2008 augusztus 15-17, Zemplén
2008. augusztus 16.
A csapat 6 óra környékén ébredezni kezdett. Hogy maradjon elég idő a felkészülésre, a szükséges bevásárlásokra, a szendvicsek elkészítésére, csak fél 8-kor indult el az autóbuszunk. Szerencsénk volt, éjjelre nagy záport, zivatart, lehűlést jelzett előre a meteorológia, amiből semmi sem lett. A levegő pár fokot azért lehűlt, így a tegnapinál kedvezőbb körülmények között valósíthattuk meg a betervezett túránkat. Két lehetőség közül választhattak a túrázók, amely a nap folyamán további egy lehetőséggel bővült:
Útvonal: Telkibánya (
) - Alsó Törő () - Osva völgy () - Cserenkő patak (
) - Pengőkői út (
) - Nagy-Péter-mennykő (
) - Mlaka-rét () - Rostalló kh. () - Kőkapu (
) Túratáv: 20 km
Emelkedő: 500m
Alternatív útvonal: Kőkapu (
) - Rostalló kh. () - Cserenkő patak () - Pengőkői út () - Nagy-Péter-mennykő () - Mlaka-rét () - Rostalló kh. () - Kőkapu () Túratáv: 18 km
Emelkedő: 500m
Sátoraljaújhely, Pálházán keresztül átbuszoztunk Telkibányára, a túra kiindulási pontjára. 29-en szálltunk ki a buszból, ebből a csoportból 10-en később kiváltak, hogy a harmadik túra lehetőséget teljesítsék. A buszon maradó kilenc emberünk visszament Kőkapuhoz, ők innen kezdték meg a gyaloglásukat. A templom alatti kereszteződéstől, a sárga jelzésen, az Osva-patak jobb oldalán a falu szétszórt házai között kezdtünk gyalogolni. 2km megtétele után elértük a vízművet, újabb 1km után már a völgy riolit szikláit csodálhattuk meg. A leglátványosabb perlit kőtornyokat a Kutyaszorító nevű részen lehetett látni. Igen kényelmesen haladtunk, az út észrevétlenül emelkedett. 2km-el a sziklák után áttértünk a patakon, ettől kezdve Cserenkő-pataknak hívják a vízfolyást. Az út innentől kezdve meredekebbé vált, nagy kanyarok után elértük a kék keresztjelzés becsatlakozását. Itt lepihentünk 20 percre. Alig hogy tovább indultunk volna a rövidebb túrát vállaló 9 emberünk is elérte a kereszteződést. További 10 percre leültünk, hogy ők is kifújhassák magukat. Tízen innen a sárga jelzésen lementek Kőkapuhoz, így alakult ki a harmadik túra változat.
Most már 28-an folytattuk tovább a hosszú túrát a kék keresztjelzésen. A Cserenkő-patak völgyének oldalában kb. 3km-t gyalogoltunk, mire felértünk a Pengőkői útra. Szép bükkösökben, majd a vége felé lucfenyvesben vezetett fel a jelzés. A Pengőkői utat nem rég kiegyengették, kényelmesen lehetett haladni. Bal kézre hatalmas irtások voltak, eléggé száradóban vannak a lucosok, ezeket termelték ki, így észak felé szép kilátásunk adódott. A Pengő-kő előtt, jelzetlen úton jobbra kimentünk a Tokár-tető oldalában levő sziklákig. Ezek a sziklák testvérei a Pengő-kőnek. Az érdekes sziklaalakzatokat a fagy hozta létre. Hosszú évszázadok alatt alakultak ki ezek a kőbástyák. Visszamentünk a sziklák megtekintése után az Országos Kék Túra nyomvonalára. Pár száz méter után következett a Pengő-kő, mely legszebb példája a fagy munkájának. A 10-14m magas majd, függőleges falak alján a fagy által leválasztott sziklák veszik körbe a kipreparálódott Pengő-kőt. Negyed órát szántunk rá, a sziklák körbejárására.
Tovább menve, következő állomásunk a Nagy-Péter-mennykő 709m magas csúcsa volt. Az OKT jelzésről a kék háromszögjelzésen lehet elérni a csúcsot. Nem nagy kerülő, érdemes ezt a 400m-es kitérőt megtenni. A társaságunk nagy része ezt választotta, nem is bánta meg a kis kitérőt. Az OKT jelzést elhagyva füves tisztáson, majd bükkösben lehet elérni a csúcs sziklaperemét. Nagyon szép kilátópont északi irányba, a Nagy-Milic és a Kemence-patak völgye látszódik innen. Nevét valószínűleg a nyári zivatarokban gyakori villámcsapások miatt kapta. Egy kicsit pechünk volt, mivel kezdett beborulni, a levegő is nagyon párás volt, így a távoli gerincek eléggé homályosak voltak. Ha az ember szeme így látja, a fényképezőgépek pláne rosszabbul adták vissza a panorámát! Ennek ellenére eltöltöttünk negyed órát a csúcson, majd visszatértünk a kék jelzésünkre. 1,5km után elértük az István-kúti nyírest. Itt megpihentünk, vizet vételeztünk. Tavaly is erre jártunk, ismerős volt a hely. A tájvédelmi körzet emberei nagyon dolgoztak a területen, füvet nyírtak, egy-egy részt elkerítettek, valamilyen ökológiai kísérletre készülődnek.
Az eső közben szemerkélni kezdett. Előszedtük az esőkabátokat, majd Mlaka-rét irányába elindultunk. Negyed óra alatt elértük a nyírfákkal tűzdelt rétet, majd mivel a szemerkélés tovább folytatódott, a sárga jelzésen Rostalló felé megkezdtük az ereszkedést. Az Ördög-patak bal oldalában elég meredeken vezet lefelé az út. Szaporán lépdeltünk a bükkösben, 40 perc múlva Rostallónál találtuk magunkat. A régi kulcsosház nem a legjobb állapotban van, valószínűleg már nem is használják. A kisvasút végállomásán éppen indulóban volt a nap utolsó járata Pálházára. Ha lett volna egy kis sütnivalónk, levonatozhattunk volna Kőkapura, megspórolva 1km gyaloglást, de egy új élménnyel gazdagabbak lehettünk volna. Alig mentünk 100m-et, a kisvonat elhagyott minket. A szemerkélés elállt, Kőkapun utolértük a vonatot. 20 perc pihenő az utolsó befutónak is járt, egy korsó sör, egy üdítő után elindultunk Sárospatakra. Éppen ideje volt, mivel most komolyabban rákezdett az eső.
Mire hazaértünk, ismét elállt az eső. A vacsoráig maradt még több mint egy óra, akinek kedve volt, sétált egyet a városban. A konyha kitett magáért, úgy tűnt, kárpótolni akartak a tegnapi kellemetlenségért. A háromfogásos vacsora mindenkinek elnyerte a tetszését. Vacsora után a szokásos városnézés, majd alvás következett. Az estét ugyan megzavarta a hölgyek szerenádja, mivel kibökték egyik társunkat, amint az emeleten levő konyha foteljein próbálja önkéntes száműzetésben kipihenni a nap fáradalmait. De hát ennyi belefér. Még a Zempléni Napok befejezését szimbolizáló tűzijáték hangjait lehetett hallani, utána mély csend, tényleg a pihenés következett.
|
|
|