2008 augusztus 15-17, Zemplén
A több napos túrákban a szállás lefoglalása okozza a legtöbb gondot. Már áprilisban elkezdtem biztosítani jelenlegi szálláshelyünket, de a létszám csak később alakult ki szokás szerint. Előzetesen 40 főt jeleztem, de figyelmeztettek, hogy nem sok változtatási lehetőségünk lesz, mivel a túrák tervezett időpontjára esnek a Zempléni Napok, ilyenkor nagyon sokan felkeresik Sárospatakot. Az előző évektől eltérően most augusztusra terveztük be Zemplént. A megelőző két évben ez a három napos túra felkészülés volt az egyhetes jutalom túránkra. A jelentkezőket figyelembe véve már 50-en is jelezték részvételi szándékukat, de most azt kell mondani, szerencsére páran a közbejött egyéb elfoglaltságaik miatt lemondták a jelentkezésüket. Végül is 41-en jöttünk el Sárospatakra, ahol a Comenius Tanítóképző Főiskola Kollégiumában rendeltük meg a szállásunkat és a vacsoránkat. Jól ismertük ezt a helyet, hiszen az előző két évben is ez volt a zempléni túráinknak központja.
2008. augusztus 15.Öt órakor indult el autóbuszunk Százhalombattáról, a SOHO elől. A tárnokiak, érdiek, budapestiek felszállása után az M3-on Miskolcig, majd az M37-esen Sátoraljaújhely érintésével Pusztafaluba buszoztunk. Innen kezdtük meg a mai napi hosszabb túránkat. Rövidebb túra is volt, az alábbiak szerint:
Útvonal: Pusztafalu (
) - Bába hegy () - Erzsébet tanya (
) - Borai bánya () - Malomkőbánya () - Füzérradvány, Károlyi kastély () Túratáv: 12 km
Emelkedő: 600m
Alternatív útvonal: Füzérkajata (
) - Erzsébet tanya () - Borai bánya () - Malomkőbánya () - Füzérradvány, Károlyi kastély () Túratáv: 8 km
Emelkedő: 300m
29-en indultunk neki a hosszabb túrának, az Öreg Bence Vendégház mellől, 11 óra körül, a kék háromszögjelzésen. A cél, a Bába-Kormos tanösvény bejárása volt. A falu házait hamar elhagytuk, kiértünk egy nagy legelő szélére. Itt egy kis bizonytalankodás után, jobbára érzéseinkre hagyatkozva földúton elindultunk a Bába-hegy irányába. Először déli irányba, majd keresztezve egy szántóföldet, keleti irányban elértük az erdőben folytatódó ösvényünket. Itt találtuk meg hosszú idő óta a jelzésünket. Általánosságban is elmondható, hogy a jelzések igen hiányosak és régiek ezen a szakaszon. Szép bükkösben kanyargott az út felfelé, közvetlenül a gerinc alatt tekintélyes kőmezőket is kereszteztünk. Elérve a gerincet, ismét déli irányba gyalogoltunk az enyhén emelkedő ösvényen. A fák között néha feltűnt Regéc vára, Pusztafalu sziluettje. Az 581m magas Bába-hegyről viszont igen szép panoráma adódik a környékre, köszönhetően a csúcs alatti nagy szikla letörésnek. Tisztán látható északnyugatra a Milic hegycsoport Pusztafalu, nyugatra Füzér vára, délnyugatra a Hegyköz felső medencéje. Iszonyatosan rengeteg szúnyog volt az erdőben, ilyen invázióban eddig sosem volt részünk! Mindenkit alattomosan véresre csíptek, agyonütésük után még a nadrágokon is vérfolt keletkezett! A támadásuk miatt nem is tudtunk sokat nézelődni a csúcsról, tovább indultunk lefelé.
