2001 Tátrák, Szlovák paradicsom jutalomtúra
-Beszámoló-
2001. augusztus 19. Szlovák paradicsom
Útvonal: Cingov (550m) - Hernád jobb partja (K) - Biely potok (Z) - Sokolia dolina (S) - Glac (S, 1000m) - Klauzy (Z) - Cervená skála - Geravy-Biele vody (S, 780m) - Dedinky víztározó (790m)Túratáv: 17 km
Emelkedő: 580 m
A bemelegítő túránk a Szlovák paradicsomba vezetett. Nem lehet megunni ezt a területet, mely a Szepes-Gömöri karszt egyik kis területe. Módszeresen bejártuk az összes szurdokát, melyek jóval látványosabbak a magyarországi Holdvilág-ároknál, vagy a Rám-szakadéknál. Most a Sokolia dolina bejárása következett. A reggeli után elbuszoztunk a Szepestamásfalva melletti Cingovba. Sokszor indultunk már innen, a Szlovák paradicsom bejárásához ez az egyik legkedvezőbb kiindulási pont. Rövid túra is volt ezen a napon. A csapat a kék jelzésen egyszerre indult, átkeltünk a Hernád hídján a folyó jobb oldalára. 1km-t sétáltunk a Hernád mellett, mikor a Tamásfalvi kilátó impozáns sziklája alá értünk. Megvártuk egymást, majd a csapat a zöld jelzésen elindult a Biely potok völgyében felfelé. Kellemesen sétával haladtunk a völgy elején, de hamarosan szûk völgyben találtuk magunkat. Negyedóra múlva a Biely potok által kialakított üstökben gyönyörködhettünk. Több helyen lefektetett, fenyőből kialakított vízszintes létrák, valamint a sziklafalba beépített vaslépcsők segítették az előrehaladásunkat.
Nem kellett 1 óra, elértük a Kysel torkolatát. Sajnos az 1976-os erdőtûz okozta károk következtében a szurdok bejárása életveszélyessé vált, lezárták, a létrákat, köteleket leszerelték. Tovább folytatva utunkat, az ösvényünk száraz vízmosásban, később a sziklás parton vezetett. Félóra alatt elértük a Sokolia dolina bejáratát. Itt elváltak útjaink a kisebb túrát választott társainktól. Sárga jelzésen 19-en kezdtük meg a Szlovák paradicsom egyik legizgalmasabb, legimpozánsabb szurdokának felfedezését. A karszt legmagasabb létrái a Fátyol-vízesésnél vannak. Tíz perc után érjük el a sziklafalat, nem sokkal később az első vízesést. A szurdokban négy vízesés található, alulról sorrendben a Mellék-, a Sziklás-, a Fátyol-, és a Felső-vízesés. A leglátványosabb a Fátyol-vízesés közülük. 120 méter létrasor van itt beépítve, több mint 360 db létrafokot tartalmaznak a létrák. Mivel elég nagy volt a társaságunk, több mint félórába telt a 150m szint leküzdése. Itt nem lehet, és nem is szabad a létrákon rohanni, figyelemmel kell lenni a lassabban haladókra. A Fátyol-vízesést elhagyva tíz perc múltán a Felső-vízesést értük el. Ezen túljutva, elhagyva a fenyőket, bükkösben folytatódott az utunk. Még egy szûkület várt ránk, majd a szurdok végefelé meredeken kikapaszkodtunk a Nagy-Mező szélére, ahol találkoztunk a zöld jelzéssel. Összességében 400m szintet jöttünk fel a Sokolia dolinában. A látvány, a megszerzett élmények bőven kárpótóltak minket a fáradalmakért!
Félórás pihenő után, amint kipihegtük magunkat, a zöldön folytattuk utunkat a Glac fennsíkon. 20 perc után balra kanyarodtunk a sárga jelzésen, megkerülve a Bykarka csúcsot. Az erdő fái között néhol látszódtak a Sokolia félelmetes mészkő szirtjei. Itt két barlang is található, az Arany-lyuk és a Medve barlang. Sajnos egyik sem látogatható. Innentől meredek út vezetett le a Tomasovská Belá völgybe, Klauzynál értünk le. Egy 100m-es hosszúságú kis tó keletkezett itt a Biely patak felduzzasztása által. A szûk völgyet három irányból meredek hegyek határolják. A tiltás ellenére két társunk lehûtötte magát a jéghideg vízben. A duzzasztógáton levő kis faépületből nagyon szép fotók készíthetők a tóról, a völgyet körülvevő hegyekről. Az ejtőzés után újraindult a csapat. Tudtuk, hogy Geravy, a másik nagy fennsík elérése ismét egy 400m-es szint leküzdése árán fog bekövetkezni. A zöld jelzésen haladtunk, egy hangulatos kis patakot követve. Először épphogy emelkedett az út, de Cervená Skala környékén már komolyan megviselte a csapatot a meredek ösvény. A Predny Hylnél becsatalakozott a piros jelzés, mely Iglóból vezetett fel Geravyra. A kis rét szélén pihenőt tartottunk, egyébként is már fenn voltunk a fennsíkon. A nehezét ezzel a mai napra letudtuk.
Amint levegőt kapott a társaság, elindultunk a piroson a víztározótól feljövő felvonó felső végállomása felé. 20 perc alatt odaértünk. Szerencsénkre itt csapolt sört is kaphattunk, ami igen csak jólesett a kitikkadt embereknek. Az idő egész nap kiváló volt, sőt inkább melegebb a kelleténél. A fáradtabbak a lemenetelre igénybe vették a felvonót. Szerencséjük volt, mert negyedóra múlva leállt volna már. A többiek a Zejmarská roklinában ereszkedtek le. Két kisebb vízesés is látható a patakon. Végül is a felvonó alsó állomásánál lyukadtunk ki. Pár percet még rászántunk a víztározó megtekintésére, összeszedtük a csapatunkat. A rövid túrások már a busz körül vártak ránk. Igazából ők sem tettek meg kevesebb km-et, csak a szinttel takarékoskodtak, mivel kihagyták a Sokolia dolinát. Vacsora előtt még volt időnk lefürdeni. A vacsora finom volt, és ez elmondható a többi napra is. Bemelegítő túrának a mai nap kissé erősebbre sikeredett, senkit sem kellett a sátorba tuszkolni, mindenki amint csak lehetett igyekezett a hálózsákjába.
|
|
|
(A fényképet Muskovics András készítette)