1984 március 31-április 4, Zboró-Eperjes - Szlovákia
-Beszámoló- -Mellékletek-
Mondanom sem kell, hogy másnap is kakukkszóra ébred a társaság zöme. A program ismét közlekedésfüggő, de a legkönnyebben teljesíthető 23km-es szakaszt akarjuk bejárni. A helyijáraton a bennszülöttek nyugalmával közlekedünk. Felismerjük az autóbusz pályaudvart és tudjuk, hogy most kell a buszt elhagynunk. A menetrendet nekünk nem szabad előre megnézni. Ma sem tettük, és megint van csatlakozásunk Teròára, oda, ahol tegnap abbahagytuk. A faluban könnyen megtaláljuk a piros jelzésû partizán utat, az EB útvonal itteni szakaszát. Egy fő kivételével mindnyájan itt vagyunk. Õ a sebeit nyalogatja, feltörte a lábát az új cipő. Mi nekivágunk a "Kopasz Õr-hegynek", Lysá ©tráz-nak. Hó nincs, sár is alig. Az útjelző táblán lévő sebességet könnyedén tartjuk, addig, amíg a csapat eleje a természet csodálásában és beszélgetésben a jelzést elhagyva félrelépett. Az utolsókból elsők lesznek. Az elcsavargók is felérnek a nyeregbe, csak jóval meredekebb útvonalon és később. Tábla van, bélyegző nincs. "Csak nem a hegy tetejére tették? "- hangzik az ironikus kérdés. Nem a 200m-rel magasabb ponton van a bélyegző, hanem a sárga jelzés csatlakozásánál. Itt nem sokan járhatnak, mert még a felcsavarozott lyukasztó is megvan. Nem kell a hajcsatos szurkáló.
Hamar beérünk Kanász (Kana¹) falucskába. Nem is tudom miért becézem, 3km hosszan ballagunk a két helységnév tábla között. Nagysárosig (Vel'ký ©ari¹) továbbra is mûúton folytatjuk utunkat. A főúton áthaladva meg tudunk állni egy jó meleg gulyáslevesre, mert hamarabb érkeztünk a számítottnál. A község, Nagysáros az a hely, amelynek 1617-ben épült barokk kastélyában fogták el II. Rákóczi Ferencet 1701. április 18-án Solári osztrák tábornok katonái. Innen Bécsújhelyre vitték, majd a fejedelem átszökött Lengyelországba. A község felett 300m-rel emelkedik Sáros vára, ma csak romjai uralják a környéket. Az Árpádházi királyok a szláv favárra építtetik egyik fontos határerősségünket. Hosszú ideig Sáros megye székhelye volt. Vak Béla a várkápolnában temettette el leányát. Sokan vetélkedtek a vár birtoklásáért. A természetvédelmi területen levő várat csoportunk néhány tagja fakultatív túraként bevette, majd visszajőve a községbe folytatták az EB utat. A 300m szintkülönbséget és a többlet másfél órát nem vállalók betonúton haladtak a szomszéd település, Kis-Sáros (Malý ©ari¹) felé. Visszatekintve többször megcsodálták a Rákóczi vár fenséges tömbjét. Kis-Sáros községet elhagyva letértünk a betonútról és újból gyûrtük a szinteket. Az erdőn keresztül haladó út éppen elkerülte a szeméttelepet. Aminek a hó után nagyon örültünk tegnap, az most keserves volt számunkra. A betonúton elnehezült lábainknak jól esett Cemétefürdőn (Cemjata) a pihenés, de még jobban az üdítőital. A 13°C-os szénsavas vizét nem kóstoltuk meg, akkor éppen nem volt gyomorbántalmunk. Védett emlék a Petőfi bükkfa.
Színt váltottunk, de nem a méregtől, sem a fáradtságtól, hanem a jelzés színe változott pirosról kékre. Ez a jelzés bevezetett bennünket Eperjesre. Az út több szintet tartalmaz és hosszabb is, mint ahogy a térképen található. Elhaladunk a Kálvária impozáns építménye mellett. Átbóklászunk a városon a vasútállomásra. Ez a kályha, innen mentünk tegnap is a motelba. A 25-ös jelzésû buszra várva tanulmányoztuk a város közlekedési térképét, közben rögtön viszketni kezdett az orrom a bosszúságtól. A buszra, a város más pontján, 2km-rel korábban is felszállhattunk volna. Jó lett volna, mert az a busz a motelig ment, ez meg csak Haniskára. Csak ültünk a jármûvön, ez nem esett jól. Alig tudtunk leszállni, úgy elmacskásodtak végtagjaink. Azért elértük a csatlakozást a ½7-es vacsorához. Ez is, a fürdés is jólesett. Fakultatív túrázóinknak sem erejük, sem kedvük nem volt a meséléshez. A gyerekek zuhanyozással minden fáradságukat kipihenték, igényelték kedvenc társasjátékaik egyikét, a lottót. Alig lehetett ágyba küldeni őket.
|
|
|
(A diákat Muskovics András készítette)