Ugyanúgy fél 8-kor indultunk, annyi különbséggel, hogy a kollégiumot elhagytuk, leadtuk a kulcsokat, a pakkjainkat beraktuk az autóbuszba. A szállás, vacsora számláit előző nap rendeztük. Rövid túra került megtervezésre, figyelembe véve a vasárnapot, mivel másnap a társaság egy részének dolgozni kell mennie. A rövid túra ellenére még egy rövidebbre is volt lehetőség:
Útvonal: Erdőhorváti () - Nagy-Egres-patak () - Pusztavár-tető (PL) - Komlóska (PT) - Darnói apátság romja (, ZL) - 37-es főút, Tolcsvai Gazdaság ()Jó félóra alatt a kiindulási helyünkre, Erdőhorvátiba értünk. Illetve tovább is mentünk a Litka-patak beömléséig 1,5km-et, kihagyva az aszfalton való gyaloglást. 27-en jöttek el a hosszabb útvonalra, pedig rögtön kb. 250m szintet kellett leküzdenünk. A többiek Komlóskán kezdték meg a túrát. Rögtön kapaszkodni kezdtünk a bokros, nyílt terepen. 10 perc múlva elértük az erdőszélét, innentől árnyékban haladhattunk, még meredekebben a tető irányába. Mivel friss volt még a csapat, félóra sem kellett, hogy a rom alatti nyeregbe felérjünk. Itt csak egy szusszanásra álltunk meg, majd kikapaszkodtunk a tetőre. Pazar körpanoráma fogadott bennünket a csúcson! Vetekszik a regéci, füzéri panorámával! Alattunk egyik oldalon Komlóska, a másik oldalon Erdőhorváti házai, ki lehet látni a Bodrog völgyére, nyugaton a Zempléni hegység déli végét jelentő Nagy-Kopasz, északnyugatra Magoska, a Zabarla-tető, északon mintha a Nagy-Milic bukkanna fel, keleten a Darnó-hegy, dél felé a Vár-hegy, Fekete-hegy keretezi a látóhatárt. Magából a várból nem túl sok minden látszódik, pedig a romok nagyságából ítélve nem is volt annyira kicsi, kb. 100x30m-es alapterületû lehetett. Középkori váraink egyike, talán 250 évig használták. Ásatással, állagmegóvással bemutathatóvá válna a rom. Valamit mintha elkezdtek volna feltárni, de ez abba is maradt. A fák, bokrok hamar eltüntetik a ma még látható falmaradványokat.
A majd félórás nézelődés után visszamentünk a vár alatti nyeregbe. Innen a piros Telér tanösvényen gyalogoltunk Komlóska felé, előbb szép bükkösön, majd vegyes lomberdőben. A központba nem mentünk be, csak a szélső házakat láttuk. A piros, zöld jelzésen az Alsó-Püdinka nevû kis gerincen hagytuk magunk mögött Komlóskát. Jobbra tekintve a Pusztavár-tető, a Fekete-hegy zárta a kilátást. Váltakozva fiatal erdő részeken, legelőkön haladt a jelzés. Egy kis tisztáson elvált tőlünk a piros jelzés, mely a zempléni Rákóczi turistaút, mi a zöldön tovább haladtunk a Barát-rét felé. Néha, az irtásoknak köszönhetően szép kilátásban volt részünk. A Barát-rét egyik pontján rengeteg virágzó kornis tárnicsban gyönyörködhettünk, illetve fotózhattuk az egyik legszebb encián fajunkat. Ilyen tömegben még nem láttam ezt a védett növényünket! A Darnói apátság romjai nagyon csekélyek, a zöld romjelzésen kell pár száz méter kitérőt tenni, hogy felkeressük. A premontrei kolostort a tatárjárás után építhették, a XVI-ik században a reformáció idején pusztulhatott el. 1977-ben ásatásokat végeztek itt, a nyomai most is látszódnak, de állagmegóvást nem végeztek el. Pedig a falmaradványokból ítélve, látványos romként bemutatható lenne. Visszatérve a zöld jelzésre, a Barát-rét szélén leheveredtünk ebédelni.
A szendvicsek elfogyasztása után elindultunk lefelé. 1km után tettünk egy kis kitérőt, megnéztük a Szarka-kutat. Kellemes kis hely, házikóval, asztalokkal, padokkal, kis duzzasztott tóval. Még negyed órát gyalogoltunk a lombos erdő árnyékában, majd kiértünk a szőlő ültetvények közé. Szépen gondozott, egészséges, jó termést ígérőknek néztek ki. Némely fajták már érni kezdtek, jó évjáratnak tûnik az idei termés. A nap igen csak tûzött, visszajött a kánikula. Szerencsére csak 2km-et kellett megtennünk a tûző napon. Azt hittük rövidítünk egy kicsit, Sárospatak irányába 1km-el értünk ki a 37-es főútra attól a helytől, hol a busz várakozott ránk. A modern időknek köszönhetően telefonon idehívtuk a buszt, gyorsan felszálltunk, indultunk hazafelé. A rövid túrásaink természetesen már a buszon tartózkodtak. Két rövid pihenőt tartottunk az autósztrádán, mielőtt a résztvevők a lakóhelyükhöz legközelebbi megállóhelyeken búcsút inthettek a tovább utazóknak. Este hatra mindenki hazaérhetett. Kellemes három túranapot tudhattunk magunk mögött, az elmúlt három évben 9 túra alkalmával megismerkedhettünk Zemplén szépségeivel, és ez nem csak a természetre igaz, hanem bizonyos fokig a történelmére is. Nehéz lenne újabb több napos túrát szervezni ide, majd talán pár év múlva, ha kicserélődik esetleg a tagság. Következő, nyárvégi túránk Kaposvár környékére vezet, Zselicséggel való ismerkedés a cél, itt már több mint 21 éve nem túráztunk.
|
(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a szöveggel a Pest Megyei Természetbarát Szövetség honlapján is találkozhattok.)
Muskovics András© 2006-2024 természetbarátok.hu