Alpokalja, 2009 június 26-28.
2009. június 27. Soproni Hegység
Az éjszaka kevésnek bizonyult a regenerálódáshoz szemmel láthatóan. A tegnapi túra majdnem mindenkit megviselt. 7 órakor megreggeliztünk, majd 7:45-kor elindultunk Sopron felé. Négyen Kőszegen maradtak a csapatból, városnézésre adták a fejüket. Lövőn, Sopronon keresztül mentünk el a túra kiindulási pontjára, a Görbehalomtelepre. Az alábbi tervvel rendelkeztünk a mai napra, természetesen rövidítési lehetőséggel:
Útvonal: Görbehalomtelep (330m,
) - Széles-hát (430m, ) - Urak asztala (551m, ) - Magas-bérc (557m, 
) - Muck (522m, ) - Várhely (482m, (-) - Hétbükkfa (
) - Klastrom-hegy (394m, , ) - Sopronbánfalva () Túratáv: 22km
Emelkedő: 600m
Rövidítési lehetőségként az lett megbeszélve, hogy Brennbergbányára lehet lejönni a piros keresztjelzésen az Erzsébet-akna környékéről. A terv szép volt, de nem tudtuk megvalósítani! De ez kiderül majd a leírtakból. Görbehalomtelep egyetlen egy utcáján végig tudtunk buszozni a Fehér úti tóig. Igaz, a busz csak 10 perces manőverezéssel tudott visszafordulni a Brennbergbányai útra. A Fehér úti tó a korábbi esőzések miatt teljesen zavaros volt, ennek ellenére páran pecáztak, nem sok sikerrel, legalábbis amíg itt tartózkodtunk. ½10-kor jelzetlen úton Ágfalva felé mentünk, hogy beleszaladjunk a piros jelzésbe. Ez elsőre sikerült, a jelzésen nyugati irányba fordultunk. Jó minőségű úton mehettünk vagy 20 percet, amikor a társaság konstatálta, nem is látott már jó ideje jelzést! Majd félórát elszöszmötöltünk egymás bevárásával, útkereséssel, helyzetünk beazonosításával. A jelzés a gerincen van vezetve, mi pedig az északi oldalban voltunk! Öten visszamentek a kezdetekhez, a többiekkel jelzetlen, sáros, vízmosásos úton felkapaszkodtunk a Felső-Tödl nevű gerincre, tízperces kemény kapaszkodás árán! Bevártuk itt az öt emberünket, akik a megtervezett úton pár percre utánunk meg is érkeztek. Elmondásuk szerint, az általunk megtalált jel után egy járhatatlan ösvényen rögtön balra kellett volna fordulnia a csapatnak. Szerencsétlenre sikeredett az útvonal kijelölőjének a felfestés, aminek mi ittuk meg a levét!
Ilyen kezdet után csak jobb következhet, gondoltuk. És tényleg, jó minőségű, kanyargós erdészeti úton gyalogoltunk kb. 3km-t. Jobbra, balra néha kilátás is adódott az irtások miatt. Többségében a bükk volt az uralkodó fafaj, de elég nagy állománya volt az erdei és a lucfenyőnek is. Mikor már úgy éreztük, hogy mindjárt elérjük az osztrák-magyar határt, ahol a zöld jelzésbe kell becsatlakoznunk, totálisan elfogyott az eddig teljesen jól járható erdészeti út! Ismét elvesztegettünk kb. 20 percet az útkereséssel. A szimatunk nem csalt, tényleg közel volt a határ, erdőn keresztül, kb. 200m gyaloglást követően jutottunk fel a határra, ahol a zöld jelzést is megtaláltuk. Ezek után délnyugati irányba a határ nyomvonalán gyalogoltunk kb. félórát. Azt hihetné az ember, hogy a nyomsáv tiszta, könnyen lehet rajta haladni, de ez tévedés! A régi vasfüggönyös időkben biztosan ilyen volt, az is igaz, hogy halandó ember annak idején a közelébe se juthatott el, manapság pedig a növényzet kezdi benőni! Hogy biztosak legyünk abban, hogy a határon gyalogolunk, néha a határköveket kellett megtalálnunk! Az államhatár majd hogy nem település határrá degradálódott. Ez végül is természetes, viszont valószínűleg nem sok értelme lesz a határt turistaúttá kijelölni. Az Urak asztala előtt 1km-el a jelzés elhagyja a határt, de olyan helyre vezet be, aminek sok értelmét nem láttuk. Mi inkább a határ nyomvonalán gyalogoltunk fel az 551m magas Urak asztalához.
