A reggeli elfogyasztása után buszra szálltunk, majd elindultunk a kiindulási helyünk felé. A pocsék állapotú utunk végén Sepsibükkszádnál kanyarodtunk Tusnádfürdő felé. Csíkszeredán keresztül jutottunk el a Tolvajos-hágóra, majd az 1350 m magasan levő Hargitafürdőre. Mindenki itt szállt le az autóbuszról. A kistúrások Csíkcsicsó, a nagytúrások a Madarasi-Hargita, illetve Csíkrákos felé vették az irányt. A Madarasi-Hargita eléréséhez majd 12 km-es gerincvándorlás szükséges a kiindulási pontunktól. Egy társunk kivételével mindenki túrázott a mai napon. Ez volt a részletes túraterv:
Útvonal #1: Hargita830-kor elindult mindkét csapat. A hosszabbik túrát vállalók 35-en voltak. Enyhén bárányfelhős, kellemes idő volt, jól választottunk tegnap este, hogy a Hargitában fogunk túrázni. Elég sok szállodát felújítottak az elmúlt tíz évben. Kihalt a kis település, csak pár munkást láttunk az egyik épületnél dolgozni. A sífelvonó mellett elkezdtünk felfelé gyalogolni, hogy a legyűrjük az előttünk levő szintet. Az ösvény keményen haladt felfelé a hatalmas lucfenyők árnyékában. Kb. 1 órai kapaszkodás után elhagytuk a Csicsói-Hargitát, melynek csúcsán a jellegzetes átjátszó tornyak láthatóak. A főgerincen elkezdődött a füves tisztások sorozata. 1015-kor a gerincről kiláttunk a Csompoly csúcsra. Tőlünk kb. 1 órai járásra volt a beerdősült csúcs. Újabb 1 órai gyaloglás után 1115-kor, az egyik tisztáson tartottuk meg az első hosszabb pihenőnket. Egy nem régen épített esőbeálló volt a rét szélén. Rengeteg gyapjúsás, agár és ujjas kosbor virágzott a tisztáson. Az ujjas kosborok igen változékony színűek voltak! A kékkel jelölt gerincösvényünk könnyen járható. A lúcosok váltogatták egymást a füves tisztásokkal. A Mádéfalvi-Hargitát és a Rákosi-Hargitát balról kikerültük, és innentől kezdve füves térségen keresztül vezetett az utunk. Rengeteg széleslevelű gyapjúsás volt ezeken a legelőkön. Előttünk kibukkant a Madarasi-Hargita, afelé vettük az irányt. Az 1800 m magas Madarasi-Hargita a hegység legmagasabb pontja. 1230 körül értük el a lapos csúcsot. A füves, lapos tetőn kopjafák tömege fogadott Bennünket. Sokkal több volt, mint 11 évvel ezelőtt. Városok, szervezetek, magánszemélyek állítják a kopjafákat. A kopjafákon rengeteg piros-fehér-zöld szalag van. Sokat nem lehetett a tetőn tartózkodni, kellemetlen hűvös szellő lengedezett, még szélárnyékos helyet is alig találtunk. 20 perc után lesétáltunk a menedékházhoz. Meglepetésünkre a régi menedékház be volt zárva. Igaz egy új menedékház is épült nem régen, de itt nem engedték elfogyasztani a szendvicseinket, és a sörnek is borsos volt az ára. Emiatt visszasétáltunk a Famedve nevű vendéglőig. Ez ugyan zárva volt, de asztalok és padok voltak a teraszán. Itt ettük meg az ebédünket.
1425-kor elindultunk visszafelé a kék jelzésű ösvényünkön, majd húsz perc múlva balra elfordultunk a kék keresztjelzésen Csíkrákos felé. Balra, távolban a Nagy-Hagymás kékes gerince látszódott. Elhagyva a rétet, majd egy irtást, beértünk a lucosba. A felső régióban még nem voltak nagyok a fenyők, csak miután lejjebb értünk. Köves ösvényen ereszkedtünk lefelé. Pár helyről szép kilátás volt a Csíki-medencére, a településekre. Hosszú lemenetel várt ránk! 1615 körül jártunk a Pogányvár közelében. A vár maradványa kb. 8 km-re található Csíkrákostól, a Rákosi-Hargita csúcs keleti oldalán kimagasló andezit szikla lapos tetején. Erdély keleti részén végigvonuló koraközépkori földvárláncolat részét képezte hajdanán. A vár építéséről semmit sem tudunk. A néprege szerint óriások építették, a várban kincsek rejlenek. A Csíki Székely Krónika szerint honfoglaláskori eredetű. A várról Orbán Balázs részletesen ír a híres hatkötetes Székelyföld leírása c. könyvében. 1645 körül, egy rövid pihenő után elhagytuk a fenyőerdőt. Nyílt területen, köves úton haladtunk Csíkrákos felé. Még jó messze volt a falu. Mögöttünk a Hargita, távol a Nagy-Hagymás, alattunk a Csíki-medece falvaiban lehetett gyönyörködni. 1820-kor értük el a település szélét. Éppen egy panzió volt itt! Szerencsénkre nyitva volt, szomjunkat így oltani tudtuk az utolsó kilométerre. 18-an szaladtunk itt össze!
A rövid pihenő után 1835-kor kereszteztük az Olt folyót. Átmentünk a vasútvonalon, majd 1845-kor megpillantottuk a buszunkat. Alaposan elfáradt mindenki a hosszú lejövetel miatt. Kb. másfél órás buszozás után értünk vissza a szálláshelyünkre. Először megvacsoráztunk, majd csak utána tettük rendbe magunkat. Senkit sem kellett ringatni, hogy elaludjon!
|
|
© 2006-2025 természetbarátok.hu