2016 július 9-16, Radnai-havasok jutalomtúra - Erdély

-Beszámoló- -Mellékletek-


2016. július 13. Radnai-havasok, Galac-, Gargaló-nyereg

A már megszokott időpontban került sor a reggelire. Maradt a tegnap esti variáció, a Radnai-havasokba megyünk túrázni. Felmegyünk a főgerinc Galac-nyereg, Gargaló-nyereg közötti szakaszára, majd a Ştiol mezőt (Asztal-rétet) keresztezve a Lóhavasi-vízesésnél fogunk hazakeveredni Borsafüredre. A rövidtúrásoknak több lehetőségük is volt, rugalmasan alakíthatták a mai napjukat. Az ülőkés felvonóval felmentek 1480 méter magasra, majd kedvük szerint lejöhettek a Lóhavasi-vízesésnél, vagy elmehettek az Aranyos-Beszterce forrás tavához, sőt amelyikük jó állapotban volt, felmehetett a Gargaló-nyeregbe, onnan pedig a 2159m magas Gargaló csúcsra. Mint kiderült, a nagy túrát 16-an vállalták be. Meglepően sokan viszont felmentek a Gargalóra, 11-en! 12-en a rövid túrát teljesítették ma, két emberünknek a lába olyan állapotban volt, hogy otthon kellett maradnia pihenni egyet. Ebből a három lehetőségből lehetett választani a negyedik túranapon:

Útvonal: Poiana Borşa (690m, ) - V. Negoiescu Mare () - Puzdrele menedékház (1540m, ) - Galac-nyereg (1882m, ) - Gargaló-nyereg (1907m, ) - Poina Ştiol (1572m, ) - Lóhavasi vízesés (1400m, ) - Borsafüred (870m, )
Túratáv: 24km
Emelkedő: 1400m fel / 1200m le
Idő 10,5 óra
Minősítő pontszám: 84+28+12+1=125 pont

Alternatív útvonal #1: Borsafüred, felvonó felső áll. (1480m, )) - Lóhavasi vízesés (1450m, )) - Poina Ştiol (1572m, )) - Gargaló-nyereg (1907m, )) - Gargaló (2159m, )) - Gargaló-nyereg (1907m, )) - Poina Ştiol (1572m, )) - Borsafüred (870m, ))
Túratáv: 22km
Emelkedő: 800m fel / 1300m le
Idő 8 óra
Minősítő pontszám: 64+16+13+1=94 pont

Alternatív útvonal #2: Borsafüred, felvonó felső áll. (1480m, )) - Lóhavasi vízesés (1450m, )) - Poina Ştiol (1572m, )) - Borsafüred (870m, ))
Túratáv: 14km
Emelkedő: 350m fel / 700m le
Idő 5 óra
Minősítő pontszám: 40+7+7+1=55 pont

Fél hét után pár perccel elindult az autóbuszunk. Csak pár kilométert kellett mennünk Borsa irányába, hamar elértük a Poina Borşa településrészről kiinduló kék háromszögjelzést. Hét órakor már a Negoiescu-patak mentén gyalogoltunk kifelé a településről. Negyed órára volt szükségünk, hogy magunk mögött tudjuk az utolsó házat. A patak vize kristálytiszta volt, igen nagy erővel zúdult lefelé a meglepően nagy víztömeg. Újabb negyedóra elteltével elakadtunk. A patak a korábbi esőzések során elmosta a kanyarokat, a mellette levő turistaúttal egyetemben. Majdnem négykézláb kellett kimásznunk a patak jobb partja fölé a leomlott, csúszós sziklákon. Találtunk egy ösvényt, ezen eljutottunk egy házig. Otthon voltak a házigazdák, Laci barátunk tudott velük kommunikálni. Nagyon barátságos volt a férj, megvigasztalt Bennünket, ha idáig eljöttünk, akkor mi biztosan el fogunk jutni a Puzdrele menedékházhoz! Elkísért Bennünket a telkén, megmutatta, melyik ösvényen menjünk tovább. Nem sokkal a ház után gyönyörű rétet keresztezett az ösvényünk. Vad kardvirágok, magyarul réti dákoska a nevük, zergeboglárok, ördögszem, csomós harangvirág és más nagyon sok virág virított a kaszálón!

Persze ezzel nem voltunk túl a nehezén. Továbbra is lassan haladtunk előre a patak medrében a nagy köveken, a sziklákon. Néha megálltunk, hogy kitaláljuk, hogyan menjünk tovább. Teleki virág is sok volt ezen a szakaszon. Nagy sebességgel rohant lefelé a patak, a hatalmas sziklák sejtették velünk, mi van, ha áradásban van! A Negoiescu-patak feljebb két ágra szakad, mi a bővizű nagyobb patak medrét követtük. Nemsokára kiláttunk a patak völgyéből, a fejünk felett már az erdőhatár feletti kopaszabb régiót láttuk. A Puzdrele menedékház alatti esztenát 1010-kor pillantottuk meg. Elértük a legelőket, ahol bevártuk az utolsó emberünket is, majd felmentünk a Puzdrele menedékház romjaihoz. Itt tartottunk ebédszünetet 1040-kor. Korábban valahol azt olvastam, hogy újra felépítik a menedékházat, de ennek nyoma sincs. Pedig nagyon jó helyen fekszik, két főgerincen levő nyereg is könnyen elérhető innen. Szép volt az időn, nem győztünk betelni a látvánnyal. A tehenek is kerülgettek Bennünket, szerencsénkre a birkanyáj jóval messzebb volt az őrző kutyákkal együtt.

