2016 július 9-16, Radnai-havasok jutalomtúra - Erdély

-Beszámoló- -Mellékletek-


2016. július 12. Radnai-havasok, Nagy-Pietrosz

A jól sikerült tegnapi Nagy-Lála-tó környéki túránk után rátettünk még egy lapáttal! Következett a Radnai-havasok, egyúttal a Keleti-Kárpátok legmagasabb csúcsának, a Nagy-Pietrosznak a megmászása. A 2303m magas csúcs egyeseknek kihívás lesz, az 1630m-es szinttel felfelé, illetve lefelé! Eredetileg két túra került megtervezésre, a rövidebbik a Mosolygó-tóig, a hosszabbik a Nagy-Pietroszra vezetett. Időközben egy harmadik útvonal is létrejött, a Bukuly-tavakat láthatta fentről a gerincről az, aki ezt választotta. A reggelizés a megbeszélt időben megtörtént. Sokan már az előző este elkészítették a mai szendvicseiket. Ma ketten maradtak otthon kipihenni a fáradalmakat. Fél hét után pár perccel elindult az autóbuszunk. Nem sokat buszoztunk, negyed órán belül a kiindulási pontunkon voltunk. Mindenki leszállt az autóbuszból, a kék jelzésen pár perccel 7 óra előtt indultunk felfelé. Végül is ezt a három útvonalat lehetett bejárni a mai napon:

Útvonal #1: Borsa (665m, ) - Meteorológiai Állomás (1760 m, ) - Mosolygó-tó (1786m, ) - Zanoaga Iezerului () - Nagy-Pietrosz (2303m, ) - Pietrosz-nyereg (2100m, ) - Zanoaga Iezerului () - Mosolygó-tó (1786m, ) - Meteorológiai Állomás (1760 m, ) - Borsa (665m, )
Túratáv: 26km
Emelkedő: 1700m fel / 1700m le
Idő 10,5 óra
Minősítő pontszám: 84+34+17+1=136 pont

Útvonal #2: Borsa (665m, ) - Meteorológiai Állomás (1760 m, ) - Mosolygó-tó (1786m, ) - Zanoaga Iezerului () - Nagy-Pietrosz (2303m, ) - Zanoaga Iezerului () - Mosolygó-tó (1786m, ) - Meteorológiai Állomás (1760 m, ) - Borsa (665m, )
Túratáv: 25km
Emelkedő: 1630m
Idő 10 óra
Minősítő pontszám: 80+32,6+16,3+1=130 pont

Útvonal #3 Borsa (665m, ) - Meteorológiai Állomás (1760 m, ) - Mosolygó-tó (1786m) - Meteorológiai Állomás (1760 m, ) - Borsa (665m, )
Túratáv: 20km
Emelkedő: 1100m fel / 1100m le
Idő 7 óra
Minősítő pontszám: 56+22+11+1=90 pont

Sokáig gyalogoltunk Borsa házai között, míg magunk mögött hagytuk az utolsó házat is. Mondjuk ez egy palota volt igazából a hegy oldalában! Nagyon szép, igen meleg időt fogtunk ki ismét a mai napra. Ahogy haladtunk felfelé, mind jobban láthatóvá vált a Nagy-Pietrosz gerince, az alatta levő katlanokkal. Mögöttünk a Borsai-völgy felett a Máramarosi-havasok hegyei uralták a horizontot. Sok virág volt az út mentén. A jelzett utunk felvezet a Mosolygó-tó katlanában épített Meteorológiai Állomásra. Az idő múlásával mind jobban láthatóvá vált a katlan ahová igyekeztünk, amely a Nagy-Pietrosz alatt a Mosolygó-tavat rejti. Hátunk mögé is érdemes volt visszanézni, alattunk a hosszan elnyúló Borsa települést láttuk az összezsugorodott házaival, felettük pedig a Máramarosi-havasok hegyei voltak láthatóak. Az erdőhatár környékén egy kereszt látható. 2009-ben még el tudtuk olvasni a feliratát. Öt szerencsétlenül járt román fiatal emlékére állították az út mellé a keresztet. A többség 1030 körül érte el a Meteorológiai Állomást. Itt meg sem álltunk, tovább mentünk a törpefenyvesben. 10 perc múlva a Mosolygó-tónál voltunk, itt pihentünk hosszabbat. 11 óra körül már majdnem mindenki itt volt. A türelmetlenebbek tovább indultak a katlanban, minél előbb a Nagy-Pietroszra akartak felérni.

