2020 szeptember 5-9, Országos Kék Túra - Aggteleki Karszt, Cserehát

-Beszámoló- -Mellékletek-


2020. szeptember 06. vasárnap, Aggteleki-karszt, Bódvaszilas-Szelcepuszta

Fél nyolckor volt a reggeli. A menü főtt virsli volt mustárral, vagy bundáskenyér. A társaság fele-fele arányban választott a két menü közül. A buszunk 8 órakor indult el Jósvafőn, Szinpetrin keresztül Bódvaszilasra. Először elmentünk Bódvaszilas vasútállomására, itt található az OKT pecsétje. 9 órakor már elvégeztük a pecsételést, majd a hosszútúrások 24-en elindultak a településen keresztül a Meteor-barlang felé. A rövid túrásaink 9-en még buszoztak egyet Szögligetig, Ők innen kezdték meg a túrát. 9 fő Aggteleken maradt a kempingben, Ők a környéken sétáltak egyet, valamint meglátogatták a Baradla-barlangot. Igazából ebből a két túrából lehetett választani. A hosszútúrát választók közül 15-en nem jöttek fel Szádvár romjaihoz. Ez persze tükröződött az egyéni teljesítményükön.

Útvonal: Bódvaszilas (160 m, ) – Meteor barlang (410 m, ) – Szabó-pallagi eh. (498 m, ) – Szádvár (460 m, , , ) - Derenk romközség (340 m, ) – Szelcepuszta (375 m, )
Túratáv: 20km
Emelkedő: 780m
Minősítő pontszám: 30+15,6+1=47 pont

Alternatív útvonal: Szögliget (172 m, ) – Szádvár (460 m, , ) - Derenk romközség (340 m, , , ) – Szelcepuszta (375 m, )
Túratáv: 12km
Emelkedő: 460m
Minősítő pontszám: 18+9,2+1=28 pont

Igazolás:
Bódvaszilas, Kossuth Lajos utca 38., a vasútállomás forgalmi irodájában.
Szabó-pallag erdészház, esőbeálló oldalán.
Derenk romközség, a kereszt melletti fán, a romközség központjában.

Az OKT itteni szakasza a régi templom mellett halad át a településen. Egy kis sziklapadkán eredetileg egy Árpád-kori templom állt, ennek helyén épült 1770-ben a falu jelenlegi római katolikus temploma. Kapujának reneszánsz kovácsoltvas kopogtatója a XVI. századból való, főoltára és mellékoltárai a XVIII. századból valók. A hagyomány szerint itt helyezték el az elpusztult szádvári kápolna szobrait, de ezek idővel tönkrementek. A templom közelében helyezkedik el az Eszterházy-Koós-kastély, amelynek belső terét nagyrészt átalakították (jelenleg önkormányzati szálláshely). A falu szélén látható a Közép-Kelet-Európa első természetművészeti központja. A műemléki védettségű, volt Eszterházy-uradalmi magtár 2012-ben újult meg. A Bódvaszilasi MagtArt művészeti alkotótérként helyet ad természetművészeti eseményeknek, kiállítótérként állandó és időszakos tárlatok keretében bemutatja a programok során létrejött alkotásokat és a régióban elsőként létrehoz egy természetművészeti gyűjteményt. 915-kor hagytuk magunk mögött a szépen felújított Magtárt. Minél közelebb kerültünk az Alsó-hegyhez, visszapillantva annál szebb volt a Bódva-völgye, a megcsonkított Esztramos, a Szalonnai-hegység. Az 521 m magas Csengő-tetői TV adó torony keretezi a látóhatárt. Ezt még többször, több helyről is látni fogjuk az 5 nap alatt. Fák árnyékában értük el, némi kapaszkodó árán 1010-kor a 427 m tszf. magasságban levő Meteor-barlangot.

