2020 szeptember 5-9, Országos Kék Túra - Aggteleki Karszt, Cserehát
-Beszámoló- -Mellékletek-
2020. szeptember 07. hétfő, Cserehát, Bódvaszilas-Rakacaszend
A társaság hamar belejött a reggeli teendőkbe, fél nyolckor már az étteremben volt mindenki. A választható két menü az alábbi volt: szalonnás tojás, valamint főtt virsli. Elsöprő többséggel az elsőt választották a csapat tagjai. Mai napon a Csereháti szakasz bejárását kezdtük meg. Nyolc órakor elindultunk Bódvaszilasra. Nem mentünk el az állomásig, az itteni bélyegzőt előző napon már rendeztük. 845-kor már a település fő utcáján voltunk, innen indult el a hosszútúra. 27-en vállalták be ezt a variációt, de ebből 15-en rövidítést találtak ki maguknak. Ők kihagyták a Szalonnai-hegység meredek kapaszkodóját, kikerülték ezzel a Martonyi kolostorromot a kék keresztjelzésen. 13 fő rövid túrázott, ketten maródiak voltak, a kempingben maradtak. Ezek voltak a lehetőségek:
Útvonal: Bódvaszilas (160 m,
) – Bódvarákó (160 m, ) – Martonyi kolostorrom (410 m, ) – Tornabarakony (195 m, ) – Rakacaszend (170 m, ) Túratáv: 24km
Emelkedő: 460m
Minősítő pontszám: 36+9,2+1=46 pont
Alternatív útvonal: Tornaszentandrás (160 m,
) – Martonyi kolostorrom (410 m, , 
) – Bódvarákó (160 m, , ) Túratáv: 12km
Emelkedő: 430m
Minősítő pontszám: 18+8,6+1=28 pont
Igazolás:
Bódvaszilas, Kossuth Lajos utca 38., a vasútállomás forgalmi irodájában.
Bódvarákó, Szabadság út 23., a kerítésen, a kapu mellett.
Tornabarakony, Petőfi Sándor út 1., a templommal szemben, a parókia kerítésén.
Rakacaszend, Fő út 7., Magánház kis konyhájának oldalán., vagy Fő út 42., Vegyesbolt bejárati ajtófélfáján (kívülről elérhető).
Hamarosan átkeltünk a vasúti síneken, majd az Esztramos felé folytattuk a hosszú túrát. Hosszan gyalogoltunk a Bódva-folyó széles völgyén. Jó pár ritka növényt lehet itt látni, de mi most csak a szibériai nőszirom termését figyelhettük meg. Kora tavasszal a kotuliliom virágját is látni lehet ezen az ártéri réten, és a mocsári kosbor sem ritka. Ismét új nyomvonalon vezették át az OKT útvonalát. A korábbit sokan kritizálták, életveszélyesnek nyilvánították a vasúti talpfákon való átkelést. Ez persze nem volt igaz, a hidakon, a síneken simán át lehetett menni az Esztramos felé. 935-kor értük el a régi kőbánya osztályozóját, rakodóját. Most az enyészet uralkodik a tájon. Eredetileg 380, a bányászat következében ma 320 méter magasságú a hegy. Anyaga mészkő, amelyben vasérces telérek találhatók, így a vasérc miatt már az 1830-as évektől az 1950-es évekig, a jó minőségű, kohászati felhasználásra ideális mészkő miatt az 1940-es évektől, egészen 1996-ig bányászták. Nevezetességei a főként a bányászati tevékenység következtében felfedezett barlangjai, köztük a hazánk egyik leggazdagabb formakincsével rendelkező Rákóczi 1. sz. barlang, vagy pont a bányászat miatt csaknem teljesen elpusztult Esztramosi Földvári Aladár-barlang. A hegy számos ürege és barlangja a bányaművelés során teljesen megsemmisült. A Rákóczi-barlang elvileg látogatható, de egy teremtett lelket sem láttunk a pénztár környékén.
1000 órakor már Bódvarákó fő utcáján, a Szabadság utcában gyalogoltunk. Az egyutcás település több háza érintetlenül maradt meg a környék népi építészetének emlékeként. A korábbi templom helyén álló római katolikus templomát 1803-ban építtette a Keglevich család. Ezt emléktábla tanúsítja a zömök, párnás sisakú torony tövében nyíló bejárat fölött. A zömök torony sisakja párnás. A torony alatt van az előtér, fölötte a karzat. A hajót és az annál keskenyebb szentélyt is csehsüvegboltozat fedi. A Szabadság út 23. levő ház kerítésen, a kapu mellett rendben megtaláltuk az OKT bélyegzőt. Meglepődve tapasztaltuk, hogy az elmúlt 3 évben mennyit fejlődött a falu. Mind több házat újítanak fel, mind több a vendégház. Egyébként kb. 60 fő lehet az állandó lakosainak a száma. Itt váltak el útjaink a Szalonnai-hegység kaptatóját kikerülőkkel. A falu végén jobbra fordultunk, majd egy mezőgazdasági épületnél, a Hosszú-feljárónál balra. Itt valami gond van a jelzésekkel. Két csoportunk haladt errefelé, mindkettő elvétette az utat, mint később kiderült! Visszapillantva az Esztramos innen is tekintélyes hegy. Persze az utat előbb-utóbb megtaláltuk, majd felkapaszkodtunk a hegyre. Izzasztó gyaloglás volt, 1125-kor a tetőn rövid pihenőt tartottunk.
