Erdély, Paring - jutalomtúra 2011
-Beszámoló- -Mellékletek-
2011. július 17. Paring, Verde-tó
A tegnapi vacsoránál egyeztettük a reggeli idõpontját, 7 órában állapodtunk meg. Magyar idõ szerint állapodtunk meg az idõpontokban, nem állítottuk át óráinkat. Az idõpontok tolmácsolása a háziak felé rám maradt. Itt már 4 óra körül virradt, mindenkinek bõven volt ideje összepakolni. A reggeli fél óra alatt lezajlott. A részletes túraterv második napját elõre vettük, a moteltõl indult a túra, ide jöttünk vissza. Az autóbuszunk és a gépkocsivezetõnk ma pihenõt kapott. A DN7A-es mûút, a pocsék állagának ellenére elég nagy forgalmat bonyolít le, fõleg hétvégén sokan keresik fel a környéket, az útépítés sem szünetel. Egy útvonal volt a mai napra meghirdetve, aki kevesebbet akart gyalogolni, az visszatért ugyanazon az úton:
Útvonal: Cabana Groapa Seacã (1208m,
) - Dãncilã-hát () - Lacul Verde (2020m, ) - Dãncilã-hát () - Cabana Groapa Seacã (1208m, ) Túratáv: 16km
Emelkedõ: 500m
Idõ: 7 óra
A reggelit követõen mindenki elindult a sárga keresztjelzésen. 200m-t lementünk a mûúton, majd egy földúton balra bekanyarodtunk egy elhagyott épület mellett az erdõbe. A Jieþ mentén együtt haladtunk majd 500 méteren át a piros keresztjelzéssel és a piros körjelzéssel. Ezután, egy rétet keresztezve meredeken elindultunk felfelé a Dãncilã-hát oldalában. Egy erdõirtásnál kicsit jobban szét kellett nézni a jelzés után, de végül megtaláltuk. Folyamatosan felfelé gyalogoltunk, hol a fenyõk árnyékában, hol kisebb rétet keresztezve. A Pãrlele-patak keresztezésénél egy kisebb esõ kapott el bennünket. Ezután, a magas fû miatt garantált volt a combig történõ átázás. Kb. 1,5-2 órai gyaloglás után egy nagy sziklaletöréshez értünk. Innen szépen beláttuk az alattunk levõ völgyet, mind több oldalgerinc vált láthatóvá. Továbbra is a hegy oldalában haladtunk, mind feljebb jutottunk immár a törpefenyõ csoportok között. A szabadabb területeken rengeteg virág volt, megmutatva a Paring csodálatos flóráját. 1,5m magas fehér zászpák, virágozni készülõ sisakvirágok, imolák, harangvirágok, zergevirágok között haladt ösvényünk, bár néha csak találomra mentünk a Verde-tó vizét levezetõ patak mentén.
A Verde-tó teraszát a patak kisebb vízesés formájában hagyja el, ezt már messzirõl láthattuk. A teraszra kõfolyáson keresztül kellett feljutni. Miután felkapaszkodtunk, kilihegtük magunkat. Ez a terasz már közvetlenül a fõgerinc alatt van, eléggé kietlen, igazi magashegységi táj fogadja az erre elvetõdõ turistákat. A katlan jobb felsõ részében még egy terasz található, ebben található a Cârja-tó. Miután szétnéztünk, elindultunk megkeresni a Verde-tavat. A terasz közepén csordogált a patak, több kisebb-nagyobb vízfoltot alkotva. A vízeséshez közeli tónál heveredtünk le. A fõgerinc felett egy motoros paplanernyõst láttunk repülni. Pár hófoltot még lehetett látni a kõfolyásokon. Jelzés alapján nehéz idetalálni, mi is kódorogtunk egy darabig, míg ráleltünk. 11 óra körül letelepedtünk az alsó tó mellé, itt ettük meg szendvicseinket. A túratársak folyamatosan értek fel a teraszra, valakinek mindig vissza kellett mennie egy darabig, hogy megtaláljanak minket. Végül is 23-an feljöttek egészen a tóig, nem is bánták meg a látvány miatt. A nap csak-csak nem akart kisütni, de legalább nem eredt el ismét az esõ. Laci barátunk összeakadt 2 útvonal festõvel, felmentek a Cârja-tóhoz. Elmondása alapján, ezt a tavat jelölték meg a Verde-tónak! Tévesen írták fel egy nagy sziklára a Lacul Verde elnevezést! Mielõtt elindultunk volna vissza a szálláshelyünkre, megkerestük a tófüzér másik két tagját. Törpefenyõk között lehet bemenni a középsõ- és a Verde-tó között levõ szikla torlaszra. Elkészítettük a kötelezõ fényképfelvételeket, majd a már megismert útvonalon 12 óra után pár perccel elindultunk hazafelé.
Jóval gyorsabban haladtunk, mint idejövet, nemcsak a lejtmenet miatt, hanem már a jelzéseket sem kellett keresnünk, figyelnünk. Visszafelé menet több idõnk volt a virágok felfedezésére, fényképezésére, az idõ is javult valamennyire. A völgy alsó felébõl felszálló pára kisebb felhõkké állt össze. Útközben fokozatosan utolértük azon társainkat, akik nem jöttek fel a legfelsõ teraszra. Öt órára mindenki leért a szálláshelyünkre, a vacsoráig még maradt szabad idõnk, befejezni a tegnap elkezdett berendezkedésünket. Hatkor volt vacsora, Krisztina és a székelykeresztúri Ibolya kitettek magukért. Vacsora után Sándor, Ibolya férje elõvette a tangó harmonikáját, kisebb énekóra is kialakult. Profi módon harmonikázik. Ezután minden este harmonikaszóval búcsúztunk egymástól. Az esõ egy kicsit szemerkélt a mai napon, de nem hûlt le a levegõ. Végül is szépen mutatkozott be a Paring-hegység.
|
|
|