A Meteor-barlang 1982 óta fokozottan védett barlang. 1961-ben történt feltárásakor Magyarország akkori legmélyebb barlangja volt. A térség legjelentősebb, időszakosan aktív víznyelője. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. Az Aggteleki-karszt ötödik leghosszabb barlangja. Bódvaszilas nyolc fokozottan védett barlangja közül az egyik. Aggteleki-karszton található Alsó-hegy Bódva-völgy felé néző sziklafalának aljában nyílik. A Meteor-barlang néhol omladékos járatainak befoglaló kőzete középső triász wettersteini, valamint felső triász hallstatti mészkő. Vízszintes kiterjedése 167 méter. A lezárt barlang az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével tekinthető meg. A lépcsőzetesen mélyülő barlang alsó részén található az ország egyik legnagyobb barlangterme, a 90 m hosszú, 20-30 m széles Titánok csarnoka, amit hatalmas állócseppkövek és cseppkőoszlopok (Titánok), valamint bambusz- és szalmacseppkövek, cseppkőzászlók, -lefolyások, -függönyök, -medencék szín és formagazdagsága és a heliktitek tömeges megjelenése tesz látványossá.

A rövid nézelődés után folytattuk az utunkat Szabó-pallag felé, a következő OKT pecsét beszerzése céljából. Útközben mind több víznyelőt, töbröt láttunk a fák között. Hiába készít fényképeket az ember, egyszerűen a képek nem adják vissza a valóságot. Szabó-pallag előtt kereszteztünk egy erdei fenyő telepítést, valamint egy nagyobb tisztást. 1050-kor értünk a valamikor szebb napokat látott erdészházhoz. Az OKT pecsét rendben meg volt az esőbeálló faoszlopán. Páran a bélyegzés mellett előrehozott ebédidőt is tartottak. 20 perc után folytatódott a túra. Kerülgettük a víznyelőket, töbröket. Szádvárig kb. 6 km volt hátra. 1200 órakor, a Lakatos -forrásnál letértünk az OKT ösvényéről. A piros romjelzésen kezdtünk komolyabban kapaszkodni felfelé. A vár alatt, talán egy bástya maradványa látható. Meglepetésünkre elkezdték megerősíteni a falakat! Ugyanezt tapasztaltuk később a várban! Majdnem egy teljes kört gyalogoltunk, hogy 20 perc után felérjünk a romokhoz. Bánhatják, akik kihagyták a várat. Három éve még nyoma sem volt a munkálatoknak. Most már kivehetők a falak, a bástyák. A panoráma sem megvetendő a romokból! Egyike volt középkori váraink legnagyobbika!

Szögliget település határában emelkedik a 460 méter magas Várhegy, amelyet a hatalmas kiterjedésű Szádvár középkori erődítményének romjai koronáznak. Szádvár megépítésének időpontja nem ismeretes, a szabálytalan alaprajzával a hegytető platóját követő vár első említése V. István 1268-ban kelt okleveléből származik. A XIV. században a királyi kezelésben lévő váruradalmat honorként (szolgálati birtokként) a Drugeth család bírta. 1406-ban Luxemburgi Zsigmond király az őt a trónra juttató bárók közül Bebek Györgynek adományozta. A törökkel vívott vesztes mohácsi csatát követő anarchikus időszakban a Bebekek visszaszerzik ősi birtokukat. Ebben az évszázadban, Bebek Ferenc és fia György idejében nyerte el végleges formáját a hegy fennsíkját teljesen elfoglaló kővár, amely négy, egymástól kőfallal elválasztott udvarból állt. Érdekes megoldást jelentett a nehezebb tárgyak feljuttatására a meredek északi hegyoldalon kialakított kötélpálya, amelyet lovakkal vontatott csigarendszer mozgatott. A császári udvarral, a törökkel és az erdélyi részekkel is kapcsolatban álló Bebek György várát 1567 január elején Schwendi Lázár kassai főkapitány vette ostrom alá, amit férje távollétében Patócsy Zsófia úrnő védelmezett a helyőrség élén. A korabeli krónikák szerint négynapi erős ágyúzás után Szádvár falai súlyosan megrongálódtak, ezért a gyalogsági roham megindítása előtt - szabad elvonulás fejében – a védők a vár feladására kényszerültek. A XVII. század folyamán az ország nagy részét meghódító törökök idáig már nem jutottak el. Az utolsó katonai események a Thököly-féle kuruc hadjáratok alatt zajlottak le falai között, a várat elfoglaló felkelőknek még sikerült ugyan III. János lengyel király katonáit visszaverniük, ám később Caprara tábornok császári csapatainak már nem tudtak ellenállni. 1686-ban Bécsben döntés született "Szádvár elrontásáról", melyre 1688-ban került sor. Új megfigyelések alapján a várat felgyújtották, felrobbantották, és sorsára hagyták.

