2003 Tátrák, Szlovák paradicsom
-Beszámoló-
2003 augusztus 22. Szlovák Paradicsom
I. Útvonal: Cingov (494m, kék) - Klastorisko roklyna (zöld) - Klastorisko(744m, kék) - M. Kysel (kék) - Glac (835m, kék) - Klauzy (650m, sárga) - Tomasovská Belá (zöld) - Biely potok (zöld) - Cingov (494m, kék)Túratáv: ~20km
Emelkedő: ~800m
II. Útvonal: Cingov (494m, kék) - Biely potok (zöld) - Klastorisko(744m, sárga) - Cingov (494m, kék)
Túratáv: ~11km
Emelkedő: ~250m
Az utolsó túranapunk ismét a Szlovák Paradicsomba vezetett. A Hernád áttörésen kivül a Nemzeti Park legnevezetesebb látnivalói a mély, vízfolyással rendelkező szurdokvölgyek. Korábbi években is szerepelt programjaink között egy-egy szurdok felkeresése. Most egyszerre két völgy bejárását is tervbe vettük, a Klastoriskot és a Kis-Kyselt egy nagyobb körtúra keretében.
A reggeli után csapatunk a Hernád áttörés irányába vette útját. A Klastorisko völgy bejáratáig az első napi túra útvonalán haladtunk. A rövidebb túrát választóktól itt elváltak útjaink, ők a szurdokkal párhuzamos jelzésen jöttek fel Klastoriskoba. Mi elindultunk a Klastorisko roklynába a zöld jelzésen bemelegítésképpen, hogy megszokjuk a létrákat, a sziklába rögzített mászórácsokat, a mederbe ledőlt fenyőfákat, melyekbe lépcsőfokokat faragtak. Persze sok helyen lánc is segíti a biztonságos előrehaladást. Nem túl hosszú a Kolostor szurdok, ha nálunk lenne, a Rám-szakadékunknál is látványosabb lehetne, de itt háttérbe szorul a Suchá Béla, a Kysel, a Piecky, a Sokolia, a Sokol szurdokok mögött. De a Kolostor szurdok háttérbe szorítása lehet hogy az én szubjektív megitélésem. Természetesen, mint az itteni szurdokokban csak alulról felfelé lehet túrázni, a baleset veszély csökkentése érdekében. A szurdokon egész hosszában meredeken vezet felfelé az út. A leglátványosabb szakasza a vízesések láncolata, 6 vízesés követi egymást. A vízeséseket elhagyva is meredeken kell kapaszkodni a hegyoldalban, gyökerekbe kapaszkodva, míg ki nem érünk a Klastorisko füves mezejére. Kb. 1 órát vesz igénybe a Kolostor szurdok végig járása. Itt megpihentünk, az elcsomagolt elemózsiát is el lehetett fogyasztani, sőt sörhöz is hozzá lehetett jutni. Klastoriskoban nagyon sok turista jelzés fut össze, jelentős turisztikai központ. A története a tatárjárás idejére nyúlik vissza. A XIV-ik század elején karthauzi kolostor épült itt, az ásatásokat elkezdték, már most is látható volt a kolostor hajdani nagysága.
A pihenő után folytattuk utunkat a Kis-Kysel irányába a kék jelzésen. Balra alattunk a Kysel völgye volt látható. Az egyik sziklapadra ki lehet menni, döbbenetes a szurdok látványa! 1976-os erdőtûz következtében a Szlovák Paradicsom legnagyszerûbb kanyonja ment tönkre, a megnyitása után alig egy évvel! A létrákat, a láncokat visszabontották, életveszélyessé vált a szurdok, manapság is megindulnak lefelé a több mázsás sziklák a hegyoldalról. Egy kis kitérővel azért bepillantást nyerhetünk a szurdokba. A Kysel felső végéhez el lehet jutni a sárga jelzésen, láthatjuk a négylépcsős vízesést, valamint a híres Óriás vízesést is. Ennyi maradt a turistáknak a Kyselből! Mindenesetre aki erre jár, feltétlenül tegye meg ezt a kis kitérőt a kék jelzésről, megéri! Jobbról nemsokára a Felső-Kysel kis csermelyét hagyjuk el, majd a Kis-Kysel szurdokában kapaszkodunk felfelé. Nem túl meredek ez a szurdok, nincs is kiépítve különösebben. Persze a víz, a magas páratartalom miatt csúszósak a sziklák, meg a bedőlt fák. Valamivel több mint egy óra volt a Klastoriskotól megtett út, mikor egy tisztáson találkoztunk a Suchá Bela szurdokból feljövő zöld jelzéssel. Itt tartottunk ismét egy hosszabb pihenőt.
A pihenő után is továbbra a kék jelzést követtük. A Glac fennsíkon jártunk, a mai nap talán legkönnyebb szakaszán, szinte vízszintesen vezetett az út. Nem túl látványos az út, de gyalogolni jó tempóban lehet. A fennsík szélét elérve balra 90 fokra elfordultunk, a sárga jelzést követve. A Bykarka csúcs körül párszor irányt váltottunk, majd nemsokára leereszkedtünk jó meredeken Klauzy felé. A völgyet elérve, a duzzasztás által létrejött tavacskánál bevártuk egymást. Félórás pihenő után folytattuk az utat, a Biely potok szûk völgyében. Nem volt nehéz szakasz, tulajdonképpen jól esett a gyaloglás. Látványos rész is volt, több elfektetett, létrának kiképzett fenyőtörzsön kellett lépegetni, elkerülendő a patak hideg víze. 45 percnyi gyaloglás után elértük a Sokolia dolina bejáratát. A sárga jelzésen lehet bejárni ezt a látványos szurdokot, természetesen csak felfelé, egyirányú az út. Itt van a legmagasabb létrasor, több mint 100m a magassága a Fátyol vízesés környékén. A Sokolia dolina bejárata után hamar elértük a Kysel torkolatát. Csak ismételgetni tudja az ember önmagát, de a Szlovák paradicsom legszebb szurdoka a már említett tûzvész miatt sajnos belátható időn belül nem lesz látogatható. Nem kellet egy óra sem, kiértünk a Hernád melletti tisztásra, ahol ismét rövid pihenőt tartottunk. Ismerős már a környék, felettünk az impozáns Tamásfalvi kilátó sziklaszirtje uralja a környéket. A Hernád mellett, a már többször megjárt úton tértünk vissza a szállásunkra. Cingov-ban maradt idő sörözésre is, mielőtt a vacsoránkat elkészítették a soros szakácsaink. Szép túrával búcsúztunk a Szlovák paradicsomtól. A vacsora után beszélgetésre is maradt időnk, melynek fö témája természetesen az elmúlt hét volt, a megismert tájakkal, a meglátogatott mûemlékekkel kapcsolatban.
|
|
|
(A fényképeket Muskovics András készítette)