2017 szeptember 5-8, OKT Uppony-Bódvaszilas - Aggtelek környéke


2017. szeptember 05. Bükk, Uppony-Kelemér

A szokásos jutalomtúrán kívül utoljára 2011-ben mentünk el több napos túrára, éppen az Aggteleki és a Szlovák karsztra. Akkor 3 napot töltöttünk el a Baradla kempingben. A mostani 4 napos túra apropója az volt, hogy az Országos Kék Túra egy jelentős, tőlünk távol eső szakaszát is teljesíteni tudjuk. Az érdeklődés nagy volt, a gépkocsivezetővel együtt 40-en utaztunk el Aggtelekre. Ezen felül még öten jelentkeztek, de egyéb gondjaik miatt lemondták a túrát. Természetesen a szervezés már januárban elindult, a szállást, az étkezést időben el kellett rendezni. Természetesen a rendelkezésünkre álló idő mind jobb kihasználása érdekében a lemenetel napjára is kiírtunk túrát. Ez volt a mai tervünk:

Útvonal: Uppony (210m, ) – Három-kő-bérc (461m, ) – Szilas-tető (395m, ) – Putnok vá. (145m, ) – Nagy-Mohos-tó (210m, ) – Kelemér (206m, )
Túratáv: 24km
Emelkedő: 540m
Minősítő pontszám: 36+10,8+2=49 pont

Alternatív útvonal: Putnok vá. (145m, ) – Nagy-Mohos-tó (210m, ) – Kelemér (206m, )
Túratáv: 9km
Emelkedő: 300m
Minősítő pontszám: 13,5+6+2=22 pont

A szokásosnál korábban indultunk el. Százhalombatta, Tárnok, Érd, Budapest után lett teljessé a csapatunk. Az M3-as autópályán mentünk a kiindulási pontunk felé. Odamenet megálltunk szokásunkhoz híven. Az előző alkalommal, az egynapos kéktúra során Upponyban hagytuk abba a gyaloglást, most idejöttünk a football pálya mellé, az upponyi bélyegzőhelyhez. Akinek ez a pecsétje még hiányzott, most bepótolhatta. Öten mentek el rövidtúrára, a többiek a hosszabb útvonalat választották. Az igazoló füzethez, a régebbi térképekhez képest megváltozott itt az OKT nyomvonala. Ezek a változtatások mind gyakoribbak. Most a változtatás előnyös volt, mivel szebb útvonalra lett irányítva az OKT nyomvonala. 940-kor indultunk el. A Kalica-tető oldalában, egy nagy kanyarral jutottunk el a Három-kőig. Elég csúszós, sáros volt a földút az előző napi esőtől. A Három-követ messziről láttuk, a sziklák szinte kiugranak a gerincből. Az első sziklát 1045-kor értük el. Pompás kilátás van a szikláról a völgyre, Upponyra, és a távoli Bükkre. A középső sziklára nem mentünk ki, de a harmadikról ugyanolyan pompás kilátás fogadott minket, mint az elsőről. A sziklák vulkáni konglomerátumból állnak, a nagyobb darabok összecementálódtak. Erdei úton, árnyékban gyalogoltunk sokáig. A Koloska-tetőt 1150-kor értük el. Még háromnegyed órai gyaloglás kellett, hogy leérjünk a Putnok felé vezető országútra.

1305-kor kereszteztük a Sajót. Hamarosan a vasútállomásra érkeztünk, itt van az OKT bélyegzőhelye. Az állomással szembeni italbolt teraszán tartottuk meg az ebédidőt. Félórai pihenő után indultunk el a kisváros központja felé. A gépkocsivezetővel abban állapodtunk meg, hogy a Serényi kastély környékén bevár minket, innen busszal megyünk kb. 3 kilométert Kelemér felé, ezáltal csökkenteni fogjuk a mai terhelést. A Serényi kastély szomorú sorsú, esztétikai, kulturális és történelmi értéket képviselő, elfeledett, leromlott állapotú épületeink sorába tartozik. Az egykori várkastély helyén a XVIII. században épült a jelenlegi kastély, amely mai klasszicista stílusát 1834-ben nyerte el, majd 1860-ban felújították, átalakították. Mivel domboldalra épült, délnyugati és északnyugati oldalán magasföldszintes, az északkeletin egyemeletes az épület. Építészeti értéke a délnyugati főhomlokzat közepén lévő négy ion oszlopos portikusz, melynek timpanonjában gazdag stukkódísz van. A főhomlokzat mindkét végén, a szélső ablakok felett timpanon található. A kastély legjelentősebb helyisége a 90 négyzetméteres nagyterem. Egykori hatalmas kiterjedésű kastélyparkja veszített ugyan eredeti nagyságából, de így is kellemes látványt nyújt az érdeklődőknek. A kastélyban az elmúlt időkig egy szociális foglalkoztató intézet kapott helyet. Ma magántulajdonban van. Az épület felújításra szorul. Jelenleg nem látogatható.

