1984 március 31-április 4, Zboró-Eperjes - Szlovákia
-Beszámoló- -Mellékletek-
Csapatunk kakukkszóra ébred, ez a túravezető külön szolgáltatása. A busz jön, időben indulunk. Sok a felszálló, egyre kevesebb remény a csatlakozás elérésére. Nem baj, majd improvizálunk, úgy mint tegnap. "Zelezsnice stáncije?" kérdezem. A válasz, bólogatás. Süvöltöm a jelszót: leszállunk! Futok a vasútállomásra. Lábam alatt elsuhan egy Skoda. Szerencséje van, nekem is. A "palacsintasütő" megremeg az irányító kezében, amikor a "du Bardejov" kiáltásomat meghallja, de megáll, s azok is elérik a vonatot, akik a Skoda csikorgásánál vették észre, hogy itt kell leszállni. "Szeretem, amikor nem kell feleslegesen sokat várni az állomáson" - hangzik az elismerő szó a túratársak ajkán. Hol, mikor kell majd leszállnunk? Kl'u¹ov megállóban. Még kilenc állomás, kb. 7.51-kor. Később kiderült, a helységnév jó, a megállók száma is stimmel, csak az időpont nem azonos. A menetrendben nyomdahiba volt. Elhagyjuk a két kocsiból álló piros szerelvényt. Most nem jön a mentesítő busz. Másfél km után érjük el a Hervartov felé vezető piros jelzést. Olvassuk az útjelző táblát, persze nem értünk szlovákul, de a helységnév és az időadat nemzetközi. A kiírásnál rövidebb idő alatt jutunk Hervartov faluba. Itt körbejárjuk a XVI. századi, tiszafából épült templomot. Csak belesni tudunk az ablakon. Így is szép.
A hegyek hósapkája azt sugallja, hogy igyekeznünk kell, ha még a motelunkban akarunk aludni. Hátra van még 23km, 800m szint, és ki tudja mi még. A hó és sár keveréke már a falu határában érezteti hatását menetsebességünkre. 500m kapaszkodó után felérünk a ®obrák gerincére. Itt már a kiírásban szereplő idő a rövidebb. Fémoszlop kis piros kalappal jelzi, hogy jó helyen járunk, de mindig, és nem mindenki süllyed combig a hóba. 300-400 méterenként váltjuk egymást az élen. Nem baj, már nincs messze a Csergő turistaház, ahol majd jó meleg teát rendelünk. Csak előbb az 1050m magas Csergő csúcsán kell átjutnunk. Délután 1/23-kor a sor végén haladok. Egy kis dolgom akadt, túl vagyok rajta. A többieket nem látom, érdekes érzés fog el. Nem tudom nyitva tartani a szemem, mert ha nyitva van, majd szétszakad a fejem. Mentőötlet: napszemüveg. Fölteszem, fejfájásom megszûnik. Nem vakít a hó. Most már tudom milyen borzasztó lehet a hóvakság. Gyorsan átjutok a Csergőn. A turistaháznál utolérem a többieket. Õk már indulnak. Ennyit pihentem volna, míg Õket kiszolgálták? Nem, a ház zárva van. A meleg tea hamar elpárolgott. Jó hideg víz azonban volt, ezt a gyógyszerkészletünk bánta a következő napokban. Továbbra is széles erdei úton haladunk. Hó még van, de csak bokáig érő. A hótaposástól fáradt társaság sebességtartásához hozzájárul a lefelé masírozás. Hradi¹ko egyre nagyobbnak látszik. Bemenetelre most nem gondolunk. 4km betonút következik. Ez biztosan segít az izomláz elmúlásában.
Teròán alig vártunk a buszra 5 percet. Melegünk lett, amikor megtudtuk, hogy a menetrendváltozás miatt ez az utolsó busz a mai napon! Szalagavatóról jövő diákok itt is igen vidámak, énekelnek. Gyorsan érünk be Eperjesre, még azzal a kis kerülővel, amelyet egy bácsi miatt teszünk. A házuk előtt megáll a jármû, a bácsi úgy mászik le a lépcsőn, mintha neki lett volna szalagavatója, még az udvarukban is énekelt. ¾7-kor már otthon is vagyunk. Aki a tisztálkodást választja, az még nem tudja, hogy az út porát-havát belülről csak saját készítésû teával tudja leöblíteni. Az étteremben ½8 után nem szolgálnak fel sem ételt, sem italt. Tanultunk belőle, másnapra már megrendeltük a vacsorát, természetesen a knédli nem hiányzik a menünkből. Nem sokáig hallatszik a "ringasd el magad", a szlovák téli csúcstúra hamar álmot varázsol a szemekre. Még este megvesszük a helyijáratnak számító autóbuszra a menetjegyeket, oda és vissza is. Így nem lesz gondunk az ellenőrrel.
|
|
|
(A diákat Muskovics András készítette)