1992 Ausztria, Tirol
-Beszámoló- -Mellékletek-
1992 augusztus 20. Wilder Kaiser, Ellmauer Halt (2344m)
Útvonal: Auwald (800m) - Stausee (1000m) - Riedlhütte (1230m) - Gruttenhütte (1620m) - Ellmauer Halt (2344m) - Gruttenhütte (1620m) - Gaudeamushütte (1263m) - Going (773m)Túratáv: ~22km
Emelkedő: ~1700m
Korán reggel elmentünk busszal Auwaldba (750m tszf.). Hiába volt városnézés az előző napon, nagyon sokan a kempingben maradtak piheni. A mai túra célja az Ellmauer Halt 2344m magas csúcsának a meghódítása volt. Erre 13-an jelentkeztek. A többiek vagy a Riedlhütténél, vagy a Gruttenhütténél rövidíthették le a túrát. Buszunk Auwald településen, az Ellmauer Hof nevezetû vendégfogadónál állt meg. Kissé visszafelé mentünk, majd a jelzett úton felfelé egy patak mellett, jobban mondva egy patakon túl, egy aszfaltúton mentünk hosszan felfelé. A Lechner nevû kis településnél jobbra fordultunk, és egyre jobban felfelé mentünk. Egy kis, mesterséges tavacskánál (Stau See, 1000m tszf.) megpihentünk. Itt az út mellett egy jó arasznyi hosszúságú kis keresztes viperát láttunk! A pihenő után erdőn mentünk keresztül, még meredekebb ösvényen, majd jó egy óra elmúltával a Riedlhütte nevû turistaházhoz (1230m tszf.) értünk. Itt is megpihentünk, a tízperces pihenő után földúton indultunk tovább a csipkés gerincû Wilder Kaiser felé. Meglehetősen meredeken ment az út felfelé. Több kanyar után, balra egy forrás mellett haladtunk el. Mikor elhagytuk az erdőt, nagyon szép kilátás fogadott bennünket. Az egész környék, az előttünk lévő Gruttenhütte nevû turistaház volt látható innen. Errefelé már nem legeltettek, így elég sok, szép, érdekes növényt láthattunk, illetve fényképezhettünk. Boroszlán is volt köztük, persze már csak a piros, bogyó alakú terméseivel, talán először láttuk Ausztriában ezt a kora tavasszal virágzó évelőt. Sajnos, a kosbor-félék már elvirágoztak, ezekhez már túl késő volt!
Eddig jelzésünk kocsiúton vezetett végig, az indulástól számított jó két és fél óra alatt értük el a Gruttenhütte turistaházat (1620m tszf). Nagyon meleg, napsütéses idő volt, rövidnadrágban, félmeztelenül lehetett a mai napon túrázni. Sapkára mindenképpen szükség volt, elkerülendő a bőr leégése. Elég sokat pihentünk, csak 11 óra körül indultunk el tovább, felfelé. A turistaháznál pár ember úgy döntött, felnézve az Ellmauer Halt meredek, majd függőleges mészkőtömbjére, hogy itt maradnak! Kis ösvényen mentünk felfelé, már jól láttuk az Elmauer Halt csúcsot, a Wilder Kaiser legmagasabb csúcsát, ahová fel akartunk menni. Kb. 1900m magasságban egy nagy hómezőre értünk fel. Nagyon törmelékes, sziklás volt az ösvény. A kis csapat a hómezőnél 3 főre olvadt, mivel apránként a többi társat visszaküldtük a turistaházhoz. A sziklákon, morzsalékon csak megfelelő lábbeliben lehet közlekedni! A további szakasz igazolta a visszaküldés tényét!
A sziklák között érdekes, törpenövésû nefelejcsek virágoztak. Elhagyva a hómezőt, nagy kőfolyást kellett kereszteznünk. Mindenfelé érdekes aszat-féle virágzott, a nappali lepkék nagy örömére. Egyre meredekebb, egyre csúszósabb lett az ösvény. Hamarosan drótkötelekkel biztosított, nagyon meredek részhez értünk. Itt már nagyon óvatosan kellett haladni a sziklákon. Több helyen táblát helyeztek el azon emberek emlékére, akik szerencsétlenül jártak a sziklákon, életükkel fizettek egy rossz lépésükért. A megmaradt három ember, Józsi bátyám, Erika és magam úgy döntöttünk, ha már idáig feljöttünk, hogy meghódítjuk a csúcsot. Hihetetlenül meleg volt, nehezen haladtunk előre, az izzadás miatt sok folyadékot kellett pótolni. Kevesen járhatnak errefelé, mi egy négyfős családdal találkoztunk mindössze a mai napon. Több helyen drótkötél volt kifeszítve és betonvasból tálcák voltak kialakítva lépcsőszerûen. Pár helyen vaslétrák is segítették a mászást. Kézzel-lábbal kellett kapaszkodni. Talán nem túlzás leírni, de a Magas-Tátra legnehezebben járható jelzett útja kutyafüle a mai napi Wilder Kaiser túrához!
