Radnai-havasok, Erdély - jutalomtúra 2009
-Beszámoló- -Mellékletek-
2009. július 23. Pihenőnap, ismerkedés Máramarossal
A tegnapi kemény túra után ismét pihenőnap következett. Ez a nap szolgált Máramaros megismerésére. A 6 órai reggeli után mindenki buszra szállt, a már eléggé megismert úton, a Borsa völgyében elmentünk Majszinig, majd átmentünk az Iza folyó völgyébe. Első célpontunk Jód települése volt. Buszunkat a főút mellett hagytuk, gyalog kerestük fel az UNESCO Világörökségbe tartozó fatemplomot. A megyében 93 védett templom található, ebből nyolcat soroltak be 1999-ben az UNESCO Világörökségbe.
Középkorban Jód román nemzetiségű kisnemesi falu volt, a mai napig megőrizte régi hagyományait. A Szűz Mária Születése névre keresztelt fatemplomot a XVIII. század közepén építették, a freskóit a XVIII. század végén festették. A templomot körbevevő temetőben nagyon szép faragott fejfák találhatók, a temető szélén kálvária stációk láthatók. Jódról 2 db nemesi házat is átszállítottak a Máramarosszigeti Szabadtéri Néprajzi Múzeumba, amint azt a későbbiek során láthattuk. A templommal nem volt szerencsénk, belülről tejesen beállványozták, a freskók restaurálás alatt vannak. Emiatt nem mentünk vissza a templom kulcsáért, inkább szétnéztünk a temetőben. Ezután visszasétáltunk a faluba, meglátogattuk a Falumúzeumot. Egy kis alkudozás után, 50 Lei ellenében mindnyájan bementünk megnézni a két épületet, a belső berendezésüket. Időközben előkerült a gondnok felesége, aki beöltözött régi ruhájába, majd megismertetett minket a kenderszövés rejtelmeivel. Majd egy órát töltöttünk el, a faházakba csak páran fértünk be egyszerre. A falu központjától kb. 3 km-re épült az új templom, a kolostorral együtt. Úgy döntöttünk, elsétálunk ide, ez is belefér a pihenőnap programjába. Szép, arányos tornyú ez a templom is. Elég sok új fatemplom látható Máramarosban. Ez igen pozitív dolog, hiszen a régi hagyományokat, a famegmunkálás mesteri módját nem hagyják elfelejtődni. Ennél a templomnál azért egy furcsasággal találkoztunk. Szemmel láthatóan a zsindelyt több helyen kilyuggatták a harkályok! A fa kiválasztásával, minőségével lehetett gond! A kitérő után visszabuszoztunk a főútra, az Iza völgyébe. Következő megállóhelyünk Barcánfalva volt.
A falu kolostorának parkolójában hagytuk a buszt, felsétáltunk a dombtetőn található épület együtteshez. A bejáratnál megegyeztünk a fényképezés díjáról, úgy tűnik alkudozásra mindenhol van lehetőség, a kb. 20 db fényképezőgép használata 50 Lei-be került. Az apáca 5 perces ismertetőt tartott a kolostor együttesről, az építéséről, az épületek funkciójáról. József Laci barátunk tolmácsolta az elmondottakat. 1993-ban épült meg a kolostor fatemploma. A templom tornyának magassága 62 m, ezzel a mérettel a legmagasabb faépítmény Európában, megelőzi az UNESCO listán szereplő dióshalmi templomot! A többi épület elkészülésével megteremtődött hosszú szünet után a kolostori élet lehetősége. Az itt látható épületek Máramaros faépítészetének állítanak emléket. Helybeli mesterek tudását dicsérik az elkészült épületek. Minden fából készült, érdemes a famegmunkálás finomságait is szemügyre venni. A monumentális épületek látványa csodás, az udvar szépen parkosított, tele van virággal. Meglátogattuk a múzeumot is, ahol régi ikonokat, használati tárgyakat, ruhákat lehet megtekinteni. Az UNESCO listán szereplő fatemplomot 1720-ban építették, Szűz Mária Bemutatása névre keresztelték. Nem az eredeti helyén látható, 1806-ban áttelepítették a falu másik végére, egy kis dombtetőre. A templom gerendáin a mai napig láthatóak a bevésett számok, melyek alapján az újjáépítés lehetővé vált. A templom igen értékes belső festéssel rendelkezik. Sajnos csak a buszból láthattuk, mivel a főút mellett nem találtunk alkalmas parkolóhelyet.
Kb. 20 km buszozás után megérkeztünk Máramarosszigetre. A Tisza parti város egykor Máramaros vármegye székhelye, az ország faiparának, sóbányászatának központja volt. A város első említése a XI. században történt. Trianonig többségében magyarok és zsidók lakták, manapság a magyarok aránya nem éri el a 20%-ot. A város látnivalói közé tartozik az 1775-ben épült római katolikus templom, a volt megyeházában kialakított Történeti Múzeum, valamint a Főtéren található Máramarosi Néprajzi Múzeum. Megemlíthető még a Kultúrpalota és a Börtönmúzeum. A legfontosabb látnivaló a város szélén kialakított Szabadtéri Falumúzeum. Mi ezt választottuk, a skanzenen keresztül jó betekintést lehet kapni Máramaros múltjába, népművészetébe, a híres famegmunkáló mesterségbe. Utcákat alakítottak ki a múzeum területén, innen lehet benézni a házakba, melyeket jobbára Máramaros falvaiból telepítettek át. Több ház berendezett, így megismerhető a régiek életvitele, a használt eszközeik, ruházatuk, népművészetük. Sajátos a porták fonott kerítése. A séta során két egyforma kaput nem láttunk. A kapuk faragása vetekszik a székely kapukkal, saját véleményem szerint még szebbek is a máramarosi kapuk. Buszozásaink során azért megállapíthattuk, hogy az új kapuk faragása már túlmegy a jó ízlés határán, egyesek átestek a ló másik oldalára. A kapun levő díszítések már-már valamilyen rokokó stílusra emlékeztetnek. Két magyar portát is láttunk a séta során. A legmagasabb pontra egy fatemplomot helyeztek el, Onceºti-ből hozták ide. Az egyik épületben a máramarosszigeti zsidóságnak állítottak emléket. Másfél óra nem volt elég az alapos bejárásra, túlságosan tömény a sok látnivaló, az idő is nagyon meleg volt, 33°C volt a hőmérséklet.
A skanzen után bementünk a városba, ahol szabadfoglalkozás következett. Meg lehetett nézni a város központját, vagy esetleg aki akarta elintézhette az ajándékvásárlást. Rengeteg látnivaló van még a környéken, de a nagy hőségre való tekintettel a társaság nagyobbik része a hazamenetelt választotta. Öt óra körül visszaérkeztünk a panzióba, lehetett készülni a másnapi Gargaló túrára.
|
|
|
(A fényképeket Muskovics András készítette)