2024 október 5, Verőce körtúra - Börzsöny
Lassan október közepében járunk, tejes erővel beköszöntött az ősz, a reggelek hűvösek, mind több a borult, csapadékos napok száma. Ezzel együtt az avar vastagsága is nő, mind több levél kerül le a fákról. Egész héten lestük az időjárás előrejelzéseket, milyen idő várható a hétvégén. Csak remélni tudtuk, hogy szombaton lesz egy nyugodtabb napunk, meg tudjuk tartani a börzsönyi túránkat. Utólag elmondhatjuk, hogy az időjárás a reményeink szerint alakult. Szombatot megelőző napokban végig egész napos áztató esők voltak, de reggelre megszűntek ezek. Persze tudtuk ennek a következményeit, biztosak voltunk abban, hogy jó pár helyen sárdagasztás vár ránk. Ilyen előzmények után nem csoda, hogy a jelentkezők kétszer is meggondolták magukat, hogy eljönnek-e a túrára. Ennek ellenére kilencen vállalkoztak a mai gyaloglásra, öten visszavonták a jelentkezésüket. A Verőcei vasútállomás parkolója volt a starthelyünk. Négyen vonattal, öten személygépkocsival érkeztünk a találkozóhelyre. Szokás szerint 2 túraváltozatból választhattak a résztvevők. Ezek voltak a variációk:
Útvonal: Verőce vá. (116 m,
) – Borbély-hegyi kilátó (283 m, ) – Magyarkút (142 m, , 
) – Morgó-patak völgye (200 m, 
, 
, 
) – Szokolya vá. (164 m, , 
) – Magyarkút (140 m, 
) – Verőce vá. (116 m, ) Túratáv: 24 km
Emelkedő: 430 m
Minősítő pontszám: 36+8,6=45 pont
Alternatív útvonal: Verőce vá. (116 m,
) – Borbély-hegyi kilátó (283 m, ) – Magyarkút (142 m, , ) – Verőce vá. (116 m, , , (-), ) Túratáv: 15 km
Emelkedő: 350 m
Minősítő pontszám: 22,5+7=30 pont
A reggeli időjárás jelentés szerint akár még napsütésben is részesülhettünk volna délután, de ez nem következett be. Viszont egy csepp eső sem esett a nyakunkba! A lelkes kis csapatunk némi adminisztráció után pontban 9 órakor indult el a parkolóból. Az idő borús, szürke volt. Elhaladtunk a valaha szebb napokat látott üdülők mellett, majd nemsokára kereszteztük a Vác–Balassagyarmat vasútvonalat, ahol jelenleg szünetel a forgalom a pálya átépítése miatt. Ahogy haladtunk a település széle felé úgy emelkedett a piros háromszög jelzésű utunk. Hamarosan a Borbély-hegy oldalában gyalogoltunk továbbra is felfelé. Ugyan nem esett az eső, de a fák leveleiről folyamatosan kaptuk az esőcseppeket nyakunkba. Amint magasabbra jutottunk, egyre ködösebb lett az idő, szinte felhőben haladtunk, alig láttunk el az orrunkig. 9 órakor elértük a hegytetőt és a rajta levő kilátópontot. A ködre való tekintettel semmilyen kilátásban nem tudtunk gyönyörködni, csak a Vác-Szob vasút hangjai jelezték, hogy alattunk Verőce település található.
Ugyan a panoráma ma elmaradt, de az erdő kárpótolt minket. Az elmúlt napok esőzése megtette a magáét, az erdő tele volt gombával. Állandóan megállított minket a gombák látványa, az azonosításukkal való foglalatoskodás, a szedésük, emiatt elég lassan haladtunk, de nem is kellett rohannunk, volt elegendő időnk. Mire elértük Aranyoskút házait, szatyraink, zacskóink szépen megteltek a csiperkékkel, őzlábgombákkal. 925-kor már az Irma-forrásnál, Magyarkúton voltunk. Előtte elhaladtunk a Turista kápolna mellett. A kápolnát a MÁV Gépgyári SE Turista Osztálya emelte adományból, közvetlenül egy feltárt Árpád-kori templom maradványai mellé. 1933 július 2-án szentelték fel. Az Irma-forrás melletti büfénél megálltunk rövid időre, itt van az Országos Kék Túra egyik ellenőrző pontja. Volt aki élt a lehetőséggel, bepecsételte a füzetébe az igazolást, hogy erre járt. Negyed óra után folytattuk a túrát. Kétfelé vált a csapatunk, volt, aki a hosszabb utat választotta és volt aki rövidített, mivel a sáros útszakaszokból mind több lett.
A többség az OKT kék jelzése felé vette az irányt. A Magas-hegy felé vezető emelkedőn elég rendesen csúszkáltunk, beleragadtunk a sárba. Két oldalt fiatal erdőtelepités volt, mely jelenleg inkább bozótosnak tekinthető, így még arra sem volt lehetőségünk, hogy kicsit eltávolodjunk az úttól, és az erdőben gyalogoljunk. Valószínűleg az is gond volt, hogy sokan jártak az úton, így ezt a kis ösvényt rendesen fellazították. De mihelyt elértük a gerincet, sokat javult a helyzet. A gerincről a Magas-hegyen áttértünk a kék keresztjelzésre, elindultunk lefelé Szokolya irányába. Egy magaslesnél megálltunk, megéhezett a kis csapatunk. Itt tartottuk meg az ebédidőnket. A csapat másik fele a hosszabb túra kiírásának megfelelően Szendehely felé vette az irányt a Kis-Kő-hegy oldalában. Elhaladtak az Aranyos-forrás mellett, ahol asztalok és padok is vannak, majd a kék keresztjelzésen igen sáros, csúszós úton felkapaszkodtak a gerincre. A fáradságos kapaszkodó után lementek a Vác-Balassagyarmat vasútvonalig. Érdekes módon ez már nem volt sáros szakasz. Áttértek a piros keresztjelzésre, majd a Morgó-patak mellett haladó sínekkel nagyjából párhuzamosan lejutottak Szokolya állomásig. A vasútvonal itt teljesen szét van szedve, folynak a felújítási munkák.
A vasútállomás után nagyon kellemes szakasz következett. A vasútvonallal, a Morgó-patakkal párhuzamosan haladó piros jelzésű ösvény egyáltalán nem volt sáros, folyamatosan lefelé haladtunk rajta Magyarkút felé. Innentől kezdve mindenki ugyanazon az úton haladt. A Les-völgyi gyaloglásunk igen kellemesre sikeredett! Itt is láttunk bőven gombát, de már nem tudtuk hova pakoljuk el a finom leendő ennivalót! 1300 óra körül a nagyobb csapat befutott Magyarkútra. Pihenés nélkül tovább mentünk Verőce felé a piroson. 1340-kor Verőce római katolikus templománál voltunk. Rövid szusszanás után a település kálváriája melletti lépcsőn ereszkedtünk le, majd nemsokára a vasútállomáson melletti parkolóban voltunk. Itt fejeződött be a túránk. Annak ellenére, hogy nagymértékben bizonytalan volt az időjárás, szerencsésnek mondhatjuk ezt a napot, mivel eső nélkül megúsztuk, és sáros út is csak néhány kilométeren keresztül volt. Jól zárhattuk a napot, jól sikerült a mai nap! Bár nem voltunk sokan, de aki ott volt az ismét egy pozitív élménnyel gazdagodhatott, kellemes fáradsággal térhetett haza! Két hét múlva ismét a Börzsönyben fogunk túrázni, Kismaros környékén.
|
|
|
A túrát teljesítők névsora
Szabó Zsolt
túravezető