Harmadik egymás utáni évben ismét Tátralomnic volt a táborhelyünk. Sátrainkat, egyéb felszereléseinket is magunkkal vittük, mivel ebben az időszakban a borsodiak sátrai foglaltak voltak. Az előző években, mivel tőlük béreltük a felállított sátrakat, könnyebb dolgunk volt. 36 fő jött el a jutalomtúrára, a társaság még mindig nem unta meg a Magas Tátra alatti kempingezést. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy autóbusszal, erről a helyről mind a Magas Tátra, mind az Alacsony Tátra, mind a Szlovák paradicsom könnyen megközelíthető, sőt innen a Szepesi hegység és a Dunajec áttörés sincs messze. Félpanziós ellátást kaptunk a kemping éttermében, mindezek alapján nem a régi nomád kempingezés volt már a részünkről.
2001. augusztus 18. Utazás Tátralomnicra, Somoskő várának és a bazaltzuhatag megtekintése
Szombat reggel fél hatkor a Százhalombattán felszálló turistatársak bepakoltak az autóbuszba. Természetesen előzőleg a sátrakat, a gumimatracokat gondosan kiválogattuk, átvizsgáltuk, nehogy a helyszínen legyen kellemetlen meglepetésben részünk. Tárnok, Érd, Budapest érintésével a többiek is felszálltak a buszra. Bevett régi szabály, hogy minden új felszálló a biztonság kedvéért bemutatja az útlevelét, hátha otthon felejtette, aztán a határon esetleg ott kell hagyni. Korábban már volt rossz tapasztalatban részünk, de most minden rendben volt. 9 óra környékén értünk a határra, Somoskőújfaluba. Félórába telt amíg átértünk. Hiába keltünk már át sokadszor a határon, mindig szorongás uralkodott el az emberek többségében. A XXI-ik századhoz valahogy ez nem illik, hogy két szomszédos ország között ilyen macerával lehessen utazgatni. Most amikor írom régi jegyzeteim felhasználásával a jutalomtúra összefoglalását, már schengeni határok vannak, emberléptékûvé vált a határátkelés, legalábbis Szlovákia irányába.
Az előző pár mondat vonatkozik a Somoskői vár meglátogatására is. A Somoskő falu felett 100m távolságban magasodó vár, Trianon következtében északi szomszédunkhoz került, szabályosan csak úgy látogatható meg, ha kb. 7km-el átmegyünk az első szlovák oldali falu közelébe, onnan pedig visszasétálunk a várhoz. Reméljük hogy ez már a múlt, s többé ilyen abszurd helyzet nem fog bekövetkezni. Leparkoltunk a túloldalon, majd megváltottuk a belépőjegyeinket egy esztétikusan megépített bazalt épületnél. Szép sétaút vezetett a bükkfák árnyékában a hegy felé. Ahogy feljebb értünk, mind több bazaltkőfolyást lehetett látni. Az időjárás ezt a kemény kőzetet is képes felarózni az évmilliók során. A híres bazaltömlés, mely egy egykori ki nem tört vulkán maradványa, több percre megállított bennünket. Hihetetlen a hatszögû oszlopokból álló bazalt zuhatag látványa, nemhiába igen régen védett geológiai látványosság!
A Somoskői vár a tatárjárás után épült meg, valószínüleg valamelyik Kacsics nemzetségbeli építette fel. Később a Szécsényi család tulajdonába került, majd a Losonczi család királyi adományként szerezte meg. Ali füleki bég 1574-ben foglalta el a várat, melyet Pálffi Miklós és Tiefenbach Kristóf serege 1593 őszén visszafoglalt. Később Losonczi Anna Forgách Zsigmondhoz ment feleségül, így Somoskő vára is e család birtoka lett. A Habsburg-ellenes küzdelmek során 1605-ben Bocskai István fejedelem csapatai foglalták el, azonban az 1606. évi bécsi béke értelmében királyi birtok lett. A harmincéves háború idején, 1619-ben Bethlen Gábor fejedelemé. A harcok során megrongált várat helyreállították. A Rákóczi szabadságharc során 1703-ban a vár őrsége a fejedelem mellé állt. A bukás után a várat részben lerombolták. A megmaradt falak, bástyák hûen tükrözik a vár eredeti állapotát. Mindenképp érdemes felkeresni, hiszen az egyik legépebb középkori várromunkról van szó. Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy a maradványok alapján magunk előtt lássuk a hajdani várban folyó végvári életet.
A vár megtekintése után visszamentünk a parkolóhoz, útközben ismét megcsodáltuk a bazaltzuhatagot. Tátralomnicra érve felvertük sátrainkat a kempingben, berendezkedtünk a következő egy hétre. A vacsora jól esett a kemping éttermében, sörözésre is maradt időnk.
|
(A fényképet Muskovics András készítette)
© 2006-2024 természetbarátok.hu