Erdély, Paring - jutalomtúra 2011
-Beszámoló- -Mellékletek-
2011. július 16. Kiutazás
Hetedik alkalommal is Erdélybe szerveztük meg a szakosztály szokásos évi jutalomtúráját. 2005 óta Erdély hegyeinek, tájainak, az itt lakóknak megismerése a cél. A Déli-Kárpátok kevésbé ismertek az itteni magyarok számára, hiszen jobbára, a nyelvi nehézségek miatt elkerülik, inkább Székelyföldet keresik fel. Hosszas szervezés elõzte meg az idei túránkat. Végül is Petrozsénytól 18km-re levõ, a Jieþ völgyében található Groapa Seacã motelre esett a választásunk. A Jieþ folyó választja el egymástól a Surján- és a Paring-hegységet. Elsõdleges célunk a Paring felfedezése volt, itt háromszor túráztunk ez alkalommal, de egy-egy napra felkerestük a Surján-hegységet és a Kis-Retyezátot is. A Déli-Kárpátok középsõ szakaszának, az Olt áttörésétõl a Zsil-völgyéig legjelentõsebb hegységtömb a Paring. A teljes Kárpát ívnek itt található a harmadik legmagasabb csúcsa, a Nagy-Paring, a maga 2519m magasságával. A fõgerinctõl északra meredek letörésû, hatalmas gleccser vájta cirkuszvölgyeket, kõfolyásokat, tengerszemeket találhatunk. Több mint 30 tengerszem van a völgyek felsõ részében! A gerinctõl délre esõ rész az Alacsony-Tátrára, a Radnai-havasokra emlékeztet lankásabb, füves hegyhátaival. A Paring hegytömbhöz tartozik az északra esõ Surján-hegység, az északkeleten levõ Szebeni-havasok, a keleten levõ Lotru-hegység, a délkeleten található Cãpãtina-hegység. Délen a Vulkán-hegység a szomszédja. A hegység fõtömegét átalakult kõzetek, kristályos palák alkotják, melyek kb. 800 millió éve keletkeztek. A fõgerincen mélységi, gránitos kõzetekkel is találkozhatunk. Fiatalabb keletkezésû üledékes kõzetekkel, konglomerátumokkal, homokkövekkel, mészkövekkel a hegység északi és délkeleti peremén találkozhatunk.
A részletes túrák kidolgozása, a szálláshelyünkhöz igazodva már február folyamán megtörtént. Nagyjából teljesítettük is a tervet, csak kissé igazodnunk kellett az idõjáráshoz, az útviszonyokhoz. A jutalomtúrát megelõzõen feleségemmel meglátogattuk leendõ házigazdáinkat, felmértük az elhelyezési lehetõségeket, megbeszéltük az étkezést. Megállapodásunk alapján Euróban számoltunk el, a szállás egyébként 20 Euro/fõ/nap reggelivel, vacsorával. A tágas, tiszta szobákkal rendelkezõ motelnek talán csak egy hátránya van, hogy nem rendelkezik villany betáplálással. Saját generátora viszont van, mely szürkülettõl kezdve kb. 2 órát üzemel, ezen idõszakban kell feltölteni a telefonokat, a fényképezõgépek elemeit. Meleg víz viszont korlátlanul rendelkezésre áll, köszönhetõen a fatüzelésû bojlereknek. A jutalomtúrát megelõzõen a résztvevõk figyelmét felhívtuk ezen tényekre, sõt az általunk tapasztaltak alapján kértük Õket, hogy több meleg ruhát hozzanak magukkal a szokásosnál, mivel éjjelente eléggé lehûl a levegõ az 1208m magasan fekvõ motel környékén.
Szombaton korán, reggel öt órakor indultunk el Százhalombattáról, az Ebatta kultúrkocsma elõl. Tárnok, Érd, Budapest érintésével szedtük össze a résztvevõket, 35-en voltunk a buszon, meg természetesen a gépkocsivezetõ. Menet közben kiderült, hogy a gépkocsivezetõnk Gyöngyös magasságában elhagyott bennünket, új sofõrt kaptunk, vele töltöttük el a nyolc napot. Kissé értetlenkedtünk a váltás helyszínén, hiszen így jó pár kilométerrel hosszabb lett a szálláshelyünkre vezetõ út. Az M3-on elmentünk Debrecenig, majd Berettyóújfaluban megálltunk félórára a MOL kútnál. Nagyváradnál léptük át a határt, majd Belényes érintésével mentünk Dévára. Tulajdonképpen belefért az idõnkbe, a Szigethegységen keresztül, szép tájak érintésével értük el a DN7-es fõutat, Déva elõtt. Az egyik üzemanyagtöltõ állomáson megálltunk egy félórára, a jogszabályi elõírások miatt a gépkocsivezetõnek eléggé kötött az idõfelhasználása, a pihenõidõk betartása. Vajdahunyad érintésével értük el Petrozsényt.
A DN66-os mûutat kiváló minõségûre építették át, már csak pár helyen tart az út szélesítése, rekonstrukciója. Nem volt túlságosan nagy forgalom a Zsil-völgye felé, jól haladtunk. Petrozsény elõtt balra bementünk Petrilába, hogy azon keresztül rövidebb úton érjük el a Jieþ-völgyét. Bárcsak ne tettük volna! Az elágazást elsõre nem találtuk meg, a zsáktelepülésen csatornáztak, az út tejesen szét volt túrva. Szerencsénkre, egy kocsmánál nagy nehezen vissza tudtunk fordulni, többszöri próbálkozás után. Visszafelé már jobban figyeltünk, egy szûk átkötõ úton értük el a keresett Jieþ-völgyet. A völgyben vezet át a DN7A mûút, az Olt-völgyébe. Az utolsó 10km lassan fogyott el, a fõutat teljesen tönkretették a teherautók, melyek a "transzparing" út építkezéséhez hordták, illetve hordják ma is a szükséges anyagokat. Hat órára elértük a motelt. A háziakat, mint régi ismerõsöket üdvözöltük, majd kiosztottuk a szobakulcsokat. A beköltözés gyorsan ment, elõzõleg már megegyeztünk a szobák elosztásában. A vacsora is elkészült megérkezésünkig, így elõször megvacsoráztunk, majd befejeztük a kipakolást. Jól esett a meleg étel, több mint 600km-t buszoztunk a mai napon, elfáradt a társaság a sok ülésben. A vacsoránál megemlékeztünk a tavaly eltávozott Móré Karcsi társunkról, aki pont ezen a napon született. A Kárpát-kanyarban még velünk túrázott. Az utazás okozta izgalmak és a fáradtság miatt mindenki igyekezett minél korábban ágyba kerülni, lelkileg felkészülni a másnapi bemelegítõ túrára.
|
|
|