2017 szeptember 5-8, OKT Uppony-Bódvaszilas - Aggtelek környéke


2017. szeptember 07. Aggteleki-hegység, Bódvaszilas-Szelcepuszta

Úgy tűnt, már mindenki megszokta a 200 méteres sétát, ha reggelizni, illetve vacsorázni szeretett volna. Pontosabb lett a megjelenése az embereknek. Hozzáteszem, a reggeli nem volt korán, ráálltunk a nyolcórai reggelizésre, mivel nem is kellett sokat buszoznunk a kiindulási pontjainkhoz. Ma az Aggteleki-hegység egy szakaszának bejárása került megtervezésre. A reggeli után, 930-kor elindultunk Bódvaszilas felé, hogy a hosszabb túrát választók elindulhassanak a választott szakaszon. Először elmentünk Bódvaszilas vasútállomására, itt található az OKT pecsétje. 940-kor elvégeztük a pecsételést, majd ezután a település Fő utcáján kiszálltunk az autóbuszból, elindultunk a hegyek felé. A rövid túrásaink még maradtak a buszon, Ők Szögligetről kezdték meg a túrát. Ez a két túra került kiírásra:

Útvonal: Bódvaszilas (160m, ) – Meteor barlang (440m, ) – Szabó-pallagi eh. (498m, ) – Szádvár (435m, , , ) - Derenk romközség (335m, ) – Szelcepuszta (375m, )
Túratáv: 19km
Emelkedő: 720m
Minősítő pontszám: 28,5+14,4+2=45 pont

Alternatív útvonal: Szögliget (175m, ) – Szádvár (435m, , , ) - Derenk romközség (335m, ) – Szelcepuszta (375, )
Túratáv: 13km
Emelkedő: 700m
Minősítő pontszám: 19,5+14+2=36 pont

Hárman a szálláshelyünkön maradtak ma, ketten választották a rövidebb túrát. A többiek 1000 órakor elindultak a hosszabb túra legyűrésére. Elhaladtunk a templom mellett, majd a falu szélén, a szépen felújított magtár épület következett. A volt Eszterházy uradalmi magtárt, a Magyarország- Szlovákia határán Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 keretében újították fel. Nemzetközi kiállítással nyitotta meg a kapuit Közép-Kelet-Európa első természetművészeti központja. A Művészetek Magtárát Dr. Illés Zoltán környezetügyért felelős államtitkár és Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár avatta fel 2011. augusztus 17-én, amely azóta ingyenesen látogatható. A magtár felújítása több mint 2 millió euróba került. Kb. 20 percet gyalogoltunk nyílt területen a hegyek felé. A kemény erdei kapaszkodó után 1105-kor értük el a Meteor-barlang bejáratát, mely egy zsomboly alján található. Hazánk egyik legszebb barlangja a nagyközönség részére nincs megnyitva, a bejárata le van zárva. Csak barlangászok kereshetik fel. Reméljük, előbb-utóbb rajtuk kívül mások is egyszer megcsodálhatják ezt a földalatti szépséges világot! A sziklafal tövében nyíló időszakosan aktív víznyelő bontását 1961 nyarán Dénes György irányításával, a Vörös Meteor Barlangkutató Szakosztály tagjai kezdték el. Egyhetes kemény munka után jutottak el egy 10 méteres aknához. A következő napokban, a szomszédos nyelőben dolgozó brigád tagjaival együtt, a függőleges szakaszokba hágcsót szereltek be, melynek segítségével egy monumentális terembe jutottak, amit hatalmas cseppkőoszlopairól Titánok csarnokának neveztek el. A mintegy 500 méter hosszúságban bejárt rendszert tovább kutatták, egy tágas hasadékba tudtak leereszkedni, ahol egy cseppkőképződményekben rendkívül gazdag folyosóba jutottak el. A feltárási munkákat jelenleg is folytatják, járattágításokat, biztosítási munkálatokat végeznek a barlangászok. A barlang feltárt hossza 1963-ra már elérte az 1 km-t.

A rövid nézelődés után tovább gyalogoltunk Szabó-pallag felé. Továbbra is felfelé haladtunk, de már nem annyira meredek úton. 1140-kor voltunk a Szabó-pallagnál. A régi erdészház állaga tovább romlott, de nemrégiben egy esőbeállót építettek, köré asztalokat helyeztek el. Rövid időre itt megálltunk. Egyébként is bélyegezési helye az Országos Kék Túrának. Kb. negyedórát pihentünk, volt aki már az ebédjét is elfogyasztotta itt. Tovább haladtunk a most már hullámossá vált terepen. Szádvár első romját 1315-kor pillantottuk meg. De még több mint 20 perc kellett, hogy feljussunk a felsővárba!

