2011 július 1-3, Barlang túra - Aggteleki karszt
2011. július 2. szombat, Barlanglátogatás, Szilicei-fennsík
Hat óra környékén ébredezni kezdett a társaság. Hétkor megreggeliztünk. Mára rántotta került az asztalra. Barlanglátogatást szerveztünk Szlovákiába. Kettõt is programba vettünk, az Ochtinai aragonit barlangot, meg a Gombaszögi cseppkõbarlangot. A túra csak ezután indult a Szilicei-fennsíkon. Akinek nem volt kedve túrázni, az visszament a Baradla kempingbe, meglátogathatta délután a Baradla barlangot. Nyolckor mindenki a buszon volt, egy fõ maradt otthon, aki fájlalta a lábát. A Domica határátkelõn keresztül buszoztunk fel az Ochtinai aragonit barlanghoz, mely Jolsva és ©titnik között található. A határon, ahogy egy schengeni határhoz illik, a kutya sem tartózkodott. ¾9-kor már a barlang közelében voltunk, de a keskeny aszfaltúton nem mertünk a busszal tovább hajtani. Kb. 1km-t kellett elsétálnunk a fogadó épületig. Némi nehézségek árán, mivel senki sem beszélt magyarul az alkalmazottak közül, megvásároltuk a belépõjegyeinket. Felnõttnek 6 Euro, diáknak, nyugdíjasnak 5 Euro, a fényképezéshez pedig 10 Eurót kellett fizetni. Rajtunk kívül más látogató nem volt, a 9 órás barlanglátogatáson csak mi vettünk részt. Ha magyarul nem is tudott senki, az idegenvezetést nagyon szépen megoldották, szép magyarsággal elmondott ismertetõt hallhattunk minden jellegzetes ponton.
A barlang, a Hrádok hegy északi lejtõjén található. A barlangot 1954-ben kutató aknát mélyítõ bányászok fedezték föl, véletlenül, mint általában véletlenül. Leglátványosabb részei a Márvány- és a Tejút terem, valamint az Aragonit Szív. A világon egyedülálló a falakon látható, a gravitáció törvényére fittyet hányó, mesés alakzatok, rózsák, szerteágazó spirálok, fûcsomószerû képzõdmények. 1955-1956-ban feltárásra került a barlang, a megnyitás munkálatai azonban csak 1966-ban kezdõdtek el egy 145 m hosszú bejárati táró vágásával. A barlangot 1972-ben tették látogathatóvá. A látogatható rész hossza 230 m. A barlang nem karsztos fillitekbe ágyazott, alsó devonkori kristályos mészkõ- és ankerit lencsében jött létre. A folyosók különbözõ kémiai összetételû és hõmérsékletû beáramló vizek keveredése által keletkeztek. A barlangban az aragonit három generációját figyelték meg. Mg+, Fe+ és Mn+ ionokban gazdag vizes oldatokból váltak ki stabil mikroklíma feltételek mellett. Legidõsebbek a tejfehér vese alakú, részben átkristályosodott aragonit, helyenként kalcit képzõdmények, ezek korrodált maradványai, melyeknek korát 121-138 ezer évben határozták meg. Leggyakoribb az aragonit második generációja. Néhány deciméter hosszúságú tûkristályokból, valamint a látogatók számára különösen vonzó bokros vagy spirális formákból, ún. vasvirágokból tevõdik össze. Korukat 14 ezer évben határozták meg, de még ma is növekednek, miáltal megõrzik fehér színüket. Az aragonit legfiatalabb generációja apró, 2-4mm nagyságú legyezõformában, vagy miniatûr spirálisokban van jelen a barlang üledékein és a falakból kimálló vasokkeron. Jelenleg is tart a képzõdésük.
A barlang megtekintése nem okozott csalódást, valóban fantasztikusak az aragonit képzõdmények. Külön szerencsénk volt, hogy a szokásos félórás barlangtúra majd egy óráig tartott vezetõnk jóvoltából, így nyugodtan csodálhattuk az ásványvilág hihetetlenül gazdag megjelenési formáit. Az UNESCO kulturális és természeti világörökség része a barlang. A barlanglátogatás után visszagyalogoltunk autóbuszunkhoz. Az esõ elkezdett szitálni, esõköpenyeinket is elõvettük. Következõ célpontunk a Gombaszögi cseppkõbarlang volt. ¾10-re értünk ide, itt sem volt tömegnyomor, csak 2 személygépkocsit láttunk a parkolóban. Megvettük a jegyeinket, a felnõtt 5 Euróba, diáknak, nyugdíjasnak 4 Euróba, a fényképezés pedig 7 Euróba került. Itt majdnem mindegyik alkalmazott tudott magyarul, könnyû volt velük a kommunikáció. Itt is hangosítással oldották meg a barlang ismertetését.
A barlangot 1951-ben fedezték fel rozsnyói önkéntes barlangkutatók, a Fekete-forrás megbontása által. 1955-ben már látogathatóvá tették a nagyközönség számára. A barlang 1525m hosszan van feltárva, melybõl 285m-t láthat a halandó ember. A barlang triászkori világos wettersteini és sötétszürke gutensteini mészkõben jött létre, szerkezeti törések mentén a Fekete-patak, valamint a márványtermi mellékfolyásának oldó és koptató hatására. Két szintet alakított ki a folyóvíz, melyek helyenként termekké szélesednek. A felsõbb szint 5-10 méterrel a Fekete-patak aktív medre felett helyezkedik el. A felsõ szint Száraz-folyosóját azok a vizek alakították ki, melyek idõszakosan megjelennek a Márvány-terem 10m mély kútjában. A barlang, a Szilice-gombaszögi földalatti hidrológiai rendszer része, melyhez a Szilicei-jégbarlang is tartozik. A két barlangot a Fekete-patak feltáratlan szakasza válassza el egymástól. A Fekete-forrásban kerül felszínre a patak, a fennsík lábánál, 11 méterrel a Sajó folyása felett. A barlang egyedülálló vékony szalmacseppköveivel tûnik ki, némelyike a 3m hosszúságot is eléri, 2-3mm az átmérõjük. A barlangban ezen kívül láthatunk sztalaktitokat, sztalagmitokat, cseppkõlefolyásokat és bekérgezõdéseket is. Ez a barlang is az UNESCO kulturális és természeti világörökségének része.
