2001 Tátrák, Szlovák paradicsom jutalomtúra
-Beszámoló-
2001. augusztus 20. Alacsony Tátra
Útvonal: Certovica hágó (P, 1238m) - Králicka (1807m) - Dumbier (2043m) - Krupová Holá (1927m) - Konské (1882m) - Chopok (K, 2024m) - Try domceky (1167m)Túratáv: ~21km
Emelkedő: ~1000m
Idő: ~8 óra
Reggeli után Poprádra buszoztunk, majd nyugat felé vettük az irányt, párhuzamosan a Magas-Tátrával és a Liptói havasokkal. Liptóújvár előtt a 72-es számú mûúton a Certovica hágóra mentünk fel. Mai napi túránk célja az Alacsony-Tátra főgerinc egy részével való megismerkedés. A Certovica hágó a főgerincet két részre osztja meg. Az itt átmenő fontos mûút Breznóbányát és Királylehotát köti össze. Itt Certovicán jelentős sípályák is vannak a téli sport szerelmeseinek. Jó pár szállodát emiatt építettek ide. A hosszú túrára 19-en jöttek el. A többiek elmentek a Deményfalvi völgybe, hosszabb, rövidebb túrát választva maguknak a mai napra.
1238m-ről indultunk Chopok irányába a piros gerincjelzésen. Az Ördöglakodalma szálló után meredeken kapaszkodtunk a ligetes, áfonyás lucfenyő erdőben. Egy kis tisztásnál, kb. 1400m magasságban elértük a tulajdonképpeni gerincet. Ezután egy darabig alig emelkedett az ösvényünk, jobbára a borókák között haladt. A kisebb csúcsok keresztezése után felértünk az 1601m magas Lajstrochra. Itt lepihentünk, mivel már több mint 300m szint leküzdése volt mögöttünk, másrészt nagyon szép kilátóponton voltunk. Nyugati irányban a Gyömbér, Chopok vonulat, keleti irányban a Homol'ka, a Nagy-Meszes és a Vel'ky Bok csúcsai látszódtak. A közelebb levő csúcsok köüzül a Rovná Hol'á, a Benuska, a Koncisté és a Fisiarka látszódott. Mindegyikük kiváló panorámahely. Dél felé a Garam völgye, északra a Fekete-Vág völgye látszódott a településekkel együtt. Az alapos pihenő után tovább meneteltünk a gerincen. A gerinc most hullámvasúthoz hasonlított, hol felfelé, hol lefelé vezetett az ösvény a törpefenyő alkotta mozaikok között. Persze inkább felfelé mentünk. Nagyon szép szakasz, jobbra, balra, előre és hátrafelé mindig gyönyörû panorámában volt részünk. A Králicka 1785m magas csúcsa szolidan emlkedik ki a gerincből. Itt csatlakozik hozzánk a sárga jelzés, mely a Bocianské nyeregből jön fel a főgerinchez. A panoráma továbbra is tökéletes a környékre.
Lassan elértük a Gyömbér alatti menedékházat. Korábban ezt a szlovák partizán hősökről nevezték el. A padoknál, asztaloknál helyet foglaltunk. Ideje volt már az étkezésnek, pihenésnek egyaránt. Persze a csapatot ismét egybe kellett gyûjteni. Mindenkinek más a tempója, ettől eltérően több energiát pazarol el az ember, ha a másikét próbálja követni. Itt a menedékháznál négy jelzés is befut a piros gerinc jelzésbe. Miután megettük a felhozott elemózsiánk jó részét, Gyömbér felé vettük az útirányt. Az ösvény gránitsziklákon vezetett mind meredekebben. 20 perc alatt felértünk az Alacsony-Tátra legmagasabb csúcsára. 2043m-en voltunk, természetesen csúcsfotók készültek a jeles alkalomhoz illően. A csúcskereszt kissé viseltes volt, a felső része hiányzott, valószínüleg vihar következtében. A csúcskönyvbe bejegyeztük a meghódításban résztvevők nevét, meg az időpontot. Viszont komolyan kezdtünk aggódni, mivel az ég mind sötétebb lett, az égi morajok is közeledni kezdtek. Öt percnél nem tartozkódzunk többet fenn a csúcson, indultunk lefelé. 100m szintvesztés után a Krupova Hol'a 1927m-es csúcsán találtuk magunkat. Mivel a zivatar mind közelebb került hozzánk, úgy döntöttünk kihagyjuk a Chopokot, lemegyünk a Siroká dolinán.
A zöld jelzésen épphogy elindultunk, elkezdett esni. Előkaptuk esőköpenyeinket, gyorsan beöltöztünk. Jó dolog az esőköpeny, de egy idő után az izzadságtól belülről pont olyan lesz a viselője, mintha elázott volna. Persze a gyaloglás is nehezebben megy így. Az ösvény a Deményfalvi patak mellett ment lefelé. Elérve a piros jelzés elválását a zöld jelzésünktől, az eső elállt. Szerencsénk volt, a zivatar széle ért csak el minket, a délről jövő zivatart felfogta a gerinc. Levehettük a köpenyeinket, a kissé csúszóssá vált ösvényen gyorsan vesztettük a szintet. Két füves legelőt is kerszteztünk a lejtmenetben, majd jobbról becsatlakozott egy piros jelzés, mely a Prasivá oldalgerincéről jött. Innen negyed órán belül elértük a ch. Lucky környékét. A vízes esőköpenyeinket a rétet körbekerítő fenyő kerítésre kitettük szárítani. Mivel autóbuszunk a feljebb lévő buszparkolóban várakozott, páran elindultak érte. Félóra után lejöttek a busszal, a rövidebb, kímélőbb túrát teljesítő társainkkal. A nap ismét kisütött, a Deményfalvi völgy ismét csalogatóan hívogatott minket. De mi már hazafelé indultunk, várt a vacsora, várt a már megszokott sátor, a hálózsák.
|
|
|
(A fényképet Muskovics András készítette)