Szádvár első írásos említése 1264-ből maradt ránk, építésének kezdete nem ismert. 1407-ben Zsigmond király Szád várát a Bebek családnak jutatta. A Bebek és a Szapolyai családok között 1470-ben megkötött házassági szerződés értelmében az uradalom az utóbbi család birtokába ment át. Pár nyugalmas évtizedet követve, a mohácsi csatavesztést következtében kialakult zűrzavaros években Bebek Ferenc újra megszerezte a szádvári uradalmat, majd azt tovább örökített fiára, Bebek Györgyre. A Habsburg császár, az erdélyi fejedelem valamint a törökök között lavírozó Bebek György várát 1567-ben ostromolták meg a császári csapatok Schwendi Lázár vezetésével. A több napos ágyúzást követően súlyosan sérült erődítményt, a várat védő Bebek György felesége, Patócsi Zsófia, szabad elvonulás fejében, feladni kényszerült. A XVII. század végén, a kuruc mozgalmak hatására a császári udvar 1686 tavaszán dönt Szádvár "elrontásáról". Írott források szerint erre 1688-ban került sor, mikor is az erősséget felgyújtották, és magára hagyták. Falai azóta, 300 éve pusztulnak.

Hosszabb időt töltöttünk el a Felsővárban. Pompás kilátás volt a romokból. Alattunk Szögliget település házai, távolabb a Zemplén vonulata, északra a Szlovák-Érchagység látszódott halványan. Mintha még a Kassa melletti vas- és acélmű füstölgő kéményeit is láttuk volna! Kellemes volt az idő, alaposat pihentünk ezen a helyen, az ebédünket is itt fogyasztottuk el. 1435-kor indult lefelé az utolsó emberünk. A következő célpont Derenk romközség volt. 1510-kor értünk az eltűntetett falu első házához. Ez persze azt jelentette, hogy az itt lakó család neve volt kitéve egy táblára, a házukra csak egy kis domb emlékeztetett. Derenk település középkori eredetű. Az 1711-es pestisjárvány következtében teljesen elnéptelenedett. Az 1715-ös összeírás szerint lakatlan volt. Eszterházy gróf 1717-ben lengyel, szepességi gorál jobbágyokkal telepítette be újra. 1907-ben 367 lakosa volt. A trianoni békeszerződés után Derenk választhatott, hogy Magyarországhoz vagy az újonnan alakult Csehszlovákiához akar tartozni. A lakosok Magyarország mellett döntöttek. A népesség őrizte etnikai öntudatát, egészen 1943-ig nem asszimilálódott. 1938-tól Horthy Miklós, aki vadászterületet akart itt létrehozni, megkezdte a falu kiürítését a tulajdonosok teljes körű kárpótlásával. A lakosság zöme Borsod-Abaúj-Zemplén megye különböző falvaiba költözött. Legtöbben az Emődhöz tartozó István majorban, az Andrástanyán és Sajószentpéteren telepedtek le. 1943-ra a település teljesen megszűnt, templomát, épületeit lebontották. Ma már csak az iskola épülete, a templom helyén épült kápolna és a közeli temető jelzi, hogy ezen a helyen valaha egy település állt. 1994 óta, július közepén, egy évben egyszer, az egykori búcsú napján a faluból származók összegyűlnek, hogy megemlékezzenek. az ősökről. A rendezvény szervezői, az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat. 2003-ban, a Lengyel önkormányzat Derenk romfalut a Magyarországi Lengyelség Történelmi Emlékhelyévé nyilvánította.

1550-kor az utolsó emberünk is elhagyta a romfalut. Egyébként a volt iskolában, régi fényképek láthatók a faluról. Egy modern kápolna is épült az iskola felett. A lengyel kisebbség tényleg igyekszik fenntartani az ősök tiszteletét. Nem sokkal később, hogy elindultunk, egy 90°-os déli kanyarral lementünk a Ménes-patak völgyébe. Egy darabig itt haladtunk, majd áttértünk a Patkós-völgybe. Most már közel jártunk Szelcepusztához. Egy nagy bal kanyar után elértük Szelcepusztát. A frissebbek és a rövid túrások itt vártak ránk. A bekerített területen nagy csapat dámszarvas nézelődött. 1715-kor visszaindultunk Aggtelekre, a szálláshelyünkre. A szokott időben megvacsoráztunk. Most sem panaszkodott senki sem a vacsorára. Készültünk a negyedik, az utolsó túranapunkra, mindenki időben nyugovóra tért.




Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túranapot teljesítők névsora



© 2006-2024 természetbarátok.hu