2017 július 1-8, Bálványosfürdő jutalomtúra - Erdély

-Beszámoló- -Mellékletek-

---

2017. július 04. Madarasi Hargita

A reggeli elfogyasztása után buszra szálltunk, majd elindultunk a kiindulási helyünk felé. A pocsék állapotú utunk végén Sepsibükkszádnál kanyarodtunk Tusnádfürdő felé. Csíkszeredán keresztül jutottunk el a Tolvajos-hágóra, majd az 1350 m magasan levő Hargitafürdőre. Mindenki itt szállt le az autóbuszról. A kistúrások Csíkcsicsó, a nagytúrások a Madarasi-Hargita, illetve Csíkrákos felé vették az irányt. A Madarasi-Hargita eléréséhez majd 12 km-es gerincvándorlás szükséges a kiindulási pontunktól. Egy társunk kivételével mindenki túrázott a mai napon. Ez volt a részletes túraterv:

Útvonal #1: Hargita
Hargitafürdő (1350 m) - Csicsói-Hargita (1739 m) - Mádéfalvi-Hargita (1709 m) - Madarasi Hargita menedékház -Madarasi-Hargita (1800 m) - Csíkrákos (700 m)
Túratáv: 30km
Emelkedő: 800m fel / 1400m le
Idő 10 óra
Minősítő pontszám: 80+16+14+1=111 pont

Útvonal #2: Hargita
Hargitafürdő (1350 m) - Csicsói várszikla (966 m) - Csíkcsicsó (650 m)
Túratáv: 16km
Emelkedő: 150m
Idő 5 óra
Minősítő pontszám: 24+3+1=28 pont

8³⁰-kor elindult mindkét csapat. A hosszabbik túrát vállalók 35-en voltak. Enyhén bárányfelhős, kellemes idő volt, jól választottunk tegnap este, hogy a Hargitában fogunk túrázni. Elég sok szállodát felújítottak az elmúlt tíz évben. Kihalt a kis település, csak pár munkást láttunk az egyik épületnél dolgozni. A sífelvonó mellett elkezdtünk felfelé gyalogolni, hogy a legyűrjük az előttünk levő szintet. Az ösvény keményen haladt felfelé a hatalmas lucfenyők árnyékában. Kb. 1 órai kapaszkodás után elhagytuk a Csicsói-Hargitát, melynek csúcsán a jellegzetes átjátszó tornyak láthatóak. A főgerincen elkezdődött a füves tisztások sorozata. 10¹⁵-kor a gerincről kiláttunk a Csompoly csúcsra. Tőlünk kb. 1 órai járásra volt a beerdősült csúcs. Újabb 1 órai gyaloglás után 11¹⁵-kor, az egyik tisztáson tartottuk meg az első hosszabb pihenőnket. Egy nem régen épített esőbeálló volt a rét szélén. Rengeteg gyapjúsás, agár és ujjas kosbor virágzott a tisztáson. Az ujjas kosborok igen változékony színűek voltak! A kékkel jelölt gerincösvényünk könnyen járható. A lúcosok váltogatták egymást a füves tisztásokkal. A Mádéfalvi-Hargitát és a Rákosi-Hargitát balról kikerültük, és innentől kezdve füves térségen keresztül vezetett az utunk. Rengeteg széleslevelű gyapjúsás volt ezeken a legelőkön. Előttünk kibukkant a Madarasi-Hargita, afelé vettük az irányt. Az 1800 m magas Madarasi-Hargita a hegység legmagasabb pontja. 12³⁰ körül értük el a lapos csúcsot. A füves, lapos tetőn kopjafák tömege fogadott Bennünket. Sokkal több volt, mint 11 évvel ezelőtt. Városok, szervezetek, magánszemélyek állítják a kopjafákat. A kopjafákon rengeteg piros-fehér-zöld szalag van. Sokat nem lehetett a tetőn tartózkodni, kellemetlen hűvös szellő lengedezett, még szélárnyékos helyet is alig találtunk. 20 perc után lesétáltunk a menedékházhoz. Meglepetésünkre a régi menedékház be volt zárva. Igaz egy új menedékház is épült nem régen, de itt nem engedték elfogyasztani a szendvicseinket, és a sörnek is borsos volt az ára. Emiatt visszasétáltunk a Famedve nevű vendéglőig. Ez ugyan zárva volt, de asztalok és padok voltak a teraszán. Itt ettük meg az ebédünket.

14²⁵-kor elindultunk visszafelé a kék jelzésű ösvényünkön, majd húsz perc múlva balra elfordultunk a kék keresztjelzésen Csíkrákos felé. Balra, távolban a Nagy-Hagymás kékes gerince látszódott. Elhagyva a rétet, majd egy irtást, beértünk a lucosba. A felső régióban még nem voltak nagyok a fenyők, csak miután lejjebb értünk. Köves ösvényen ereszkedtünk lefelé. Pár helyről szép kilátás volt a Csíki-medencére, a településekre. Hosszú lemenetel várt ránk! 16¹⁵ körül jártunk a Pogányvár közelében. A vár maradványa kb. 8 km-re található Csíkrákostól, a Rákosi-Hargita csúcs keleti oldalán kimagasló andezit szikla lapos tetején. Erdély keleti részén végigvonuló koraközépkori földvárláncolat részét képezte hajdanán. A vár építéséről semmit sem tudunk. A néprege szerint óriások építették, a várban kincsek rejlenek. A Csíki Székely Krónika szerint honfoglaláskori eredetű. A várról Orbán Balázs részletesen ír a híres hatkötetes Székelyföld leírása c. könyvében. 16⁴⁵ körül, egy rövid pihenő után elhagytuk a fenyőerdőt. Nyílt területen, köves úton haladtunk Csíkrákos felé. Még jó messze volt a falu. Mögöttünk a Hargita, távol a Nagy-Hagymás, alattunk a Csíki-medece falvaiban lehetett gyönyörködni. 18²⁰-kor értük el a település szélét. Éppen egy panzió volt itt! Szerencsénkre nyitva volt, szomjunkat így oltani tudtuk az utolsó kilométerre. 18-an szaladtunk itt össze!

A rövid pihenő után 18³⁵-kor kereszteztük az Olt folyót. Átmentünk a vasútvonalon, majd 18⁴⁵-kor megpillantottuk a buszunkat. Alaposan elfáradt mindenki a hosszú lejövetel miatt. Kb. másfél órás buszozás után értünk vissza a szálláshelyünkre. Először megvacsoráztunk, majd csak utána tettük rendbe magunkat. Senkit sem kellett ringatni, hogy elaludjon!



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Ferency Nikoletta (FN), Győri Endréné (GyE), József László (JL), Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túranapot teljesítők névsora