Eredetileg, a tervünk szerint Makkoshotykáról kellett volna folytatni az OKT útvonalának bejárását. Ez egy kemény túra lett volna, 25 km és 800 m szint várt ránk ezen a szakaszon. Ehelyett lecsökkentettük a távot és a szintet. Újhutából indultunk el a kék négyzet jelzésen, majd becsatlakoztunk a kék jelzésbe, közel az Eszkála erdészházhoz. A kis túra is átalakult, Nekik a Regéci vár megtekintése és egy környékbeli séta maradt a mai napra. A reggelire 730-kor került sor, füstölt kolbászos, tojásos rántottát, teát, kenyeret szolgáltak fel. 830-kor buszunk elindult Újhutára, ahova egy óra múlva megérkeztünk. Keskeny, nem éppen minőségi aszfaltúton jutottunk el a településre, de szerencsénkre gyér volt az autóforgalom. Végül is ez a két változat alakult ki a mai napra:
Útvonal: Újhuta (310 m, ) – Gerendás-rét (438 m, ) – Eszkála erdészház (525m, ) – Gerendás-rét (438 m, ) – Mlaka-rét (505 m, ) – Istvánkúti erdészház (520m, ) – Kerek-kő (487m, ) – Pengőkő (705m, ) – Regéc (400m, )A 11 hosszútúrás fél kilenckor elindult Újhuta központjából. Csoda, hogy a buszunkkal idáig fel tudtunk jönni, az út igen szűk. A rövidtúrásaink 12-en tovább mentek Regécre. Kilencen Sárospatakon maradtak pihenni, illetve megismerkedni a település nevezetességeivel. Egy darabig a kék négyzeten haladtunk a Tolcsva-patak mentén, majd a faluvégen áttértünk a zöld jelzésre. Vagy 8 forrás található ezen a szakaszon. Az egyik, a falu vízellátását szolgálja, a jelzés kikerüli a vízművet. A patak eltünése után is egy erősen vízmosta földúton kellett kapaszkodni felfelé. 1025-re az utolsó emberünk is felért a Gerendás-rétre. Aki pecsételni szeretett volna, az a kék jelzésen visszafelé elment az Eszkála erdészházhoz, aki nem, az itt maradt a kialakított pihenőhelyen. A kis kitérő után 1100-kor elindultunk a Mlaka-rét felé, az OKT útvonalán. Nem volt nehéz a terep, jól karbantartott erdészeti utakon gyalogoltunk. Több helyen dolgoztak az erdészek, a kitermelt fák elszállításával foglalkoztak. Kellemes, meleg időnk volt, szerencsénkre többnyire fák árnyékában kellett gyalogolnunk.
Az élmezőnyhöz tartozó 7 emberünk tett egy kisebb kitérőt a Kerek-kőre. Nem bánták meg, szép panorámában volt részük. A Mlaka réten megebédeltünk. A környezet igazán kellemes, szépen kiépített. Esőbeálló, asztalok, padok kerültek kihelyezésre. Rajtunk kívül senki sem volt most a réten, pedig eléggé felkapott hely. Az ebédünk elfogyasztása után a közeli Istvánkúti Nyírjesbe gyalogoltunt át. Az Istvánkúti Nyírjes az ország egyik legelső, 1953 óta védett területe. A védettségét az itt élő ritka növényeknek és állatoknak köszönheti. Rovarvilágában olyan szibériai fajok vannak jelen, amelyek az országban másutt nem élnek. Persze tájképileg sem utolsó ez a Kárpátokat idéző, hűvös kis medence. A vadászházat, a négyévszakos pihenőházat tavaly újították fel. Az OKT egyik bélyegzője is itt van, a vadászház melletti tájékoztató táblánál. Amikor ideértünk, egy nagyobb diák csoportnak tartottak éppen előadást, a négyévszakos pihenőháznál. Miután szétnéztünk, tovább indultuk. A kis medencéből felgyalogoltunk ismét egy erdészeti útra. Kanyargós volt az út, bal kézre egy nagy erdőírtás volt mellettünk. A Nagy-Péter-Mennykői letérőnél 1440-kor voltunk. Senki nem szánt rá közülünk 20 percet, hogy megjárja ezt a kis kitérőt. Pedig erről a csúcsról is igen szép panoráma van a környékre! Alig mentünk kissé tovább, egy másik írtásnál, bal kézre felsejlett távolban Regéc vára. Ebből az irányból a Füzéri panorámára emlékeztet a vár, a vulkáni kúp mögött a Zemplén hegykoszorúja látható.
Tíz perc elteltével a Pengő-kői letérőnél voltunk. Már a letérőtől is látszik a hatalmas szikla. Kilátás nincs innen a bükkfák miatt, de a szikla látványa így is megkapó. A Pengő-kő szürke andezit sziklája szép példája a zempléni kőtornyoknak. A pados, lemezes szerkezetű kőzet réseibe befolyt víz folyton megfagyott, ez a fagyás, olvadás éles kövekké aprózta a hatalmas és a valamikori egységes kőtömböt. A szikla megtekintése után tovább indultunk. Regécig még több mint 5 km-tert kellett legyalogolnunk. Igaz, többnyire lefelé. 1 km után már a Rostallói leágazásnál voltunk. A Bekecs-kert után beértünk a Puskás-patak völgyébe. Igen hangulatos és látványos a völgy. Sok mohás andezit szikla látható itt. A legnevezetesebb közülük a Kemence-kő, mely emlékeztet a Pengő-kőre. Az egyik sziklán, emléktábla emlékeztet az az Országos Kéktúra történetére. A táblát Regéc Önkormányzata helyezte el. Hihetetlenül szép a völgy e szakasza! Egy kis erecske is csordogált a sziklák között. Miután elhagytuk a bájos völgyet, egy rét széléről feltűnt Regéc vára. A falut nem láttuk még, de a vár már uralta a környezetet. A településre 1725-kor érkezett meg az utolsó emberünk. A település felső végén akadtunk rá, egy faoszlopon az OKT bélyegzőjére. A pecsét begyűjtése után, a Látogatóközpontban összetalálkoztunk a társainkkal. A központban kávézó, ajándékbolt és mini vegyesbolt várja az idelátogató vendégeket. 1700 óra körül indultunk vissza Sárospatakra.
A szokott időben Sárospatakon megvacsoráztunk, magyaros burgonyaleves és gyros volt a menü. Természetesen sétálásra is maradt időnk a vacsora elfogyasztása után. A holnapi nappal befejezzük az Országos Kék Túra zempléni szakaszának bejárását, Regécről fogunk elgyalogolni a Boldogkői várig.
|
© 2006-2024 természetbarátok.hu