1120-kor az utolsó csoport is összeszedte magát, elindult a katlanban felfelé a szerpentines nyomvonalú ösvényen. 22-en indultak el meghódítani a Nagy-Pietroszt. A tó melletti emlékmű szépen rendben van tartva, nemrég hoztak ide friss koszorúkat. Nem merül feledésbe az 1944-ben történt tragikus lavina, mely 14 salgótarjáni leventét temetett el. A tó túlsó oldalán is van egy kereszt, ott egy román fiúnak állítottak emléket, aki leesett a sziklákról. A katlant meredek falak veszik körbe, csak a Meteorológiai Állomás felé nyitott. A Mosolygó-tótól kb. 400m szintet kell leküzdeni, hogy felérjen a turista a Nagy-Pietrosz alatti nyeregig. Fárasztó volt a felmenetel a szerpentineken! Sűrűn megálltunk, ilyenkor viszont lehetett fényképezni a katlant, a virágokat. Alig voltunk öt percre a gerinctől, mikor 1250-kor összefutottunk az első felmenő csoporttal. Ők heten már visszafordultak, kinézelődték magukat. 1320-ra az utolsó emberünk is felért a 2303m magas Nagy-Pietroszra. Egy-ketten elérzékenyültek, nem nézték ki magukból, hogy képesek lesznek leküzdeni az 1630m szintkülönbséget. A kőből épített menedékház továbbra is pocsék állapotban van. Pazar kilátásban volt részünk a Nagy-Pietrosz tetejéről! Jóformán az egész Radnai-havasok belátható a valamikori Horthy Miklós csúcsról. A szomszéd csúcsok a két Bukuly volt, melyek szintén a Nagy-Pietrosz északi oldalgerincén helyezkednek el, a mögöttük levő Rebra viszont már a főgerincen van. Legközelebbi hegyek a Máramarosi-havasok és a Cibles. Hosszan belátható a Borsai völgy. A ritka örvöslevelű kakastaréj példányai még mindig megtalálhatók a sziklák között. Elkészültek a csúcs fotók, majd 1340-kor elindultunk lefelé.

A csúcsról mintegy 100 métert ereszkedtünk a gerincen, hogy elinduljunk a Mosolygó-tóhoz, azonban hatan tovább mentünk a Pietrosz-nyereg felé. Innen be lehet látni a Bukuly-tavak völgyébe. Négy tengerszem látható innen, mintha láncra lennének fűzve! Megérte a kis kitérő! 1400 órakor visszakapaszkodtunk, hogy most már ténylegesen elinduljunk lefelé, hiszen még több mint 1500 métert kell majd ereszkednünk Borsáig! Következtek a szerpentinek. Ez már könnyebb volt, mint a felfelé vezető út! A középtájon mormota füttyöket hallottunk, Imi barátunknak sikerült egyet lefotóznia. Sajnos elég messze volt a mormota tőle, időnk meg nem volt, hogy meglessük a társaival együtt. 1520-kor értünk le a tópartra. Nem sokat időztünk, mert már mindenki elindult Borsa felé. Tíz perc múlva már a Meteorológiai Állomásnál voltunk. Elkezdődött a hosszú, monoton ereszkedés a köves, meredek úton. Mindenki a saját tempójával gyalogolt lefelé. Előttünk folyamatosan a Máramarosi-havasok vonulatait láttuk, visszapillantva pedig a Nagy-Pietrosz alatti katlant.

16 óra után nem sokkal elkezdtek befutni a rövidtúrások. A többség 1710 körül érkezett le Borsára. Utolsó embereink 1810-kor kerültek elő. Ezek mi voltunk. A túra végét eléggé ellezserkedtük, tetejében el is tévedtünk a házak között. Kiderült, két kék jelzésű útvonal létezik. Reggel a régebbi jelzésen gyalogoltunk felfelé, most meg jobbára a módosított úton, aszfalton keveredtünk le. A GPS-ünk egyébként ezt mutatta helyesnek! A társaság nagy része a buszhoz közeli italboltban várt ránk. Szusszantottunk egyet, majd felszálltunk a buszra. Ma sem értünk vissza a 18 órai vacsorára, de szóltunk előre a vendéglátóinknak a késésről. Páran morogtak, hogy miért nem tett két fordulót az autóbusz. Azt hiszem mi sem hittük el, hogy ennyit fogunk késni. Az autóbuszt nem fogjuk ezután sem taxinak használni! Aki nagyon vissza szeretett volna menni a szálláshelyére, az az óránként közlekedő városi busszal megtehette volna. 19 órakor már mindenki a Medve Panzió étkezőjében várta a vacsorát. A harmadik túranapunk is kiválóan sikerült, nagyon kedvező volt az időjárás és igen jó a társaság állóképessége! Mivel csütörtökre és péntekre időjárás változást jeleztek előre, abban maradtunk a vacsoránál, hogy a pihenőnap helyett a következő napon is túra lesz, előrehozzuk a Galac-, Gargaló-nyereg túránkat egy nappal! Akármennyire is nehéz volt a mai túra, páran vacsora után még elmentek sétálni egyet, páran pedig a közeli kocsmában találtak maguknak felüdülést.




Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Ferency Nikoletta (FN), József László (JL), Kalauz Imre (KI), Kutasi Zsuzsa (KZs), Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túranapot teljesítők névsora



© 2006-2024 természetbarátok.hu