Ez a barlang sem okozott csalódást! Hihetetlenül szépek a cseppkövei, fantasztikusak a vékony szalma cseppkövek. A barlang kiépítése, a megvilágítás is kifejezetten jól sikerült. Ebben a barlangban is eltöltöttünk egy órát. A hosszabb barlangtúrák talán annak is köszönhetõek, hogy az elõzõ évekhez képest felére esett vissza a látogatók létszáma. Ez igaz a Baradla barlangra is! Mire napvilágra kerültünk, az idõ is kedvezõbbre fordult, remélhettük, hogy még a napot is meglátjuk a nap hátralevõ részében. A barlangtúra után kétfelé vált a csapat. A többség felszállt a buszra, visszament Aggtelekre, hogy meglátogassa a Baradla barlangot. 13-an elindultunk a sárga jelzésen, hogy a Szilicei-fennsíkon keresztül elérjük a kempingünket. Az alábbi túrát tettük meg:
Útvonal: Gombaszögi-barlang (230m,
) - Szilicei-jégbarlang (380m, , 
) - Szilice (500m, , 
) - Szilicei-fennsík (500m, )- Silická Brezová (430m, ) - Feneketlen-Lednice (390m, ) - Keèovo (370m, ) - Domica barlang bejárata (240m, )- Aggtelek, Baradla kemping (210m, (-)) Túratáv: 20km
Emelkedõ: 800m
Nem az eredeti terv szerinti Pelsõc volt a kezdõpont, hiszen eredetileg csak 1 barlang meglátogatása volt tervbe véve. A rendelkezésre álló idõ is kevés lett volna már, hogy visszaérjünk vacsorára. Elhaladtunk a Szabadtéri színpad mellett, mely felett, a völgy túloldalán egy nagy sebhely éktelenkedik a hegyen, mészkövet bányásznak még manapság is. Az út nagyon síkos, sáros volt az esõtõl. Több kék kárpáti meztelen csigát - mely nálunk a Zempléni-hegységben él - láttunk felfelé menet. Kb. 1,5km után, egy erdészháznál elvált tõlünk a zöld jelzés, mi továbbra is a sárga jelzésen haladtunk tovább. Kb. 1 órába telt, mire elértük a Szilicei-jégbarlangot. Európa legalacsonyabb tengerszint feletti magasságon kialakult jégbarlangja, évszázadok óta ismerik az emberek. Lényegében egy szakadék része, maga a szakadék kb. 32m széles, kb. 12m magas. A környezettõl kb. 90m magas sziklafal választja el. A nem látogatható szakadékos barlang bejárata, egész éven át megmaradó jégdísze miatt érdemel figyelmet. Az eljegesedés idejét 2000 évre becsülik. Az õsember barlangi lakóhelye volt, egyedülálló emberi koponya maszkokat találtak itt, kb. ie. 700-500-ból. A szakadék fenekén található a barlang bejárata, mely 20m hosszú keskeny folyosón keresztül, 80m hosszú 25-40m széles és 2-10m magas helyiségbe vezet. A Fekete-patak által összeköttetésben van a Gombaszögi cseppkõbarlanggal, de a barlangászok még nem tudták leküzdeni a szifonokat. Kiépített lépcsõn juthatunk le a szakadék aljáig. A nagy kipárolgás miatt alig tudtunk pár használható képet készíteni a jégalakzatokról. Szép látvány, igencsak érezhetõ a hideg levegõ kiáramlása! Miután megnéztük ezt a nevezetességet is, amely szintén a világörökségek közé tartozik, tovább indultunk.
Kb. 600m után jelzést váltottunk, a piros jelzésen délnyugati irányba fordultunk Szádvárborsa felé. Nemsokára elhagytuk az erdõt, a Szilicei-fennsík virággal teli mezején gyalogoltunk. Idõközben eleredt az esõ, távolabb dörgött az ég, elõ kellett venni az esõköpenyeinket. Talán negyedóráig kellett esõköpenyben gyalogolni, szerencsére a zivatar zóna szélén voltunk. Ennyi esõ nem ártott volna meg, de a magas fû miatt derékig vizesek lettünk pár perc alatt. Elhaladtunk egy major felett, majd a völgyben meghúzódó Szádvárborsa szélsõ házait érintve továbbra is a Karszt út ösvényén gyalogoltunk. A magasfeszültségi vezeték keresztezésénél déli irányba fordult az út. Erdei szakasz következett, kb. 1km hosszúságban, majd a Kecsõi-mezõn áthaladva, leértünk a Kecsõ-patak völgyébe. Elhaladtunk a patak forrása mellett, áthaladtunk a falun. Ettõl kezdve aszfalton kellett gyalogolni. Az Aggtelek felé vezetõ aszfaltúton elkapott minket egy kis zápor, de mire a kempingbe értünk, majdnem kisütött a nap. A vacsoráig még maradt ¾ óránk a fürdésre, átöltözésre. A vacsora ismét elégséges és finom volt. Igazán tartalmas napot töltöttünk el a karsztvidéken.
|
|
|