Félórás ebédszünet illetve pihenés következett, mivel már jócskán elmúlt 12 óra. Egy másik kisebb magyar társaság is itt tartózkodott, az egyetlen egy asztal körül. Érthetetlen, miért csak egy asztal és két pad került itt felállításra feltételezhetően az osztrák turisták részéről. A Soproni hegységnek ez a legnyugatibb pontja, de a tájékoztató tábla, a turisták kopjafája, a képoszlop osztrák eredetű. Ezek után mindenki keresett magának egy jó helyet a földön, hogy elfogyaszthassa a szendvicsét. A pihenő elteltével, nem várva be a még mögöttünk levő három társunkat, a Vasfüggöny túraútnak elkeresztelt, közvetlenül a határ mellett haladó zöld jelzésen elindultunk a hegy gerincén Brennbergbánya felé. A mai napon már többet nem tévedtünk, elég volt a délelőtti két alkalom. Egy órai gyaloglás után felértünk az 557m magas Magas-bércre. 2005-ben építették meg a masszív kilátótornyát, természetesen felmentünk, hogy körbenézhessünk. Sajnos, már most sem 360°-os a panoráma, mivel a környező fák már a kilátó fölé nőttek az egyik oldalon. 20 perc elteltével, továbbra is a határ mentén folytattuk a túránkat. Félórai gyaloglás után a Brennbergbányára lemenő piros keresztjelzéshez értünk. A délelőtti két úttévesztésünk, a lassú tempónk miatt már délután 3 óra volt! Dönteni kellett, hiszen a tervezetthez képest kétórai késésben voltunk, semmi esélyünk nem volt 19 órára, a vacsora időpontjára visszaérkezni Kőszegre! 5 percnyi mérlegelés után döntöttem, mindenki a rövid túrát teszi meg a mai napon, lemegyünk Brennbergbányára. Talán majd jövőre itt folytatjuk az abbahagyott túrát. A döntés után jó páran fellélegeztek, eléggé fáradt volt a társaság.
20 perc alatt megérkeztünk Brennbergbánya központjába, a templomhoz. Nem sok ilyen megoldás látható az országban, emeleten a templom, alatta a Bányász Pince (Italbolt) található! Brennbergbányán 1759-ben nyitotta meg Sopron Szabad Királyi Városa Magyarország első szénbányáját. Az egymást követő bérlők fejlesztései a XIX. század utolsó évtizedeire az ország egyik legjelentősebb, legkorszerűbb bányájává fejlesztették. 1944 végén Szálasi Ferenc nyilas vezér számára óvóhelyet építettek ki. A szénbányászat majdnem 200 évig biztosított munkát az ittlakóknak, 1952-ben fejezték be a termelést. Több mint félórás pihenő következett, ki sörözéssel, ki jégkrém fogyasztással töltötte az időt. A lemaradt három társunk is megérkezett, 17 órakor visszaindultunk Kőszegre. A vacsoráig mindenkinek volt ideje rendbe tenni magát. A vacsora után szabadfoglalkozás keretében városnézés következett. A patinás kisváros különösen szép az esti kivilágításban. Akármerre kóboroltunk a központban, ismerősökkel találkozhattunk. A pár napja történt felhőszakadás okozta károkat már nem lehetett látni, sikerült eltakarítani az lehordott iszapot. Ha nem is teljesítettük a betervezett túránkat, azért a mai nappal is elégedettek lehettünk.
|
|
|