2011 július 1-3, Barlang túra - Aggteleki karszt
2011. július 3. vasárnap, Aggteleki-karszt
A reggeli ébredezés után, a Szilicei-fennsíkon gyaloglók szomorúan állapították meg, hogy a túrabakancsuk egy cseppet sem száradt meg az éj folyamán. Összepakoltuk cuccainkat, 7 órakor megettük a reggelinket a Cseppkõ Hotel éttermében. ¾8-kor bepakoltunk a buszba, leadtuk a faházak kulcsait. Nyolc órakor elindultunk Bódvaszilas irányába, a harmadik túra megtételére. Reggel páran meggondolták magukat, a Baradla középtúrát szerették volna megtenni. A 7 túratársat, miután a gyaloglók Bódvaszilason elhagyták a buszt, visszabuszoztak a Vörös-tói bejárathoz, a 10 órás csoportba simán belefértek. Õket 12 óra körül hozta át a busz Tornanádaskára, a mai túra végállomására. Az alábbi túrát tettük meg a mai napon levezetés gyanánt:
Útvonal: Bódvaszilas vá. (330m,
) - Meteor-barlang (484m, ) - Szabó-pallag (335m, ) - Tornanádaska (345m, 
) Túratáv: 16km
Emelkedõ: 400m
A település római katolikus temploma mellett, az OKT jelzésén hagytuk magunk mögött a házakat. Igen sáros, csúszós volt a földút. Nem csak az elõzõ napi esõktõl, hanem nehézgépek közlekedésétõl lett járhatatlan az út. A falu fölött horgásztavat, vagy víztározót építenek, a jelzéseket kivágták, új út építésére ezidáig nem került sor. Azért valahogyan csak-csak átvergõdtünk ezen a szakaszon, az erdõben egy fokkal már jobb körülmények vártak reánk. Folyamatosan felfelé haladtunk a fák árnyékában. Elhaladtunk a Barlangkutató-forrás mellett, majd nemsokára következtek a víznyelõ töbrök. A Meteor-barlang bejáratánál megálltunk egy pillanatra, a külsõ környezet abszolút nem utal arra, milyen szépségek vannak a mélyben! 127m mély a barlang, majd 2km hosszúságú a jelenlegi ismereteink szerint. A Titánok csarnoka hatalmas cseppkõoszlopai miatt vált világhírûvé, része az UNESCO kulturális és természeti világörökségének. Továbbra is észak felé gyalogoltunk a bükkfák alatt. Az út szárazabb lett, köszönhetõen a karros mészkõ fennsíknak. A Szabó-pallagnál álltunk meg félórára, bevárni a csapat lassabban jövõ tagjait. Az épületet valamennyire felújították, de a vandál kezek nyomait sajnos észre lehet venni az erdészházon.
Szabó-pallag után jelzést váltottunk, a sárgán keleti irányba fordultunk. Következõ megállás a Vecsem-bükki-zsombolynál volt, közel az országhatárhoz. Hazánk egyik legmélyebb aknabarlangja, 235 méter mélységig jutottak le a barlangászok. A 3x5m-es bejáratát mohos sziklák, páfrányok övezik egy zsomboly oldalában. Lenézve a barlangba, elég ijesztõ a mélység, korlátokkal biztosították a bejáratot. Elõbb déli, majd jobbára keleti irányba folytatódott az ösvényünk. 3km után kiértünk a hegy oldalába, ahol szép panoráma fogadott bennünket. A Bódva-völgy túloldalán a Szalonnai-hegység, távolban a Zempléni-hegység uralja a látóhatárt.
Elfogyasztottuk szendvicseinket, majd szerpentinezve lejöttünk a hegyrõl. Menet közben megfigyelhettük a karros mészkövön megtelepedõ virágokat. Az idõjárás ismét változni kezdett, a falu elõtt elõ kellett venni esõköpenyeket, a szemerkélõ esõ miatt. Az Aggteleki-hegységben, immár a második évben sem volt szerencsénk az idõjárással! Tornanádaskába leérve, a falu képe eléggé megdöbbentett, igénytelen, lepusztuló település képét láthattuk. Páran megnézték a Hadik kastélyt, mely jelenleg gyógypedagógiai intézetként mûködik. A középkori eredetû kastélyt barokk stílusban építtette át a Gyulai család. Késõbb a Hadik család tulajdonába került, az 1890-es években nyerte el a jelenlegi formáját. Ekkor építették meg a régi és az új épületszárny találkozásánál a jellegzetes négyzetes alakú tornyot. Jelentõs értéket képvisel a kastély parkja, több mint 200 növény és fafaj tekinthetõ meg a parkban, köztük a mammutfenyõ, cirbolyafenyõ, kaukázusi jegenyefenyõ. A kastélyparkot Hadik János idejében alakították ki, angol és francia kertészeti hagyományok figyelembevételével.
Kellemetlen, hûvös lett az idõ, jobbára szemerkélt az esõ. Kettõ óra körül hazaindulhattunk volna, ha három társunk nem andalgott volna el. Sokat vártunk rájuk, míg elõ nem kerültek. Telefonon sem jelentkeztek be, kezdtünk aggódni, merre kószáltak el. Na meg vasárnap délután volt, másnap a társaság nagy részének munkába kell mennie, ilyenkor már jobb mielõbb hazatérni, lelkileg felkészülni a hétfõre. Háromra elõkerültek, komótosan jöttek le a falu fõ utcáján, mintha csak maguk túráznának. Erre nem volt mit szólni. Ennek ellenére mindenki világosban hazaérkezett. A barlangok csodálatosak voltak, a táj is rendkívül szép volt, sajnos az idõjárás nem kedvezett a gyaloglásnak! Nemsokára következik az egyhetes erdélyi jutalomtúránk, a Paring-hegységgel szeretnénk megismerkedni. Ehhez kell majd igazán ideális idõjárás!
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezetõ