2003 Tátrák, Szlovák paradicsom
-Beszámoló-
2003 augusztus 20. Alacsony-Tátra
Útvonal: Hel'pa (695m, kék) - sedlo Priehybka (1555m, piros) - Vel'ká Vapenica (1691m, piros) - sedlo Priehyba (1190m, sárga) - Hel'pa (695m)Túratáv: ~15km
Emelkedő: ~110m
A kellemesen eltöltött város, templom, és várnézés után az Alacsony-Tátra keleti főgerincére vezetett a mai napra esedékes túránk. Nem volt nagyon erős a túra, így csak egy túravariáció lett kiírva. Maga a főgerinc kb. 80km hosszúságú, kelet-nyugati irányban terül el. A Magas-Tátrától és a Liptói havasoktól a Vág völgye, délen a Szlovák Érchegységtől a Garam völgye választja el. A főgerincről északi és déli irányban mellékgerincek ágaznak le, melyeket meredek völgyek választanak el. Összehasonlítva az északi Tátra rokonokkal, idősebb, lepusztultabb hegység, a kiemelkedő csúcsok nem feltûnő módon emelkednek ki a főgerinc síkjából. Az erdőhatár feletti rész sem túlságosan zord kinézetû, jobbára havasi legelők fedik a főgerincet. Kristályos kőzetek alkotják a hegy nagyobbik részét, nyugaton gránit féleségekkel, keleten kristályos palákkal lehet találkozni. A Deményfalvi-völgyben mészkő takaró is előfordul, ebben a rétegben alakultak ki a völgy híres barlangjai.
A reggeli után, nyolc óra körül elfoglaltuk helyünket az autóbuszunkban, hogy a túra kiindulási helyére menjünk. Az időjárás megint kedvezett számunkra, napsütéses, kellemes idő volt egész nap. A mûút a kicsiny Vernár patak völgyében haladt, ez a patak választja el az Alacsony-Tátrát a Szlovák Paradicsomtól. Vernár után az út kanyargóssá vált, szemet gyönyörködtető füves rétek, kaszálók voltak jobbra, balra a dombokon. Ahogy leereszkedtünk a Garam völgyébe, az ötödik falu Helpe volt, ahonnan megkezdtük a túrát. Az itt még közös sárga, kék jelzésen elindultunk északi irányba, a főgerinc felé. Több mint háromnegyed órába tellett, míg Helpa utolsó házait is elhagytuk. A jelzések elválása után még vagy félórát kellett menetelnünk a falu legelőjén keresztül míg be nem értünk a lucos, bükkös erdőbe. A jelzések ezen a szakaszon kissé régiek voltak, eléggé kellett figyelni. A jelzés hol ösvényen, hol kocsiúton emelkedett folyamatosan. A térképen nincs jelezve, de több tisztást is kereszteztünk a felfelé vezető útunkon. Elég sok érett málnát is találtunk ezen a szakaszon, örömünkre. Elég magasra felértünk már, lehettünk kb. 1400m-en, mikor a főgerinc felől lefolyó erecskével találkoztunk. A kialakult kis vízesések, csorgók környéke tele volt sötét ibolya színû kákicsvirággal meg aggófûvel. Egy régi, írtásos területen keresztül vezető szekérúton negyed óra alatt elértük az 1555m magas Priehybka nyerget.
A fiatalok már jó ideje a nyereg füvében elfeküdve várták a többiek megérkezését. Mindenkit bevártunk, jól is esett a kis pihenő a 900m-es szint leküzdése után a napsütéses időben. Persze a betevő falat elfogyasztására is jutott elégséges idő. Készült pár fotó természetesen a környékről, magát a hágót alig lehet megkülönböztetni a gerinctől, csak pár méterrel alacsonyabb a környezeténél. Egy-két jóképû szikla is található itt. Tovább folytattuk utunkat a nagyon kényelmesen járható gerinc ösvényen, immár a piros jelzésen. 20 perc alatt felértünk a Vel'ká Vapenica (Nagy-Meszes) 1691m magas csúcsára. Útközben nagyon látványos gneisz sziklák mellett haladtunk el, pár közülük megörökítésre is került. A Vel'ká Vapenica az egyik legszebb kilátópontja a keleti rész főgerincének! Északon a Magas-Tátra, Liptói havasok csipkés gerince, keletre és nyugatra az Alacsony-Tátra fő- és oldalgerincei, délre a Szlovák Érchegység vonulata látható. A közeli csúcsok közül kiugrik az északnyugatra levő Vel'ky Bok 1727m magas, gyeppel fedett mészkőplatója. Rengeteg ritka védett virággal találkozhatunk itt, ha egyszer majd erre járunk!
Több mint egy órát eltöltöttünk a csúcson, ebben az eszményi túrázós időben. De a látvány pazar volt! Nagy nehezen összeszedtük magunkat, tudván a lejtmenetnek a következő szakasz lesz a legnehezebb része. 500m körüli szintet kell veszíteni a következő nyeregig, az 1190m magas Priehybáig. Előbb csak hullámosan vezetett a gerincösvény, bal kézre hatalmas törpefenyő rengeteg látható. Borókákat is láthattunk ebben a gyephavasi térségben. Kb. 150m szint elvesztése után a tisztások, gyepek eltünedeztek, beértünk a törpefenyők világába. Itt már csenevész lucfenyők is megélnek. Az út innentől kezdve meredeken ereszkedik. Köveken, gyökérlépcsőkön, hatalmas málnások közepette haladt lefelé az ösvényünk. Leérve a Piehyba nyeregbe, nagyot szusszanhattunk. Szerencsénk volt, hogy a Nagy-Meszest a másik oldalról közelítettük meg, innen sokkal meredekebb a felmenetel! Persze pihentünk egy keveset a kis tisztáson, mielőtt folytattuk volna a lemenetelt. Ezen a hágón egyébként egy aránylag jó minőségû köves út is átvezet, mely Helpát és Cierny Váh települést köti őssze.
Persze mi a sárga jelzést és nem a köves utat választottuk. Kétszer kereszteztük is később, végül a jelzést is ezen az úton hozták be Helpába.Az erdőt elhagyva, akárcsak reggel a kék jelzésen, 2-3km-et legelőkön keresztül kellett megtennünk, míg elértük a település szélső házait. Szép túranapot tudhattunk magunk mögött. Hazaérve az ügyeletes szakácsok elékészítették a vacsoránkat, amit jó étvággyal el is fogyasztottunk. A társaság jó része, mivel a túra nem vette ki az összes erejüket, pár sör erejéig felkereste a szomszédos hotel sörözőjét.
|
|
|
(A fényképeket Muskovics András készítette)