Második alkalommal a Cserehátban kelet felé tovább folytattuk az OKT-s túránkat. A reggelizés, az elindulás zökkenőmentes volt. Az eredeti kiíráshoz képest módosítottunk, nem Rakacaszendről, hanem Irotáról indult el a hosszútúra. Szükség volt a módosításra, nem akartuk kockáztatni a vacsoránkat. A nagyobb távolság, a rossz utak miatt mindenképp szükség volt erre. Kb. 6 km-es szakaszt hagytunk el. Sajnos így nem került sor a nevezetes Rakacaszend árpádkori templomának megtekintésére, melyben nagyon szép középkori freskótöredékeket tártak fel. Először a hosszútúrások érték el a 29-en 925-kor a kiindulási pontjukat. A falu központjában, a Kézművesháznál szálltunk ki a buszból. A rövidtúrások a buszon maradtak, nyolcan Felsővadászra utaztak át. Otthon 5 főt hagytunk. Ez volt a kétféle lehetőség, melyből választani lehetett:
Útvonal: Rakacaszend (170 m,Miután elindultunk, meg sem lepődtünk milyen kevés embert láttunk az utcákon. Talán 70-en lakhatják a települést. Boltról, kocsmáról nem is álmodoztunk. Elindultunk Felsővadász felé, mely kb. 2 órai járásra volt tőlünk. Dombtetőn haladtunk felfelé, virágos réteken keresztül. 10 óra után nem sokkal elértük a Cigány-hegyi pihenőt. Utána többnyire erdőben haladtunk. A Grajcár-tető-nyergében 1100 órakor voltunk. Innen már csak félórai gyaloglásra volt Felsővadász. Az OKT bélyegzője a Dohányboltban/Vegyesboltban van elhelyezve. Szerencsénkre nyitva volt, az udvaron asztalok, padok voltak elhelyezve. A bélyegzés mellett így megtartottuk az ebédidei pihenőnket. 12 óra előtt pár perccel indultunk el a templom, valamint a Rákóczi kastély felé. A kastély általános iskolaként funkcionál 1956 óta. Most éppen szünet volt, a gyerekek kint szaladgáltak az udvaron. Az egyik tanitó beengedett párunkat az udvarra, mivel egyébként zárva vannak a kapuk. Így mindenesetre készülhetett pár felvétel a jó állapotban levő kastélyról. A műemléki épület kétszintes (eredetileg egy emeletes) összetett alaprajzú, sávosan vakolt, romantikus stílusú. Az erődített várkastélyt a XVI. században a Rákócziak építették, de 1567-ben Hasszán temesvári pasa megostromolta és felgyújtotta. Királyi adomány útján 1713-ban báró Meskó Jakab tulajdona lett a II. Rákóczi Ferenctől elkobzott kastély. A Meskó családtól az 1800-as évek elején gróf Vay Ádám vásárolta meg, s utódai birtokában volt 1945-ig. Mindkét család bővítette és alakítgatta a kastélyt. Az 1860-as átépítés során nyerte el a jellemző romantikus stílusát, ekkor építették rá a második szintet is.
Dimbes-dombos tájon keresztül, réteken, mezőkön át gyalogoltunk Nyéstáig. Visszatekintve Felsővadász temploma uralta a völgyet, kelet felé a Zemplén vonulatai zárták a látóhatárt. A kis falu zsáktelepülés, áthaladó forgalom nincs. Az állandó lakosok száma 9 fő! Az OKT útvonala épphogy érinti, 1255-kor már el is hagytuk a szélső házakat. Jó félórai járásra van a következő település, Abaújszolnok. Ismét egy füves területet kellett kereszteztünk, majd lementünk a településre. Abaújszolnok dombtetőre épített görögkatolikus temploma kilóg a környezetéből, uralja a települést. Nem nagy falu, kb. 180-an lakják. Az OKT bélyegző a második porta kerítésére van kihelyezve. Rendben lepecsételtünk, rövid ebédszünetet tartottunk. Ki a fűre, ki a buszmegállóban telepedett le. 1256-ban említik először, "Zonuk" néven. Egykoron a történelmi Abaúj vármegyéhez tartozott, amely nevét az Aba nemzetségről, illetve az általuk épített Abaújvárról kapta. A török hódoltság idején elnéptelenedett, Rákóczi telepítette be ruténekkel. Ez a vidék a trianoni döntést követően az ország peremvidékévé vált, amely az elkövetkező évtizedek során döntő módon befolyásolta a térség gazdasági, társadalmi életét, fejlődését.
Abaújszolnok után, amint már megszoktuk, felfelé gyalogolhattunk a mezőgazdasági földek mentén. Visszanézve még jó darabig láthattuk a görögkatolikus templomot. Távolabb, Szanticska felett a Magashegyi-kilátó és egy vasbeton geodéziai oszlop volt kivehető a hegytetőn. Egy kis erdei szakasz következett. Rövid kitérőt tettünk a Katalin-kilátóhoz. A kilátót vétek lett volna kihagyni, szép idő volt. A környékbeli dombok, a távoli Zempléni hegyek keretezték a látóhatárt. A regéci várhegyet is kivehettük, igaz elég homályosan láttuk. A kilátó megmászása után nem mentünk vissza a kék jelzésre. Tovább mentünk lefelé végig a bekerített barackos mellett. Majdnem ráfáztunk erre a húzásunkra, a térképen jelölt földút eltűnt, beszántották. Jó nagy gazban, köldökig érő virágzó parlagfűben, a napraforgó tábla mellett vergődtünk le az aszfaltútra. Mikor elértük az utat, jobbra fordultunk. Hamarosan a falu házai között jártunk. Szádváry Gyula házánál becsöngettünk, tudtuk, hogy nála is van OKT-s pecsét. Három éve találkoztunk vele. Most csak a felesége volt otthon, a társaink elcsábították a kocsmához. Három éve találkoztunk vele, egész szép pecsét gyűjteménye van. Megtalálható a régi OKT pecsét, a Katalin kilátó és a Rockenbauer Zoltán emlék pecsét többek között. Rockenbauer Zoltán nagy tisztelője, és régi jóbarátja volt. Többször megjárta az Országos Kék Túrát, a Dél-Dunántúli Rockenbauer Zoltán Kék Túrát, sőt az Alföldi Kéket is teljesítette. A korábban megjelent 2 könyve után büszkén mutatta meg a harmadikat is, mely az AK bejárásáról szólt.
Elbúcsúztunk tőle, indultunk vissza Aggtelekre. Ma is sikeres túrában volt részünk. A vacsoránál bakonyi sertés szelet galuskával és a rántott sajt rizzsel, tartármártással menük közül lehetett választani. A discosaink harmadik este is levezető táncot szerveztek, ez már búcsú bulinak is tekinthető. Holnap hazautazunk, hamar eltelt az idő. Igaz, még egy rövid levezető túránk lesz, befejezzük az Aggteleki-karszt OKT szakaszát.
|
|
© 2006-2025 természetbarátok.hu