A romok között ebédeltünk meg, közben megtekintettük az eddig elkészült, helyreállított falakat. 1340-kor indultunk lefelé. Derenk romközség volt a következő célunk. Nem volt messze, félórát kellett gyalogolnunk idáig. Szép rétet keresztezve értük el azokat a táblákat, melyek a kitelepített, jobbára lengyel családok házhelyeit jelölték. A település középkori eredetű. Népessége megfogyatkozott a török hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc alatt, majd egy 1711-es pestisjárvány következtében teljesen elnéptelenedett. Az 1715-ös összeírás szerint lakatlanul állt. Földesura, Esterházy gróf 1717-ben lengyel szepességi gorál) jobbágyokkal telepítették be újra. 1907-ben 367, 1941-ben pedig 443 lakosa volt. A trianoni békeszerződés után Derenk választhatott, hogy Magyarországhoz vagy az újonnan alakult Csehszlovákiához akar tartozni. A lakosok Magyarország mellett döntöttek. A népesség őrizte etnikai öntudatát, egészen 1943-ig nem asszimilálódott. 1938-tól Horthy Miklós, aki vadászterületet akart itt létrehozni, megkezdte a falu kiürítését a tulajdonosok teljes körű kárpótlásával. A lakosság zöme Borsod-Abaúj-Zemplén megye különböző falvaiba költözött. A legtöbben az Emődhöz tartozó Istvánmajorban, Ládbesenyőhöz tartozó Andrástanyán és Sajószentpéteren telepedtek le. Utolsó lakója Derenknek, Babarcsik István volt, aki a kitelepítést megtagadta. 1943-ra a település teljesen megszűnt, templomát, épületeit lebontották. Az OKT bélyegzőjét rendben megtaláltuk, a tájékoztató tábla oszlopán. A volt iskolában régi fényképek idézik fel a falu életét. Épült egy kis kápolna is, reprezentálva a magyar-lengyel barátságot.

1445-kor hagytuk el Derenk romközséget, elindultunk a végcélunk felé, Szelcepusztára, mely 4,7 km távolságra volt innen. Elhagytuk a kellemes rétet, majd elkezdtünk felfelé gyalogolni. Kereszteztük a Mocsolya-patakot, majd nem sokkal később elértük a Ménes-patak völgyét. A Derenki letérőnél becsatlakozott a piros jelzés. A Patkós-forrásnál, az esőbeállónál rövid pihenőt tartottunk 1550-kor. Fél km-re voltunk Szelcepusztától. 1620-kor befutott az utolsó emberünk is. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a szépen felújított turistaház környékén senki sem tartózkodott. Kissé érthetetlen a dolog, mert a magányos kék túrát járóknak ideális helyen van a szálláshely. Sőt még egy kastélyszálló is van Szelcepusztán! Összeszedtük a csapatot, rövid időn belül elindultunk a kempingünk felé. Még elszórakoztattak bennünket a 2 db süldő vaddisznó. Egyáltalán nem volt félelem érzetük! 1710-kor már a Baradla kempingben voltunk. A vacsoráig bőven maradt időnk rendbe tenni magunkat. Ma is két menüből választhattunk. Az egyik rántott sajt volt rizzsel, tartármártással, a másik bakonyi sertésszelet volt galuskával. Idáig nem panaszkodhattunk az adagokkal, jól is főztek. Nem fáradt el a társaság, este még alternatív discot is szerveztek maguknak. A következő napon is a kiírás szerinti túrát ütemeztük be, minimális korrekcióval.




Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora



© 2006-2024 természetbarátok.hu