1999. augusztus 19. Pihenõnap, Lõcse, Késmárk, Bélai barlang
Jól bírta társaságunk a túrákat, de azért be kellett illeszteni egy pihenõnapot a túrák közé. A jutalomtúráink során egy nap erejéig a környék kulturális látnivalóit is megszoktuk tekinteni, az ismeretszerzésen túl ez a nap valójában a regenerálódást is szolgálja. A kiszemelt célpontok közül az elsõ Lõcse nevezetességeinek megtekintése volt. A városnézésre mindenki elment, kivéve magamat és bátyámat, mi elmentünk Matlárháza környékére bogarászni.
Lõcse városa a tatárjárás után keletkezett, a szepesi települések székhelyévé 1271-ben vált. A város rendkívüli gazdagságát a ma is látható gótikus és reneszánsz stílusú epületek bizonyítják. A város hanyatlása a XVII. századi Habsburg-ellenes felkelések alatt kezdõdött. Történelmi épületeivel Lõcse Szlovákia egyik legjelentõsebb városai közé tartozik. A város történelmi fõterén több mint 50 gótikus, reneszánsz és korabarokk stílusú árkádos belsõ udvarú épület maradt fenn a jelenkorra. A történelmi várost a XIV. és XV. században épített városfalak, bástyák övezték. Az elmúlt évtizedekben több bástya és torony felújítására került sor. A régi városházát a XV. század végén építették gótikus stílusban, majd a XVII. század elején reneszánsz stílusban építettek át. A harangláb a XVII-ik század közepérõl való, a XVIII. században átépítették barokk stílusban. A városházával új tetõ köti össze. A városháza jelenleg múzeumként funkcionál, a Szepesség emlékei tekinthetõk meg benne. Lõcse egyik kuriózuma az 1600-ból való szégyenketrec, mely a Városháza elõtt áll. A XIV-ik század végén épített Szent Jakab székesegyház nemzeti emlékmû. A XV-ik század végén késõgótikus stílusban alakították át. Rendkívül értékes a késõgótikus belsõ berendezése Különösen figyelemreméltó a XVI. század elejérõl való fõoltár, 18,6m magas és 6m széles. Az oltár szobrai Lõcsei Pál mester mûhelyébõl származnak. A templom egész belsõ része a középkor egyházi mûvészetének múzeuma, jelentõsek a gótikus stílusú dombormûves oltárszárnyak és a szobrok is. A polgárházak közül a legértékesebbek közé tartozik a reneszánsz stílusú Thurzó-ház. A XVI-ik században alakították ki két gótikus stílusú ház összeépítésével. Megtekintésre érdemes a XIV-ik századból való gótikus stílusú minorita templom, kolostorával a városfal mellett, melyben középkori gótikus freskók és barokk belsõ berendezés található. További látnivaló a Kassai kapunál levõ barokk minorita templom a kolostorral.
Késmárkot a XII-ik században II. Géza által letelepített szászok alapították. A tatárjárás során elpusztult, de a IV. Béla által behívott újabb szász telepesek ismét felépítették. A település jelentõs városnak számított a középkorban, jelentõs kiváltságokkal rendelkezett, többek között vásártartási, árumegállítási jogokkal. A várost már a XV-ik században kõfal övezte. 22 éven keresztül a husziták birtokolták, õket 1462-ben Szapolyai Imre ûzte el, aki Mátyás király kincstartója volt. Szapolyai Imre kezdte meg a vár építését. 1579-tõl a Thököly családé, nevükhöz fûzõdik a reneszánsz fõúri várkastély kiépítése. 1671-ben a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétel miatt a Habsburg császár elkobozta a Thökölyek birtokait, köztük Késmárkot, a kincseiket Bécsbe vitték. Késmárkon született fiatal Thököly Imrét Erdélybe menekítették, aki 1677-ben csatlakozott a kialakuló kuruc mozgalomhoz. 1678-tól Thököly Imre lett a kuruc seregek fõvezére. A következõ években sorra foglalta el a felvidéki várakat, városokat, majd a török 1683-as bécsi ostromával egyidejûleg a Dunántúl is meghódolt a fejedelemnek. 1684-tõl a császáriak fokozatosan visszafoglalták a Thököly Imre fejedelem által bírt felvidéki vármegyéket, legtovább Munkács tartott ki, melyet a fejedelem felesége Zrínyi Ilona két évi ostrom után adott át a császáriaknak. Thököly 1690-tõl Erdély fejedelme, de 1691-ben Erdélybõl is kiszorították, 1705-ben halt meg az emigrációban, Törökországban. Hamvait 1906-ban újratemették szülõvárosában Késmárkon, az evangelikus templomban. Késmárk gótikus plébániatemploma a XV-ik.század második felében épült. Jellegzetes felvidéki harangtornyát 1591-ben építették. Evangélikus fatemplomát 1690-1717 között építették vörösfenyõbõl, tiszafából, szögek felhasználása nélkül. Az új evangélikus templomot neobizánci stílusban 1898-ban építették. A Városháza XV-ik századi eredetû, a tûzvészek után többször átépítették,1642-ben tornyot építettek hozzá, 1922-ben készült el a II. emelete. A barokk pálos templom 1748-ban épült.
A Bélai-Cseppkõbarlang az egyetlen látogatható barlang Magas-Tátra területén, Barlangliget (Tatranská Kotlina) felett a Kobold-hegy északi oldalában találhatjuk meg, mintegy 100m-el magasabban az országúttól. A XVIII-ik században kincskeresõk jártak már a barlang egy részében, újra felfedezése a szepesbélai Husz Gyula és Britz János 1881. augusztus 5-ei bejárása során történt meg. A nagyközönség számára 1882-ben nyitották meg barlangot. A világon elsõk között 1896-ban elektromos árammal világították meg. A barlang járatait folyamatosan tárták fel, így a látogatható barlanghelyiségek újabbakkal bõvültek. A barlang teljes hossza 1752 méter, ebbõl 1001 méter a látogatható. Cseppkõlefolyásai, cseppkõpagodái, valamint más képzõdményei lenyûgözõek. A barlangban 7 denevérfaj talált otthonra.
A kulturális program után kempingünkben este több idõ maradt beszélgetésre, sörözésre. A vacsora után is folytatódott az elmúlt napok élményeinek felelevenítése. Másnap a Nyugati-Tátrába legnyugatibb völgyébe, a Rohácsba terveztük az utolsó túránkat jutalomtúránk idei zárása képpen.
© 2006-2024 természetbarátok.hu