Szép erdőben, töbröket kerülgetve jutottunk el a Balogh Pál-parlagig. Közel voltunk már a Martonyi pálos kolostorromhoz. 10 perc séta után már a romoknál voltunk. 3 éve olyan pocsék volt a jelzés, hogy akkor kihagytuk a romok felkeresését. Nagy meglepetésünkre a romok tető alá kerültek, a két hatalmas bükkfát kivágták a templombelsőből. Egyéb megerősítéseket is elvégeztek a falakon. A templom egyhajós, 26,5 m hosszú, 12,5 m széles. A kolostort Martonyi nemesek, Tekes fiai alapították 1347-ben épült fel, gótikus stílusban. A Boldogságos Szűz tiszteletére emelt templom szentélyének három oltárát 1411-ben János egri segédpüspök szentelte fel. A környék más kolostoraival nagyjából egy időben, 1550 körül vált lakhatatlanná. A 16. század végétől romossá is vált. A kolostor templomának falai és diadalíve viszonylag jó állapotban megmaradt. A régészeti feltárás számos eredeti kőfaragványt hozott a felszínre, így a rekonstrukció során lehetőség nyílt az eredeti állapot helyreállítására. A tetőszerkezetet zsindellyel fedték be, az oromfalakat stabilizálták, a támpilléreket ismét fölépítették. A következő rekonstrukciós szakaszban akarják a szentély és a templom belső részét is helyreállítani. A romok mellett tartottuk meg az ebéd szünetünket. Az ebéd elfogyasztása után visszamentünk a rom jelzése, majd az OKT útvonalát követve tovább mentünk Tornabarakony felé.
Hosszú, kanyargós út várt reánk. 4,4 km után balról becsatlakozott a kék keresztjelzés, melyen a rövidítést választók eljöttek Bódvarákóról. Nagyon sok gombát találtunk az erdőben. Főleg párduc galócát, nagy őzlábgombát, sőt a védett császárgombát is. Újabb 4 km után rátértünk egy aszfaltútra, mely bevitt minket Tornabarakonyba. 1,4 km-t kellett aszfalton gyalogolnunk az OKT pecsételőhelyéig, mely a templommal szemben egy porta kerítésén található. Tornabarakony egyike annak a majd 400 településnek, ahol a 2011-es népszámlás adatai szerint kétszáznál kevesebben laknak. Ellentmondó adatokat találtunk arra nézve, hogy valójában hányan élnek a faluban: a KSH szerint 13-an, más források viszont 22 lakost említenek. A falun való átmenetelűnk során 2 embert láttunk! Szinte kisértet település! 1530-kor haladtunk el a templom mellett, majd az utolsó házat is magunk mögött tudtuk. Nem volt már messze Rakacaszend, 4,4 km-t kellett a központjáig gyalogolnunk. A két település közti dombtetőn keresztül vezetett az út. Szép kilátásunk volt a környező dombokra, a távolabbi hegyekre. Még a Regéci várat is felismertük az egyik magas pontról.
Rakacaszend előtt romlott az ösvényünk minősége, bokrokkal volt benőve, főleg kökénnyel. A település lakóinak száma kb. 350 fő. Ezzel Cserehát nagyobb falvai közé sorolható. A község 2 látnivalója a református és a görögkeleti templom. A kis emelkedőn álló román kori ikertemplomot az 1970-es években tárták fel és állították helyre. A jelenlegi református templom két szakaszban épült: a 12. században egy kis téglatemplom, amelynek déli oldalfalához a 13. században egy valamivel nagyobb, kőből falazott templomot építettek hozzá. A szentélyben és a diadalívben középkori, valószínűleg 15. századi festménytöredékek láthatók. Deszkából alakított festett famennyezete 1657-ben készült, díszítményeinek kompozíciója különösen értékes. A magas dombra épült görög kat. templomot a 2000-es években teljesen felújították. Semmilyen kocsma, vegyes bolt, dohánybolt sem volt nyitva. Szerencsére az OKT bélyegzőt kívül helyezték el, így a pecsételéssel nem volt gondunk. Alig lehetett embert látni az utcákon. Lementünk a központban várakozó buszunkhoz, 1650-kor már a szálláshelyünk felé tartottunk.
Elhaladtunk a Rakacai-víztározó mellett. Az 1962-ben Szalonnánál elkészült gáttal, a Rakaca-patak felduzzasztásával létrehozott tározó, melynek célja az volt, hogy a Bódva vízmennyisége aszályos időszakokban is megfelelő legyen a borsodi iparvidék számára. Népszerű horgásztó. Terület: 202 ha, átlagmélysége 4 m. A tó vízgyűjtő területe 250 négyzetkilométer. Vízfelülete közel 2 millió négyzetméter (190 hektár). A 3 kilométer hosszú völgy kb. 350 kataszteri holdján mintegy 5,5 millió köbméter vizet tud befogadni. Sokan voltak a partján, élvezték a kellemes nyárvégi időjárást az emberek. Időben visszaértünk Aggtelekre. A vacsora szokásos időben volt. Szezámmagos csirkemell csíkok rizibizivel és rántott sertésszelet közül lehetett választani. Kellemes napot tudhattunk magunk mögött. Este ismét egy discot szerveztek maguknak a pihentebbek. Másnap ismét a Cserehátba vezetett a túránk.
|
|
|
A túrát teljesítők névsora