbe. Mindjárt veszítettünk 240m szintet. A piros körjelzésen, igen meredek, csúszós úton lementünk a Mândra-tóhoz. Pár embernek igen rosszul esett ez a lemenetel! Sok zergevirág volt a sziklák között. Ismét veszítettünk kb. 200m-t. A tónál magyarok sátoroztak, igen megörültek az esõ megszûntének! Pár szót beszéltünk velük, majd negyed óra erejéig megpihentünk a tónál, bevártuk a lassabban jövõket. Úgy döntöttünk, hogy a Roºiile-tó mellett pihenünk hosszabbat, a végsõ lemenetelünk elõtt. Igazi holdbéli tájon, hatalmas sziklákon ugrálva értük el 1445-kor a kisebb tavat, majd a két tó között leheveredtünk. A jelzés igen korrekt, folyamatoson látható volt az irány. Ez sem volt könnyû szakasz! Két emberünk megmártózott a hideg tóban, a nap idõközben kisütött, kellemes volt az itt tartózkodásunk.
Nagyon sok virágot láttunk a sziklák között, sok fényképet készítettünk. Mintegy félórai ejtõzés után elindultunk lefelé. Továbbra is sziklás volt az ösvény, a jelzéssel nem volt semmi probléma, jól követhetõ az ösvény. Elhaladtunk az legalsó tó mellett, majd átkeltünk a tavakból eredõ kis patakon. Visszatekintve, a napsütésben nagyon szép volt a völgy. Több teraszt hagytunk magunk mögött, míg 1615 körül beértünk a törpefenyvesbe. Félóra elteltével már a lucfenyõk árnyékában gyalogoltunk. A Jieþ-patakot követtük, elhaladtunk az Agãtat nevû kunyhó mellett, majd a hosszas ereszkedõ után, kb. 1830-kor elértük a DN7A mûutat. Kemény lemenetel volt! Innen már hamar visszaértünk a szálláshelyünkre. Majd egy órán keresztül érkeztek be a túratársaink. A rövidtúrások bevártak minket a vacsorával, majd egy óra késésben voltunk a megbeszélt idõponthoz képest. A vacsorázást rögtön elkezdtük, fürdés, zuhanyozás nélkül. A háziak türelmesek voltak, nem volt gond az egyórás csúszásból. A vacsora utáni harmonikázás is rövid volt, hiszen a társaság nagy része elfáradt. Mai napon a Paring megmutatta nekünk minden szépségét, kárpótolt az elszenvedett fáradtságért, de megérte!
|
|
|