Radnai-havasok, Erdély - jutalomtúra 2009

-Beszámoló- -Mellékletek-

---

2009. július 20. Radnai-havasok, Ünőkő

A leírásokban szereplő időadatok magyar időszámítás szerint értendők. Ebben már az első napon megegyeztünk, hogy az egy órai eltérés ne okozzon zavart az időpontokban. Hat órakor megreggeliztünk, ½7-kor elindultunk a Prislop-hágó felé. Az idő bíztatónak tűnt, egy ember kivételével mindenki a buszon ült. Az 1416 m tszf. magasságú Prislop hágóban nem álltunk meg, a felhők mind kevésbé voltak láthatóak az idő múlásával. A műút, nem sokkal a Prislop-hágó után az Aranyos-Besztercét követi. Az eredeti tervhez képest annyit változtattunk, hogy a hosszú túra irányát megfordítottuk, mindenki a Lála-völgy elején kezdi meg a túrát. Ezáltal mindenki akkor fordulhatott vissza, amikor csak akart. Az eredeti terv az alábbi volt:

Útvonal:
ªesuri (1050 m, -) - Tãu-tó (1800 m, -) - Putreda-nyereg (2051 m, ) - Ünőkő-nyereg (2223 m, ) - Ünőkő (2279 m, ) - Ineutului-nyereg (2100 m, ) - Lála-tavak (1920 m, ) - Gura Lalei (1030m, )

Túratáv: 24km
Emelkedő: 1200m
Idő: 10 óra


Alternatív útvonal:
Gura Lalei (1050 m, ) - Lála-völgy () - Lála-tavak (1920 m, ) - Lála-völgy () - Gura Lalei (1050 m, )

Túratáv: 20km
Emelkedő: 850m
Idő: 8 óra

A völgy bejáratánál gyorsan összeszedelőzködtünk, átmentünk az Aranyos-Beszterce feletti hídon, majd elindultunk az erdészeti úton, a Lála-patakot követve felfelé kék körjelzésen. Tulajdonképpen a köves úton személygépkocsival is lehet közlekedni, aki nem félti az autóját, jó 7 km-t spórolhat a Lála-tavak megközelítésében. Először még felhőket lehetett látni a hegyek felett, de a felhők hamar eltűntek. Jó idő mutatkozott mára, valami hatása csak-csak lehetett a tegnapi pópa általi áldásnak, imának. Két órát gyalogolhattunk, mire elértük a törpefenyők övezetét. Nem volt unalmas az út, nagyon sok virágot lehetett látni és fényképezni menet közben. A fenyők árnyékában hatalmas moha telepek voltak láthatók. Középtájon méhészekkel találkoztunk, az egyikük magyar volt, Dragomérfalván lakik. Megígértük neki, visszafelé megállunk mézkóstolásra. A lucos végénél birkanyájba botlottunk, na meg a nyájőrző kutyafalkába. Gazdájuk elég gyorsan lecsendesítette kutyáit, így gond nélkül folytathattuk túránkat. Ez a szakasz már nehezebb volt, az ösvény sokszor a patak vizében vezetett, szikláról sziklára lépdelve mind magasabbra jutottunk. A patakon számos kisebb-nagyobb vízesés látható. 11 óra körül az első embereink elérték az 1815 m tszf. magasságban levő Nagy-Lála tavat.

A nap sütött, a védett völgyben a szél sem fújt, a füvön elterült a társaság. Ebédidőt is itt tartottunk, a társaság többi tagját is be kellett várni. Hálás fotó téma volt a smaragdos színű tó. A tó túloldalán román fiatalok sátraztak, eléggé hangoskodtak, sohasem tudjuk meg miért. Nem éppen természetkedvelőknek tűntek, persze lehet, hogy a pálinkától lazultak el. Ketten közülük gumimatracon úszkáltak a tavon. A tó környéke tele volt virággal, nem lehet véletlen, hogy ez a terület a Radnai Nemzeti Park egyik szigorúan védett része. A román sátorozók időközben gyorsan tábort bontottak, szerencsénkre lefelé indultak el, itt fejezhették be a gerinctúrájukat. A felérkezők közül 20-an, akik vállalták a hosszú túrát, majd 1 órai pihenő után elindultak a Kis-Lála tóhoz. A felső völgyben fekvő tó 1924 m tszf. magasságban van, kevésbé látványos, mint a nagyobbik testvére. Itt is volt egy felállított sátor a tóparton. A mi fiataljainkat jobban vonzotta a tó felett megmaradt hófolt, ezért négyen kerültek majd 1 km-t egy kis nyári hógolyózás kedvéért. A tótól mind meredekebb kapaszkodón kellett elérni az Ünőkő nyergét. A völgyben balkézre még egy nagyobb hófolt volt, ezt is meglátogatták ketten. Felérve a 2140 m tszf. magasságú nyeregbe, pompás kilátásban volt részünk. Keletre a Kis-Ünőkő, az elfogyó főgerinccel, nyugatra meg majd a teljes főgerincet beláthattuk, a lefutó északi és déli főgerincekkel.