Nem sokkal a csúcs alatt, majd 80°-os kéménymászás következett. Mind több havasi csóka repdesett, nagyon szelídek voltak, majdnem rászálltak az ember tenyerére. Majdnem közelképek készültek a fekete, sárga csőrû madarakról. A csúcs alatt, egy nagy szikla tövében egy menedékkunyhót (Babenstuber Hütte) találtunk. Innen egy hosszú drótkötél mellett lehetett felmászni a csúcsra, ahol szokás szerint egy nagy vaskereszt volt felállítva (Ellmauer Halt, 2344m tszf.). Kb. 1325-re értünk fel. Még itt is nagyon vigyázni kellett, mert a hihetetlenül éles csúcson, a mészkősziklák nagyon csúszósak voltak, és könnyen kitörhettük volna a nyakunkat. Hárman, csak keresztbe kapaszkodva fértünk el! Felhő sem nagyon volt, de meleg annál inkább! Kb. tíz perc után lementünk a fakunyhóba, ahol végre megpihentünk és megebédeltünk. Kb. 14 órakor indultunk el lefelé. Mondani sem kell, hogy a lefelé menet sem volt gyerekjáték!
Nagyon elfáradva értünk vissza a hómezőre, majd innen már kissé könnyebben a Gruttenhütte turistaházhoz. Georgiades Gábor nagyobbik fia várt ránk, a többiek már régen elmentek. A turistaházhoz kb. 16 órára értünk le. Megittunk egy-egy sört (30 ATS), vizet is kértünk a kulacsainkba. Kiderült, hogy sima esővizet kaptunk, mert nincs a közelben forrás! A konyhában egy fiatal, magyar házaspár dolgozott. A fizetésük 12.000 ATS/fő volt + teljes ellátás. Lehetett képeslapokat, turistatérképeket is vásárolni erről a környékről. Egy kis pihenő után tovább mentünk a továbbra is meredeken lefelé haladó turistaösvényen, Gaudeamus Hütte felé. Alig néhány száz méter után, igen meredek hegyoldal következett, egy széles völgy volt alattunk. Az egyik helyen kis lépcsők is voltak. Tömegesen virágzott ezen a szakaszon egy érdekes, rózsaszínû Rhododendron-féle. Több érdekes, törpe növésû fûz is virágzott, de látszott, hogy már itt is túl voltunk az igazi virágszezonon. A Gaudeamus Hüttét (1263m tszf.) a meredek ösvény befejeztével értük el. Alig ötperces pihenő után továbbmentünk, egy aszfaltútra tértünk át. Lucos erdőben mentünk lefelé, balra volt egy patak, de a vizét csak néha láttuk. Rövidesen egy kis kápolnához (Tennbühel) értünk le, eddig lehet autóval feljönni. Meglehetősen hosszú volt az út lefelé. Később elhagytuk az aszfalt utat, és átkeltünk a patakon. Ezen a részen sok volt a vörös homokkő. Nemsokára kiértünk az erdőből. Balra fordultunk, kaszálók, majd a házak között kigyalogoltunk Goingba. A templomhoz akartunk menni, amikor szerencsére 1815-kor észrevettük autóbuszunkat.
A többiek már vártak ránk. Mindhárman alaposan elfáradtunk, nemcsak a szint és a távolság, hanem a kánikula miatt is. A rettentő meleg miatt több mint 2 liter folyadékot ittunk meg! Emlékezetes marad az Ellmauer Halt megmászása, egyöntetûen úgy gondoltunk, ez volt a legnehezebb hegymászása mindhármunknak! Csodálatos panorámában volt részünk a csúcsról, ez kárpótolt minket a nehézségekért. A nagy UV sugárzás következtében nem lettek tökéletesek az elkészült diák, fényképek, de azért visszaadják a hegy szépségét, a túra nehézségét. Nem túl későn értünk haza, ezáltal a közös vacsorát is el tudtuk készíteni. A vacsora, mint más alkalommal ezúttal is paprikás krumpli volt, a kollektíva által hozott szalonnából, sonkából, kolbászból elkészítve. Az előző napi hideg élelem után igazán ízlett mindenkinek a meleg vacsora!
|
|
|
(A csatolt fényképeket Muskovics András (MA) és dr. Muskovits József (MJ) készítették)