1999 Magas-Tátra, Szlovák paradicsom, Szepesi hegység, jutalomtúra
-Beszámoló-
1999. augusztus 15. Szepesi hegység
Útvonal: Sedlo Pod Prislopom (K, 1050m) - Priehrstie (K, 1209m) - Magurka (K, 1198m) - Malá Pol'ana (K, 1080m) - Bukovina (K, 1176m) - Smreciny (K, 1157m) - Lendak (760m)Túratáv: ~15km
Emelkedő: ~400m
Az első alkalomra nem akartunk nagy túrát betervezni, ezért esett a választás a közeli Szepes hegységre. A tervezett táv és a szint pont megfelelőnek tûnt bemelegítés céljára. Ez a szakasz a Szepesi-hegység legmagasabb gerince. Az út többnyire1000-1200m közötti magasságban vezet. Mindenki részt vett a mai napi túrán, mivel laza túrának szántuk, nem gondoskodtunk alternatív lehetőségről. Persze a bakancsok sem okozhattak idáig problémát a viselőjüknek.
A reggeli elfogyasztása után elfoglaltuk helyeinket az autóbuszban. Felmentünk Tátralomnicra, majd a Magas-Tátra körül megépített körúton Matlárháza, Zdiár érintésével felmentünk a Prislop alatti nyeregbe. Buszozás közben a Magas-Tátra, Bélai-Tátra lefutó gerinceiben gyönyörködhettünk. Meleg idő mutatkozott mára, eléggé párás volt a levegő. Az 1050m magas nyeregben összeszedtük magunkat, a kék jelzésen keleti irányba lindultunk el. Kb. 2,5km-en keresztül fenyők között vezetett az alig emelkedő földút. 160m szint megtétele után elértük a gerinc első csúcsát, a Priehrstie-ét (1209m). Ezzel elértük a tulajdonképpeni főgerincet. A Bélai-Tátra irányába szép kilátás volt, azonban a párás idő miatt jobbára csak a főgerinc kontúrjait láthattuk. Pedig légvonalban 20km-re sem volt tőlünk! Ez így maradt egész napra!
A kis pihenő, nézelődés után, most már a főgerincen haladhattunk. Az út a gerinc jobb, hol a baloldalán vezetett. Sokszor nem is érzékeltük, hogy gerincen haladunk. Elég sok füves térségen, írtásos területen kellett átmenni. Szórakozásképpen viszont lehetett málnát, néhol fekete áfonyát csemegézni. A Magurka 1198m magas csúcsán úgy haladtunk át, hogy észre sem vettük az alig kiemelkedő csúcsot. Továbbra is hullámosan vezetett a jelzésünk, a Bukovina előtt csatlakozott hozzánk a zöld jelzés,majd kereszteztük a sárga jelzést. A Bukovina 1176m magas lapályán pihentünk le hosszabb időre, nem a fáradtság miatt, hanem az elhozott ennivaló elfogyasztása végett. Nyugati irányban továbbra is a meghatározó látvány a Bélai-Tátra főgerince volt, sajnos a már említett párás időjárásnak köszönhetően, csak a kontúrok voltak láthatók. Nem is készült igazán jó fénykép a panorámáról. Napsütéses, meleg idő adatott nekünk a mai napra, jól esett elheveredni a pázsiton. A szieszta után komótosan tovább bandukoltunk A zöld jelzés balra elhagyott minket, Jezersko faluba vezet le. Itt kell megemlíteni, hogy a jelzésk nagyon gyatra állapotban voltak, sokat kellett idáig is rögtönözni, annak ellenére, hogy elméletileg a gerincen haladtunk.
A Smreciny 1157m csúcsát elérve már jó ideje egyetlen egy jelzést sem láttunk. Szétnéztünk a csúcsról majd egy jól járható földúton elindultunk lefelé. Nagy hibát követtünk el ezzel, mivel a kényelmes út egy idő után dél felé fordult. Senki sem figyelte a térképet, az eleje már vagy 500m-el előttünk járt. Az út egyébként nagyon szép volt, hatalmas réteken, kaszálókon keresztül vezetett lefelé a dombok között. Gábor, aki észrevette a turpisságot, nem tehetett mást, mint követte a csapatot. Mindenki el volt a poroszkálással, a kényelmes útnak köszönhetően bőven volt idő cseverészésre. A faluba érkezőknek még az sem tûnt fel, hogy eredetileg a Magurské-nyeregbe szerettünk volna megérkezni! A busz hiánya gondolkodóba ejtette a korán leérkezőket. Kiderült, Lendakba érkeztünk le, buszunk majd 20km-el messzebb várakozik ránk a Magurské-nyeregben.
Félórán belül mindenki leért a faluba. Miután tudasodott a tény, hogy egészen máshová érkeztünk le, mint ahová szerettünk volna, Gábor, a túravezetőnk elindult stoppolni, hogy a buszunkat ide hozza. Mi a falu központjában leheveredtünk, mint akik jól végezték dolgukat. Még egy italboltot sem találtunk, hogy szomjunkat olthassuk. A monoton várakozást két népviseletbe öltözött kislány szakította meg, akik hagyták magukat lefényképezni. Zdiárban voltak valamilyen népünnepélyen, ahol ők is felléptek. Végül is előkerült a buszunk, elindultunk a kempingünkbe. Ekkora elkeveredésünk sohasem volt, azóta is csak csodálkozom, hogy 900 -al hogyan térhettünk el az eredeti útirányunktól! Persze minden jó, ha jó a vége, a vacsora jól esett, senki nem vette szívére az eltévedésünket.
Jót kirándultunk, a bemelegítés is jól sikerült, jöhetnek a komolyabb kihívások!
|
|
|
(A fényképeket Muskovics András készítette)