Negyedórai nézelődés után ismét összejött a csapat, az Ünőkő felé vettük az utunkat. Mind feljebb jutottunk, a panoráma mind szebb lett. 140 m szint leküzdése után értük el a 2279 m tszf. magasságú sziklás csúcs tetejét. A csúcson kőoszlop és fakereszt is található. Nincs túl sok hely a csúcson, de azért elfértünk 20-an. A térképünk segítségével következett a csúcsok beazonosítása. A Kis-Lála tavon kívül még egy tengerszem látható fentről, a szomszédos Bila-völgy felső végében található Ünőkő alatti tavacska. A Radnai-havasoknál messzebbre is elláthatunk, de határozott kontúrja csak a Tibles-nek volt, a távolabb levők már nagyon homályosak voltak, a fényképeken már nem láthatóak. A kellemes nézelődés után félóra elteltével elindultunk lefelé, hogy bejárjuk a piros jelzésen a főgerinc egy rövid szakaszát. Kb. félórai hullámvasútozás után leértünk a 2051 m tszf. magasságú Putreda-nyeregbe. Csábító volt a pázsit, ledőltünk 20 percre, mielőtt megkezdjük lemenetelünket. Jelzetlen utat választottunk a visszaútra, de elég jól kivehető volt az ösvény fentről, bízhattunk benne, nem lesz eltévedés.

Nem kellett 20 perc, hogy elveszítsünk 250 m szintet, máris a mellékgerincen levő Tãu-tónál találtuk magunkat. Itt is heverésztünk pár percet, majd tovább ereszkedtünk a füves gerincen. Elérve a lucfenyőket, eltűnt az ösvény! Alattunk mélyen egy esztena volt, az állatokat most kezdték a karámba visszaterelni. A nyájat őrző kutyák igen messziről szimatot kaptak, bolondul elkezdtek csaholni. Gondoltunk egyet, kikerüljük a kutyákat, tovább megyünk a fenyves oldalában, majd később lemegyünk a Bila-patakhoz. Elég jól megszívtuk az ötletünket, igen meredek volt a hegyoldal, több helyen mocsaras is volt a forrásoktól! Még az volt a szerencsénk, hogy a fenyves idős állományú volt, lehetett gyalogolni benne. Félórai bolyongás után, egy elhagyott karámnál tudtunk lekeveredni a patakhoz, pont ahol a köves út keresztezi a vízfolyást. Ettől kezdve más gondunk nem volt, csak a 7 km-t kellett legyalogolnunk a patak mentén. ªesuri tanyánál értük el a Prislop-hágóra menő főutat, keresztezve az Aranyos-Besztercét. Több mint félórát vártunk az autóbuszra, a kis túrásokat kellett bevárnia a Lála-völgy bejáratánál, de így is visszaindultunk ½7-kor szálláshelyünkre. A várakozás közben egy kapatos román méhész szórakoztatott minket, mindenképpen pálinkával, mézzel próbálta megkínálni a társaságot. Amikor látta, hogy nem állunk kötélnek, fogta a pecabotját, ledülöngélt pisztrángozni a folyóhoz. Vacsoránkat a megbeszélt 8 órakor megkaptuk, mindenki el volt varázsolva a Radnai-havasoktól, valóban igen szép képét mutatta meg az első alkalommal. Mindenki igyekezett korán ágyba kerülni, a másnapi vonatozás miatt 1 órával korábban kellett felkelni.

Ugrás az elsőre

(A fényképeket Muskovics András készítette)