2014 július 5-12, Tátrák jutalomtúra - Szlovákia
-Beszámoló- -Mellékletek-
2014. július 7. Nyugati-Tátra, Banikov (2178m)
Mivel messzebbre kellett buszoznunk, egy órával korábbra kértük a reggelit. Ettől kezdve hat órakor volt a reggeli, 630-kor az indulás. négy óra után már úgy is virradt, ébredeztek a túratársak. A reggelihez mindenki hozta a túrázáshoz szükséges holmikat, a hátizsákot, az elemózsiát, az innivalót. Liptószentmiklóson keresztül a Rohácsi-völgy parkolójába 8 órára megérkeztünk. Eredetileg két túra került meghirdetésre, az alábbiak szerint:
Útvonal: chata Zverovka (1030m,
) – Adamcuľa (1190m, ) – Spálená dolina (
) – Banikovské sedlo (2040m, ) – Banikov (2178m, ) – Závraty (
) – Žiarska chata (1300m, , 
) – Žiarska dolina (, ) – chata Baranec (1000m, ) Túratáv: 20km
Felfelé: 1360m
Lefelé: 1390m
Idő: 8 óra
Minősítő pontszám: 64+27,2+13,9+1=106 pont (magashegyi)
Alternatív útvonal: chata Zverovka (1030m,
) – Rohačska plesa (1700m, ) – Rohačsky vodopád (1290m, , ) – chata Zverovka (1030m, ) Túratáv: 12km
Felfelé: 670m
Lefelé: 670m
Idő: 5.5 óra
Minősítő pontszám: 44+13,4+6,7+1=65 pont
Józsi bátyám kreativitása miatt bővült a kínálat. Lehetőség volt a chata Zverovka (1030m, P) – sedlo pod Osobitu (1580m, Z) – Lučna (1602m, Z) – Zadná Látaná dolina (1302m, Z) – chata Zverovka (1030m, S) útvonal bejárására is. Végül is ezt a lehetőséget 11-en választották. Hárman a szálláshelyünkön maradtak, hogy kipihenjék a tegnapi Alacsony-Tátra túrát. A többség a rövid túrásokkal együtt elindult az aszfaltúton a Rohácsi-völgyben. Adamcuľa-nál áttértünk a sárga jelzésre, a Rohácsi-vízesés felé fordultunk. Mind meredekebb ösvényen kapaszkodtunk felfelé. Néhol sziklákból volt kirakva az út. A Rohácsi-vízesés igen látványos volt az előző napi esőzés következtében. A sietők csak a baloldali rohanó patakot látták, elnézték a kis fahídnál a nagy vízeséshez vezető ösvényt, pedig csak 30 métert kellett volna tovább gyalogolniuk! A vízesés után továbbra is meredeken kellett gyalogolni, majd egy kis tisztáson 1473m tszf. magasságon, 940-kor bevártuk egymást. Itt váltak el útjaink a rövid túrásainktól. A hosszabbik útvonalat választók, 15-en tovább indultunk a sárga jelzésen a Banikov-nyereg felé. A nyereg 2040m magasságban van. Áthaladtunk a törpefenyők övezetén, majd következett a sziklás terep. Feljebb hófoltok mellett haladtunk el, jól esett a hó hűtő hatása, meleg volt ez idáig az idő. A nyeregbe 1130 körül szerpentineken át jutottunk fel. 20 percre megpihentünk. A nyeregből szép volt a panoráma a környező hegyekre, völgyekre. Eredetileg a Salatin felé volt megtervezve a túra, de onnan a levezető útvonalak járhatatlanok voltak a korábbi vihar okozta fadöntések miatt.
Sajnos gyülekeztek a felhők, de tovább kellett mennünk. A 2178m magas Banikovot 1220-kor értük el. Alig értünk fel a csúcsra, elkezdett esni a jég! Tíz perc után már eső is esett. Lehúzódtunk a csúcs alá, de kellemetlen volt így is a jégverés. Kb. 20 percig bírta a társaság nagyobbik része az időjárás viszontagságait, elindultak lefelé a Jalovecké-nyeregbe. Endi fiammal mi kitartóbbak voltunk, leültünk egy sziklára a csúcs alatt. A Liptói-medencében sütött a nap, optimisták voltunk. A lemenők igen lassan haladtak a meredek, csúszós ösvényen, a zöld jelzésű ösvényen. Az első lemenetel után még fel kellett kapaszkodniuk a Prislopra, majd utána jutottak le a Jalovecká nyeregbe. Innen már könnyebben elérhették a Žiarska menedékházat. Mint utóbb kiderült, ez sem volt problémamentes. Egyik társunk kicsúszott, szerencsére nem lett komolyabb baja. A várakozásunk meghozta a gyümölcsét, elállt az eső. Endivel elindultunk a Tri Kopy felé. A Banikov után a csipkés gerincen kellett haladni, több helyen láncok segítették a haladásunkat. A Hrubá kopa egész jól járható volt, de a Tri kopy környékén, mely 2154m magas, ismét csipkéssé vált a gerinc, megint láncok segítségével tudtunk csak tovább gyalogolni. Volt, ahol 5 méteres függőleges kapaszkodó volt! Ez a szakasz legalább olyan nehéz, mint a tavalyi Ostrý Roháč túránk volt!
1445-kor értünk be a Smutné-nyeregbe. Ismételten elkapott bennünket a jég! Nem sokat gondolkodtunk, újra elővettük az esőkabátjainkat, gyorsan elindultunk lefelé a kék jelzésen a Žiarska menedékház felé. Öt perc múlva a fejünk felett elkezdett villámlani, dörögni. Igazán félelmetes volt! Olyan hangerővel dörgött néha, és a villámok is olyan közel csapódtak be, hogy az ember ilyenkor óhatatlanul is nagyobb tisztelettel adózik a természet iránt. Megerőltető tempóban rohantunk lefelé, sajnos a térdeim nem bírták ezt a tempót. Ez visszaköszönt pechemre a további napok során. Szakadt az eső. A hegyoldalakról megtelt az ösvény, bokáig érő vízben gázoltunk. Hiába voltak 10 méterenként kivezetések a víznek, 2m után már ismét bogáig gyalogoltunk benne. A bakancsunk totálra elázott. A Žiarska menedékház közelében elcsendesült az eső. Bementünk egy sörre, megkérdeztük a felszolgáló kislányt, jártak-e itt magyarok. A csoportunk 10 perccel előttünk ment le a menedékháztól. Majdnem utolértük Őket, az utolsókat láttuk az aszfaltúton gyalogolni.
Következett a "nem szeretem" aszfaltút. A kék jelzés egyébként is járhatatlan volt a fakidőlések miatt. A völgy szájánál balra fordultunk a chata Baranec felé a piros jelzésen. Ez további 2km-es aszfaltutat jelentett, na meg 100m szintet. 1755-re elértük a szálláshelyünket. Időközben a bakancsunk kivételével megszáradtunk, kisütött a nap is. A többiek már söröztek. Tíz perc múlva megjött a Rohácsi csapat. Nem hiányzott senki, mindenki épségben került elő. A vacsoránál megbeszéltük a következő napi túrát, mely a Magas-Tátrába vezetett.
|
|
|