Negyedóra elteltével elindultunk a Galac-nyereg felé. Túlságosan nem volt túljelezve az utunk, de azért elég biztosan tudtunk haladni felfelé, pedig az ösvényünk elég kanyargós volt. A vizesebb réteken sok virágzó kosbort találtunk. Minél feljebb jutottunk, annál szebb lett a főgerinc. A Puzdra, a Nagy-Tejes, a Galac csúcs uralta a látóhatárt. Lefele is érdemes volt szétnézni, a völgyek irányába. A Galac csúcs mögé, a nyeregbe kényelmesen emelkedő ösvényen jutottunk fel. 1225-kor leheveredtünk a nyeregben. Ez volt az igazi ebédidő. A nyereg környékén meglepően sok ló legelészett, de volt birka is bőven. Kb. félórát ejtőztünk itt. Füves ösvényen, a piros jelzésen, a főgerincen indultunk tovább a Gargaló-nyereg felé. Egy kisebb csúcs oldalában vezet itt az ösvény. Előttünk távol az Ünőkő jellegzetes piramisa látszódott. Néha visszanézve a Galac, Nagy-Tejes és a Puzdra csúcsi látszódtak a horizonton. A hegyoldalakban birkanyájak legeltek. Az egyik nyáj őrzőkutyái hozzánk csapódtak, élelem koldulásának a reményében. Meglepően barátságos állatok voltak, persze az élelem érdekében. Félórai gerincvándorlás után 1335-kor már a Gargaló-nyeregbe érkeztünk meg. Itt bevártuk egymást, majd 10 perc múlva elindultunk lefelé az Aranyos-Beszterce forrástavához.

A füves ösvényen gyorsan haladtunk lefelé. Később törpefenyők között kanyargott az út. 1425-kor már az 1650m magasan elhelyezkedő tónál voltunk. Páran a rövid túrásaink közül is még itt pihengettek. Majdnem félórát töltöttünk el a tónál. A tavacskát mesterségesen hozták létre, elgátolták az itt még csermelynek nevezhető Aranyos-Besztercét. Borsa Önkormányzata 2002-ben belekezdett egy szabadidőközpont kialakításába, ennek első lépéseként dózer út készült a Borsai-hágóból egészen a tó partjáig, majd ezután hozzáfogtak a tómedence drasztikus átalakításához. Az eredeti kis tóhoz képest lényegesen nagyobb, 1,24 hektár vízfelületű, patkó alakú tó jött létre, melynek átlagos mélysége 1,9m, legmélyebb pontja pedig 5,7m lett. A tervezett szabadidőközpont végül is a nemzeti park közbelépése miatt nem valósult meg, de a megnagyobbított tó megmaradt. 1450-kor tovább mentünk. A Poina Ştiolt (Asztal-rétet) keresztezve haladtunk a Lóhavasi vízesés felé. Nem a meredek piros háromszögjelzésen ereszkedtünk le, hanem elmentünk a kék jelzésen az ülőkés felvonó felső állomása felé, majd egy kényelmes, széles földúton jutottunk le a vízesés aljához. 1600 óra volt, mire a társaság nagy része leért a Gonoszkő oldalából alábukó, 80m magas vízeséshez.

20 percet pihentünk, készítettünk pár fényképet a látványos vízesésről. Lemenetelre maradtunk a piros háromszögjelzés mellett. A Medve Panzióig majd egy óra gyaloglásra volt szükségünk. Először köves, meredek úton kellett ereszkedni, majd a falu szélén rátértünk az aszfaltos útra. Lejjebb, bal kézre megtaláltuk a természetes mosógépet, melyet már 2009-ben is megcsodáltunk! Használják is, mivel egy nagy adag szőrme volt kikészítve mellette mosásra! Leérve a főútra, az egyik szálloda lépcsőjén felmentünk, közvetlenül a templomnál lyukadtunk ki. Maradt még fél óránk a vacsoráig, erre még nem volt példa az elmúlt öt napban! A vacsoránál abban maradtunk, hogy a következő napon mindenképpen pihenni fogunk, a társaságnak szüksége van már egy lazább napra, a lábainkat sem muszáj kikészíteni. Változékonyabb időt jósoltak holnapra. Eddig négy, nagyon szép, látványos túrában volt részünk!




Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Ferency Nikoletta (FN), József László (JL), Kalauz Imre (KI), Kutasi Zsuzsa (KZs), Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túranapot teljesítők névsora



© 2006-2024 természetbarátok.hu