A jelzéseket ismét keresgélnünk kellett, meredeken, gallyakkal teli, csalános ösvényen értünk le a hegyről. Majd félkört leírva értünk le a Hatos váró erdészházig. Nem régen építhették, nagyon újszerűnek tűnt az épület. A tisztáson új padok, asztalok, a fű le volt kaszálva, tiszta WC, papírral ellátva! Igazán kellemes hely volt, annyira megnyerte tetszésünket, hogy leültünk ebédelni. Lehetett napos és árnyékos helyek közül választani. A napos részen a szúnyogok kevésbé repdestek, aki nem bírta a támadásukat, a melegebb helyre telepedett. Majd félóra elteltével tovább mentünk a rekkenő hőségben. Talán ez volt az idei nyár legmelegebb napja, a fák árnyékában is meghaladta a 30 fokot a hőmérséklet! Ernyős virágokkal teli rétet keresztezve, hamarosan Füzérkajata szélső házainál találtuk magunkat, a kék keresztjelzésen! A Kollár-ortásnál elnéztük a jelzést, így keveredtünk le a faluba. Plusz km-t nem jelentett a tévesztésünk, viszont a falu végén működőképes ívó vízcsapot találtunk, nagy örömünkre. Most már a rövid túrásainkat követve a kék keresztjelzésen, Erzsébet tanya elhagyatottnak tűnő épülete mellett felgyalogoltunk a gerincre. Itt egy 200 éves tölgyfát láthattunk, melyet megkíméltek a kivágástól. A Korom-tetőről nincs kilátás, ezen a szakaszon szép bükkösökben, tölgyerdőkben lehet gyönyörködni. Több helyen sziklatenger alakult ki, melyeket mohák fednek be. Pár régi elhagyott kaolin bányatárót is lehet látni a hegyen. A régi tárókat elhagyva, 2km után értük el Füzérradvány szélső házait.
Az aszfaltúton mindenki úgy kóválygott e rekkenő hőségtől, mint ősszel a legyek. Rosszul tettük, hogy nem vágtunk át a kastély parkján, mivel így csak kerülővel jutottunk el a kastély bejáratához az Ifjúsági Tábor mellett. Igaz, így láthattuk Füzérradvány belterületén található pincesorát, mely szépen fel volt újítva. Kár, hogy egy sem volt nyitva! Tavaly is felkerestük a Károlyi kastélyt, így egy óra szabad foglalkozás keretében aki akart bement a kastélyba, aki sétálni akart az a parkot nézte meg, és aki igen elfáradt, az a fák árnyékában piheghetett a büfé közelében. Szép komótosan haladnak a kastély felújításával, a park is mind látványosabb. Platán, kislevelű hárs, páfrányfenyő, nyár, fenyő matuzsálemek láthatók itt. Kár, hogy a parkban levő tönkrement kis tó rehabilitációjával még nem foglalkoznak.
A kulturális program befejezése után buszra szálltunk, Sárospatakra mentünk elfoglalni szálláshelyünket. Egy órán belül odaértünk, a szállás elfoglalása gyorsan ment, mivel otthon előre megtörtént a szoba kiosztás. A vacsora 7 órára lett megrendelve, így maradt másfél óra városnézésre. Háromnegyed 7 körül már majdnem mindenki az étteremnél várakozott. A nagy meleg kivette az emberek erejét, szerették volna mielőbb pótolni az elveszett kalóriákat. Gyanús volt, hogy nem volt megterítve az ebédlőben. A portán eligazítottak minket, hogy jó ideje ez az ebédlő nem működik, az udvar túloldalán levő épületbe helyezték át. Az épületben levő tornaterem nyitva volt, de az ebédlő zárva, egy teremtett lelket se láttunk benne! Kezdett kiderülni az igazság, a konyha elnézte az időpontot, péntek, szombat helyett szombat, vasárnapra készültek! Gyorsan intézkedett Erika, akivel már több éve kapcsolatban vagyunk. Menteni a kollégium becsületét, negyed óra alatt szerzett vacsorát a csapatunknak az V. András étteremben. Nyolc órakor már fogyaszthattuk a vacsoránkat, senki sem panaszkodott az ízre, az adag nagyságára. Az is igaz, a megrendelt három fogás helyett egy fogásos lett a mai napi vacsoránk. De senkiben sem maradt tüske a történtek miatt. Vacsora után szabadfoglalkozás következett, van aki sétált a városban, esetleg beült sörözni, vagy visszavonult a szobájába, hogy pihenten ébredjen a következő napi túrára
|
|
|