A római katolikus, Szentháromság templom, a kastély mellett található. Barokk stílusban épült, felszentelésére 1836-ban került sor. A torony 1854-ben épült, Soós Miklós rimaszombati építész terve alapján. Az oltárokat Rifesser St. Ulrich–i oltárépítő készítette fából, a két oldalán található szobrok (Jézus, Szent József a kis Jézussal), amelyek kb. 2 méter magasak, szintén fafaragással lettek megalkotva. Az orgonát, a Rieger cég szállította. A szentháromságot ábrázoló oltárképet és az oratóriumi freskót Kurth Miksa eperjesi festőművész készítette 1916-ban. Felújítása az évek során folyamatosan történt, az utolsóra 1988-95 között került sor. A Gömöri Múzeum is itt található, 1987. február 27-én nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A város egyik legrégibb épülete. Putnok neves történetírója, Balogh Béla régi vámházként említi. Az 1600-as években épült. Jelenleg a múzeumban "Társadalom – Természet" címmel található állandó kiállítás, ami a térség történetét, valamint a magyarországi Gömör természeti képeit mutatja be.

Miután összegyüjtöttük a csapatunkat, elindult autóbuszunk Kelemér felé. A rövidtúrásaink útvonalát követtük ettől kezdve. A Szörnyű-völgyi erdészháznál kiszálltunk, elindultunk az OKT útvonalán. A jobbra eső Serényfalvi földvárat nem kerestük fel. A Pálma-forrás után felfelé vezetett az utunk, a Piroska-hegy nyergébe. 1500-kor értünk ide. Páran innen negyedórai gyaloglás után felértünk a Mohos földvárhoz. A Kis-Mohos északi oldalán hirtelen kiemelkedő dombon árokkal körülvéve láthatók az egykori Gutkeled nemzetség által épített kővár maradványai. A várat egy 1397-ben kelt oklevél már romvárként említi. Később huszita erősség volt. A vár nevének első említése a XIV. századból, az 1338–1387 közötti időből való. Ekkor azonban már csak mint várhelyet említették. Egy 1430-ban kelt oklevél pedig már csak a vár helyéről tesz említést. Az ovális alaprajzú vár két láp, a Kis-Mohos és a Nagy-Mohos láp fölötti domb tetején épült fel. A várhegyet, egy 10–15 méter széles, mély árok veszi körbe, melynek külső oldalán sánc húzódik. A vár déli oldalán hiányzik az árok és a sánc. A vár sánccal és árokkal körülvett belső területének átmérője 60×35 méter.

Miután megtekintettük a vár maradványait, lementünk a Mohos tavakhoz. Nem a jelzésen, hanem a meredek hegyoldalban ereszkedtünk le. A nevezetes tavak az erre járóknak nem mondanak sokat, inkább tudományos értéke van a lápoknak. Az 1,8 ha-os Kis-Mohos és a 4 ha-os Nagy-Mohos tavak a harmadidőszaki üledékekből felépülő Piroska-hegy ÉNy-i oldalának suvadásával jött létre. A Nagy-Mohos kb. 25.000, a Kis-Mohos kb. 15.000 éve, a mainál nedvesebb és hűvösebb éghajlatú időszakban keletkezett. A lápok kialakulását, fennmaradását kőzettani, domborzati viszonyok és mikroklimatikus okok együttesen tették lehetővé. Az elmúlt évtizedekben is jelentős változások történtek a láp életében, a nyílt vízfelszín szinte teljesen eltűnt, miközben a fásszárú vegetáció mind nagyobb teret nyert, a mocsáröv kiterjedtebbé vált. A Nagy-Mohostól kb. félórai gyaloglás után jutottunk el Kelemér településig. Ez volt a mai túránk célpontja. OKT-s bélyegző három is van a településen, mi a Tompa Mihály emlékház kerítésén levővel pecsételtünk. Tompa Mihály az 1848-49-es szabadságharc bukása utáni időkben két évig élt a községben, mint a falu lelkésze. A költő barátja volt Petőfi Sándornak és Arany Jánosnak. Itt tartózkodása idején írta a szabadságharc bukása utáni időkben, az önkényuralom idején allegórikus, szabadság és függetlenség eszményét hirdető verseit, többnyire Rém Elek álnéven, ami a Kelemér szó visszafelé olvasva. Mivel semmilyen büfé, italbolt nem volt a településen, buszra szálltunk, hogy elfoglaljuk szálláshelyünket Aggteleken.

Kellemetlen telefonhívást kaptam közben. Az étkezésünket, a reggelit és a vacsorát a Baradla Vendéglőben rendeltük meg. A telefonban közölték, hogy bizonytalan ideig zárva lesz a vendéglő! Pedig úgy készült mindenki, hogy rendben lesz a félpanziós ellátásunk! A nemzeti parkosok siettek a segítségünkre, egyik társunk révén jó kapcsolat volt az Aggteleki Nemzeti Park embereivel. Vacsorára szereztek virslit, kenyeret, mustárt, lekvárt, margarint. Talán még nagyobb vacsora adagban volt részünk, mintha a vendéglőben kellett volna elfogyasztanunk a mai vacsoránkat! Mindenki megfőzte magának a virsli adagját. A faházakat gyorsan szétosztottuk, a fekvő rend már korábban kialakult. Kényelmesek, jól berendezettek a rönk faházak! Időközben a parkosok elintézték, hogy a 3 reggelinket, és a 2 vacsoránkat az egyik, már bezárt kifőzde elkészítse, a kedvünkért kinyitottak. Ezek után mindenki megnyugodva térhetett aludni, hogy kipihenten induljon neki a második túrának.




Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túranapot teljesítők névsora



© 2006-2024 természetbarátok.hu