2014 július 5-12, Tátrák jutalomtúra - Szlovákia
-Beszámoló- -Mellékletek-
2014. július 6. Alacsony-Tátra, Chopok (2024m), Gyömbér (2046m)
Nem keltünk fel korán, hiszen a Deményfalvi-völgyet, a Chopok-Gyömbér vonulatot jól láttuk a chata Baranectől. Hét órakor volt a reggeli, fél nyolckor indultunk el az autóbuszunkkal. Mindenki pontos volt, senkire sem kellett várni. Kora reggel az Alacsony-Tátra főgerince, a Liptói-medence napsütésben fürdött, egyetlen egy felhő sem volt az égen, bizakodva tekintettünk a mai túra elé. Žiar, Smrečany, Liptószentmiklós érintésével fél óra alatt a Deményfalvi-völgyben voltunk. Elbuszoztunk a felső parkolóig, innen indultak a túrák. Mára szokás szerint több variáció került meghirdetésre a tegnapi vacsora során, ezek a következők voltak:
Útvonal: Vrbcké pleso (1100m,
) – sedlo Poľany (1837m, ) – Dereše (2004m, 
) – Chopok (2024m, ) – Ďumbier (2046m, ) – Široká dolina (
) – Lúčky (825m, ) Túratáv: 23km
Felfelé: 1320m
Lefelé: 1595m
Idő: 8,5 óra
Minősítő pontszám: 68+26,4+16+1=107 pont (magashegyi)
Alternatív útvonal: Lanovkával a Chopokra Chopok (2024m,
) – Ďumbier (2046m, ) – Široká dolina () – Lúčky (825m, ) Túratáv: 12km
Felfelé: 100m
Lefelé: 1220m
Idő: 4 óra
Minősítő pontszám: 32+2+12,2+1=47 pont (magashegyi)
A fentieken túlmenően odafelé menet további lehetőségeket is megbeszéltünk. A harmadik variáció, a Poľany nyereg után a Bôr-Siná oldalgerincen gyalogolni, majd lemenni a Szabadság Cseppkőbarlanghoz. Volt, aki a felfelé menetet jobban kedveli, Ő a Chopokról lanovkával jött le. Nyolc után nem sokkal elindult a csapat, hét fő kivételével, kik a lanovkás felmenetelt választották. Sárga jelzésen gyalogoltunk, aszfaltúton. Hamarosan elhagytuk az üdülőket. Egy kellemetlen esemény történt, egyik túratársunk az úton megbotlott, olyan szerencsétlenül esett, hogy a homlokát és a térdét alaposan lehorzsolta, emiatt vissza kellett fordulnia az autóbuszunkhoz.830-kor elértük a Vrbcké-tavat. A tavon vadkacsák úszkáltak, a mozdulatlan vízen a környező hegyek tükörképe látszódott. Ismerős volt az ösvény, hiszen a tavalyi évben már megjártuk ezt a szakaszt. Igaz, nem sokkal a tó után hatalmas esőt fogtunk ki, az ösvényen szakadó esőben, bokáig érő vízben gyalogoltunk fel az erdőhatárig. Onnan pedig a villámlás, a dörgés kényszerített visszafordulásra bennünket. 920-kor elértük a Tri Vody elágazást, innen bal felé indul a piros Deményfalvi tanösvény. Mi továbbra is a sárga jelzésen haladtunk a Zadná voda patakkal párhuzamosan. Bekerültünk a gyalogfenyős övezetbe, majd szerpentineken keresztül 1025-kor elértük a Poľany 1837m magas nyerget.
Kis pihenő következett, az időjárás ideális volt. Szépen belátható volt az Alacsony-Tátra főgerince, a közeli völgyek, az északi Bôr-Siná és a déli Skalka oldalgerinc. A gyorsabban gyaloglók nem várták be az utolsó embert, elindultak a piros jelzésű főgerincen Chopok felé. 12 társunk a Bôr-Siná oldalgerincet választotta, elváltak útjaink a nyeregtől. A piros jelzésen 1120 körül értük el a Deres 2003m magas csúcsát. A főgerinc könnyen járható, hatalmas sziklákból van kirakva a turistaút. Mind közelebbről látszódott a Chopok. Mind az északi, mind a déli oldalról fel lehet ide jutni felvonóval, a felvonókat nem régen felújították, a fogadó épülettel egyetemben. Végül is a Chopok az Alacsony-Tátra legfelkapottabb helye a megközelíthetősége végett. 1150 körül mindenki elérte a 2024m magas csúcsot. A csúcs alatti menedékháznál tartottuk meg az ebédidőt. Akinek kedve volt, felmászott a Chopok sziklás csúcsára. Elvi kérdés a csúcsra való felmenetel, hiszen többet onnan sem lehet látni, mint a főgerincről. 1230-kor folytattuk az utunkat a piros jelzésű úton a főgerincen Gyömbér irányába. Sajnos az égen mind jobban gyülekeztek a felhők, nem sok jóval kecsegtettek bennünket. Lementünk a Deményfalvi hágóba, majd az 1927m magas Krupová hoľa csúcs következett. Sokan a Deményfalvi hágóból elindultak lefelé, mintha érezték volna a zivatar megjöttét. 11-en jutottunk fel a Gyömbér 2043m magas csúcsára, mely az Alacsony-Tátra legmagasabb pontja. Alighogy felértünk, szakadni kezdett az eső. Ezzel a csúccsal személy szerint nekem nincs szerencsém, hiszen már negyedszer voltam itt, de mindig esett az eső. Amennyire lehetett szétnéztünk, majd elindultunk lefelé 1410-kor.
A zöld jelzésen a Široká dolinában gyalogoltunk lefelé. Menetközben a hegyoldalban zergét láttunk. Amilyen gyorsan jött az eső, olyan hamar elvonult, az esőköpenyeink negyed óra alatt megszáradtak. Alapos ereszkedő következett, több mint 1500m szintet kellett lejönnünk! Elhagytuk a gyalogfenyős övezetet, majd a lucfenyők között vezetett lefelé az ösvényünk. 1060m magasságban, a pod Krčhovom nevű elágazásnál elmehettünk volna a II. világháborús partizán bunkerekhez, de senkinek se volt kedve a plusz kilométerekhez. Elértük az erdészeti földutat. Jobb kézre hatalmas széldöntés nyomai voltak láthatóak. A május 15-i vihar okozta károkkal a további napokon is találkoztunk, bárhol is gyalogoltunk! Egyszerűen nem képesek a vihar okozta károkat eltüntetni! Öt óra körül mindenki leért a célba, a 825m magasságban levő Lúčky nevű helyre. Szerencsénkre egy büfé is volt, leültünk sörözni. A Gyömbért kikerülők is itt várakoztak ránk. A parkolóból láthattuk, hogy a Chopok már napsütésben ragyog a fejünk felett. Miután felszálltunk a buszra, a Bôr-Siná oldalgerincen gyaloglókat kellett még felvennünk a Szabadság barlangnál. Talán tíz percet vártak ránk, mivel a széldöntés miatti fenyők kerülgetése megkeserítette a lejövetelüket, jóval később értek le, mint ahogyan szerették volna.
Mindent egybevetve az eső ellenére szép túrában volt részünk az első napon, a kiírt túrát teljesíteni tudtuk. Megérkezésünkkor a chata Baranecben még maradt egy óránk a vacsoráig, hogy rendbe tegyük magunkat. A vacsora elégséges volt, jól esett a bevezető túra után. A vacsoránál kihirdetésre került a másnapi program, a Nyugati-Tátrában, a Rohácsban fogunk túrázni.
|
|
|