1984 március 31-április 4, Zboró-Eperjes - Szlovákia

-Beszámoló- -Mellékletek-

Az elmaradhatatlan kakukkszó ma korábban szólt. A moteltól ¾6-kor indult a busz Eperjesre. Az autóbusz pályaudvarra korán érkeztünk, a bártfai busz még nincs a megállóban. A közel 40km-es útért 13 koronát fizettünk. Egy órai utazás után érkeztünk Bártfára, ahol a csatlakozást csak a "bennszülöttek" segítségével találjuk meg Zboró (Zborov) felé. A busz végcélja Mihalovce, 7³⁵-kor indul. A buszvezető figyelmes, így le tudunk szállni Zboróban. Keressük a bélyegzőt, a piros jelzésen, a 180°-os irányváltás előtt meg is látjuk: a lyukasztó nincs meg! A hajcsattal már úgyis gyakorlatunk van. Irány a magura! Baktatunk vissza a mûúton. A zborói várhegy lábánál indul befelé az erdőgazdasági út, kb. nyugati irányban. Elhagyjuk a sárga jelzés kiágazását. A mûút végére értünk, időben vagyunk. Pihenünk, látjuk a TV reléállomást. Talán el is érem, ha kinyújtózkodom. Erre a 450m szint megtételére egy óránk van a kiírás szerint. Fele idő alatt megjárjuk, mondják páran.

Emelkedünk, megjelenik a hó a szerpentinen. Hol egyik, hol másik irányban távolodunk el a csúcstól, de azért közeledünk is. Végül is hátulról, de fenn vagyunk 900m magasan. A pihenés jól esik, még akkor is, ha a kiírt időtől 10 perccel elmaradtunk. A gerincen haladunk Bártfafürdő (Bardejovské Kupele) felé, általában lefelé. A széles erdei úton, az első 10 perc után elmarad a hó. Nő a menetsebességünk, így alig tudunk a forrásnál megállni. Bármilyen csábítóak a padok, és az asztalok, megyünk tovább. Csak a kulacsainkat töltjük meg. A Zbojnícká studòa-t követő lejtmenetnél érezzük, ennek böjtje lesz, és valóban egy nagy emelkedő következik. A Kamenná Hora után máris Bártfa pihenő erdejében járunk. Szép kilátás nyílik a fürdőre, nyelünk néhány falatot. Beérünk a településre. Itt megnézzük a Szabadtéri Néprajzi Múzeumot, a Helytörténeti Kiállítást, a jellegzetes pravoszláv fatemplomot. Ivókúrát itt sem veszünk, elkerüljük a sok üdülni és pihenni vágyó embert. Nagy igyekezetünkben elkerüljük a "dzsúzoldát" is, ez a gyermeki szóalkotás büfét jelent, ahol dzsúszt lehet kapni. Végre elhagyjuk a települést.

70 méteres kapaszkodás után rövid pihenőt tartunk, Bártfa házai kacsingatnak felénk. Az előzetes számításaink szerint érjük el a vasútállomást, bár az átépítés miatt ez nem volt könnyû. Itt néhányan kiállnak, a vonatot választják, "Kössz, ennyi elég nekünk" felkiáltással. Mi megnézzük a Fő teret. A kép csak átfogó lehet, pedig mûemlék, látnivaló van, nem is kevés. A késő gótikus Városháza 1505-1508 között épült. Ebben az ékszeres ládikában van a Sárosi Múzeum. A Szent Egyed templom Szlovákia egyik legszebb gótikus temploma. Tûzvész után 1899-ben Steindl Imre - a Magyar Országház építője - tervei alapján állították helyre. Az Óváros után az új városrészeket is megismerjük. Hiába, a turistának mindig a településről legnehezebb kitalálnia! A jelzés mûúton halad, a térképen ez nem így van. Na végre felkapaszkodhatunk a dombra, levágva a mûút kanyarjait. Mihályfalva (Mihalovce) is hosszú település, de sebaj, szemből süt a nap, ez jól esik, lábaink elfelejtik, hogy újra a betont róják. Látjuk a hósapkás gerinceket, ahol az első túranapon jártunk. A hósipka mintha megbillenne, mintegy üdvözlésképpen. Nyílt területen haladunk lefelé. A vonat 16⁴⁰-kor indul Kl'u¹ov állomásról, időnk tengernyi. Kényelmes sétával érjük el a hervartovi elágazást.

Jegyet csak a vonaton lehet váltani. Ezt az "óriási" útiköltséget is, fejenként 5 korona, még a közös kalapból tudjuk fizetni. Nehéz Eperjesen elhagyni a vonatot, érezzük a megtett 80km-t lábainkban. Motelben a fürdés új életre kelt bennünket. Még közös játékra is van időnk a vacsora után. A csomagolás könnyen ment, az élelmek elfogytak hátizsákjainkból.

Ugrás az elsőre

(A diákat Muskovics András készítette)