Rákócziak földjén, 2007 június 15-17
Visszajött a jó idő, már reggel is kellemes volt a hőmérséklet. Nyolc órára bepakoltunk a buszunkba, elbúcsúztunk a vendéglátóinktól. Erdőbényére igyekeztünk, ahonnan a levezető túrát megkezdjük. Mivel aránylag kis túra került kiírásra, csak egy variáció került megszervezésre. A mai napi túra:
Útvonal: Erdőbénye (P) - Deák-kút-völgy (P) - Dagonya (P) - Billeges (P) - Csipkés (P) - Tállya (P)Túratáv: 14 km
Emelkedő: 300 m
Megérkezésünk után még egy tíz percet tébláboltunk Erdőbénye központjában. A fotósok ki tudták használni ezt az időt, itt található a Szirmay kastély, a református templom és jó pár fafaragvány. A faluból kivezető út nem valami jól volt jelezve, de azért kitaláltunk a csinosodó hegyaljai faluból. A mai napon végig a piros jelzésen gyalogoltunk, az úgynevezett Kossuth úton. A Mély-patak mellett vezetett több km-en keresztül a jelzés. A patakban alig csordogált a víz, de néhol nagyobb tocsogók is keletkeztek, a páfrányok igen csak kedvelik az ilyen helyeket, szemmel láthatóan jól érzik magukat. A patak völgyet Deák-kút-völgynek nevezik. Néhol a völgy őserdőnek tûnik. A völgy közepétől kissé meredekebbé vált az út. Egy nagy gyertyánfa tövében kőkupacra lettünk figyelmesek. A fán lévő tábla szerint ez a Csipkés sírja. Talán egy zempléni betyár volt?
Amint kiértünk a Faragványos hegy oldalába, hatalmas irtások tûntek fel. Negyedórás pihenő következett. Én magam felsétáltam a csúcs irányába, innen lehetett látni csak igazán, mekkora az irtás. Egyszerûen érthetetlen a farakások alapján jóindulattal középkorúnak mondható óriási famennyiség kitermelése. A pihenő után pár száz méterrel elhagytuk a patak völgyét, a Dagonyásnak nevezett területen gyalogoltunk. A Hideg-völgy végében levő erdészháznál tartottuk meg az ebédszünetünket. Itt egy nagyméretû esőbeálló be van rendezve asztalokkal, padokkal.
A pihenő után köves úton a Billegesen keresztül gyalogoltunk Tállya felé. Az enyhe kapaszkodó után vagy egy km-t gyalogoltunk szintben a Galambos és a Dobogó hegy oldalában. Nemsokára feltûnt Tállya kőbányája. A kőbánya a Kopasz-hegy oldalában mûködik. Hatalmas a bánya, irdatlan mennyiségû kövét bányásztak már ki idáig. A ronda sebhely ugyanakkor látványos is egyúttal, mivel láthatóvá váltak a különböző vulkáni kőzetek. A bánya elhagyása után már láthatóvá vált a végállomásunk, Tállya. A szőlő ültetvények között negyedóra alatt beértünk a központba. A református templom mellett már várt ránk az autóbuszunk. Mivel még korán volt a hazainduláshoz, egy órás szabad foglalkozás következett. A Tokaj borvidék egyik legjelentősebb települése Tállya, így a többség pincék felkeresésére indult, hogy megkóstolja a termelői borokat. A családommal inkább a települést néztük meg, mivel mi már voltunk itt ebben az évben, és pár fényképet szerettem volna készíteni ebben az ideális fotós időben. Több kúria is található itt, a Vincellér ház szépen helyre van állítva, a központja egy kis város képét mutatja az ide látogatóknak.
Kettő óra körül indultunk hazafelé, említésre méltó esemény nem történt. A Hatvan melletti kútnál tartottunk egy húsz perces pihenőt, Budapesten elég normálisan tudtunk keresztül menni. Hat óra körül otthon voltunk. Idén is jól sikerült a zempléni háromnapos túrázásunk, lehet, hogy jövőre ismét visszajövünk, hat nap alatt nem járható be az egész hegység.
Következő túránk Erdélybe vezet. Tervünk szerint a Hagymás, a Görgényi havasok, Csalhó hegyeinek megismerése a cél.
|
|
|
(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a szöveggel a Pest Megyei Természetbarát Szövetség honlapján is találkozhattok.)
Muskovics Andrásszakosztályvezető