Alpokalja, 2009 június 26-28.
2009. június 28. Kőszegi hegység
7 órakor megreggeliztünk. Az autóbuszba 10 perc alatt bepakoltuk csomagjainkat, figyelembe véve, milyen sorrendben fogunk leszállni a buszról. Hat emberünk kisebb gyomorrontást szedett össze, szerencsére nem volt súlyos a helyzet, inkább kellemetlen volt. Nem derült ki hogy esetleg étel, vagy valamilyen vírus okozta a problémát. 7:45-kor átbuszoztunk Velembe, a túra kiindulási pontjára. Mai napra az alábbi túratervvel rendelkeztünk:
Útvonal: Velem (290m,
) - Szent Vid kápolna (589m, ) - Härmann-forrás (700m, 
) - Írott-kő (883m, 
) - Gyilkos-szikla (
) - Kalapos-kő (586m, 
) - Bozsok (320m, ) Túratáv: 16km
Emelkedő: 520m
A rövid túrásoknak autóbusszal kellett volna felmenniük a Härmann-forrás feletti parkolóig, onnantól tették volna meg a kiírt útvonalat. Amint Velembe megérkeztünk, láttuk hogy baj van. A felhőszakadás miatt autóbusszal nem lehetett áthajtani a patak hídján, a víz alaposan alámosta. Gyorsan meg kellett változtatni a tervünket. A rövid túrásoknak Velem és Bozsok látnivalói maradtak. Páran közülük a Szerdahelyi-patak völgyében gyalogoltak fel kb. 3km-et és vissza. Mi a kék L jelzésen hagytuk el a települést. A falu felső részén is láthatóak voltak a vízözön nyomai, az aszfaltútban is komoly károk keletkeztek. Az első szerpentin kezdeténél a jelzés balra betért az erdőbe, itt kapaszkodtunk mind feljebb. Félóra alatt felértünk a Szent Vid templomhoz. A hegyen már az időszámítás előtt több mint ezer évvel kialakult őskori telepet tártak fel. Az itt lakók komoly fémfeldolgozási ismeretekkel rendelkeztek. Az ásatások során feltárt leletanyag nagy része a szombathelyi múzeumban található. A hegyet később is lakott volt, a kelták az ie. IV-III. században, de a római korból is több emlék került elő. A hegy oldalából népvándorláskori avar temető is előkerült. Az Árpád-korban erődített helyként szolgált, első írásos említése a XIII-ik századból való, Szent Vid néven. A vár, a hozzátartozó faluval együtt a Németújvári család birtokába került. A XVIII. századtól kezdve búcsújáró helyként ismerjük. A mai alakját a templom az 1859 évi átépítés során nyerte el. Félórát töltöttünk el a hegyen. A templom sajnos zárva volt, így csak körbe tudtuk járni. Megnéztük az Országos Kék Túra emlékművét, a csúcson felállított fakereszteket.
Innentől a kék kör jelzésen gyalogoltunk. Először elmentünk a hatalmas bükkfák alatt az aszfaltút melletti parkolóig, majd az utat keresztezve kapaszkodni kezdtünk a Hármashatár-hegyre. Nem telt félórába sem, hogy felérjünk a csúcsra, az első nap már jártunk errefelé. Gyakorlatilag felhőben jártunk már egy ideje. Negyedórára leültünk a padokra, a farakásokra. Páran vételeztek vizet a Härmann-forrásnál, majd az Országos Kék Túra útvonalán kapaszkodhattunk Írott-kő felé. Nem sokat láttunk menet közben a folyamatosan jövő felhőktől. Azért nem unatkoztunk, mivel nagyon sok ismertető tábla került elhelyezésre az ösvény mentén a Kőszegi hegységről, a környező településekről. A csúcs előtt, az egyik irtáson rengeteg fehér és rózsaszínű gyűszűvirágot láthattunk. A 883m magas csúcson felépített Árpád-kilátót 20m-ről vettük észre, a száguldozó felhők miatt! A kilátó legfelső szintje zárva volt, nem sokat veszítettünk ezzel, az orrunk hegyéig is alig láttunk. Az asztalokhoz leültünk ebédelni, ámbár még dél sem volt. Akik még nem jártak itt, elmentek megnézni az Írott-kő névadó szikláját az osztrák oldalon.
A kellemetlen idő miatt 20 perc itt tartózkodás után tovább mentünk a határ mentén, a zöld jelzésen. Hegygerincen lefelé menet két szép virágot láttunk, a turbánliliom, valamint a piros madársisak pár példányát. Sötét-völgy fejét elérve, a monoton lemenetel után kissé emelkedni kezdett az ösvényünk. Írott-kőtől számítva kb. 1 óra alatt értünk le a Kalapos-kő környékére. Előbb a kisméretű Holler-barlangot néztük meg, majd következtek a Kalapos-kő bizarr sziklái. Ezek a Kőszegi hegység legszebb sziklaalakzatai. Vulkáni eredetű átalakult klorit palából épülnek fel. A mész különböző mennyiségben került az egyes rétegekbe, a beszivárgó víz is ennek megfelelően másképpen oldódott ki. Számos esetben a puhább kőzetek tetején, szikla kalapokként megmaradtak a keményebb, ellenállóbb rétegek. Jócskán elidőztünk itt a sziklák mászásával, fényképek készítésével. A kék háromszögjelzésen, széles nyiladékon ereszkedtünk lefelé Bozsokra. Nem sokkal a Sibrik-kastély alatt értünk be a faluba. Akik még nem látták, felsétáltak a jelenleg kastélyszállóként üzemelő épülethez. A mai kastély elődjét 1614-ben építette a Sibrik család, ez az évszám olvasható a kapu felett. 1815-ben nyerte el a mai alakját. A középkori eredetű Szent Anna templom mögött még rápillantottunk egy régebbi templom romjaira, ez volt a falu Szentháromság temploma. Bozsoknak még egy nevezetes kastélya volt, a Batthyányi-kastély. Sajnos 1841-ben villámcsapás következtében kigyulladt, teljesen kiégett. A köveket széthordta a falu népe, csekély romjai a ronci útelágazásnál láthatók. Mi ezt nem néztük meg.
A templomnál várakozott ránk az autóbuszunk, kora délután hazaindultunk. A reggeli beteg embereink úgy tűnt, átvészelték a napot, többen nem betegedtek le. Hét órára mindenki hazaért, szép három napot töltöttünk el az Alpokalján. Szerencsénk is volt, hiszen előtte és utána is csapadékosabb volt az időjárás. A három eltöltött nap arra is jó volt, hogy a túratársak tisztába legyenek a fizikai képességeikkel, a július végi jutalomtúra előtt. Következő túrasorozatunk Erdély északkeleti részébe vezet, ahol megismerkedünk Máramaros hegyeivel, az itteni építészeti, kulturális örökséggel.
|
|
|
(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a szöveggel a Pest Megyei Természetbarát Szövetség honlapján is találkozhattok.)
Muskovics Andrásszakosztályvezető