A Dél-Dunántúli Piros Túra útvonalának bejárását lassan befejezzük, a mai túra után már csak egy rövid befejező szakasz marad hátra. Az első túránkat ezen a jelvényszerző útvonalon 2020-ban tettük meg a Szekszárd-Mőcsény közötti út bejárásával. Ma már a Balatonhoz közelítünk, a Bábony-Jabapuszta közötti szakaszt fogjuk teljesíteni. Az időjárás enyhén fogalmazva kissé rapszodikus mostanában, elég sok a csapadék. Ennyire esős időjárás nem volt az utóbbi években, mint idén. Szerencsénkre a csapadékkos időjárás pár napra szünetelni fog, így nyugodtan készülhettünk a szombati napra. Nem mondható el, hogy túlzottan nagy érdeklődést váltott volna ki a tagság körében a mai túra, hiszen mindössze 21-en jöttünk össze a buszos szervezésű túrára. Az is igaz, kedden jöttünk csak haza a hatnapos Aggtelek környéki túrasorozatunkról, ahol az OKT Baktakék- Dédestapolcsány közötti szakaszát jártuk be. Pedig ezen kívül 2024-ben már csak egy buszos túrát fogunk szervezni, az ismert anyagi okok miatt! Ez volt a kiírt túraútvonal:
Útvonal: Bábony (133 m, ) – Kási-vár (245 m, , ) – Klastrom kereszt (215 m, ) – Flóra-hegy (288 m, ) – Börevár (203 m, , , ) - Jaba-völgy (137 m, , , (-)) – Jabapuszta (144 m, (-))Még a túra előtt megbeszéltük, hogy a kiírt útvonalat fordítva fogjuk bejárni. Abban bíztunk, hogy Bábony nagyobb település, így a túra végén beülhetünk egy cukrászdába, vagy egy italboltba. Utólag elmondhatjuk, hogy a számításunk nem jött be, semmi sem volt nyitva. A rövid túra útvonala is változott, bevettük a programunkba Kási-vár felkeresését. A földvár a betervezett útvonalunktól kb. 1 km-re van csak, tehát célszerűnek tűnt a meglátogatása. A szokásos 6 órai indulás után Százhalombatta, Érd, Tárnok, Martonvásár után vált teljessé a mai csapat. Az M7-es autópályán mentünk lefelé a starthelyünkre, útközben a Lepsény magasságában levő MOL üzemanyagtöltő állomáson megálltunk kávézni, ezt a reggeli szertartásunkat nem tudjuk kihagyni. 815-kor Jabapusztán voltunk. Azt gondoltuk, hogy a buszunk be tud menni az erdészeti aszfaltúton az Ali-réti vadászházig. Ez kb. 3 km rövidítést jelentett volna számunkra, de sajnos behajtani tilos tábla volt kitéve, a gépkocsivezetőnk nem vállalta a bemenetelt. Ehhez külön SEFAG engedélyre lett volna szükségünk. Ezek után mindenki leszállt az autóbuszról, és elkezdett gyalogolni Ali-rét felé az aszfaltúton. Sajnos a következő túránk során is ez lesz!
A csapatunk igen szétszóródott, függetlenül attól, hogy a rövidebb túrára, vagy az eredeti hosszúra nevezett be. Ali-rét előtt egy kis tavacska látható, a vízen pár vadkacsát lehetett látni. Az Ali-réti DDP-s bélyegzőt 855-kor értük el. A vadászház környezete igen csak rendben van tartva, nagyon kellemes látvány a szemnek, kiváló pihenőhely! A vadászház panzióként működik, lehetőség van itt a csendes környezetben való kikapcsolódásra. Itt látható egy 300 éves tölgyfa, melyre egy szentképet aggattak. Az Andocsi zarándoklatra érkezők rendszeresen ezen a helyen pihentek le. A régi kép elveszett, helyette Molnárné Szolyák Éva képét helyeztek ki a fára. A képet 2011-ben szentelték fel, Szent Vendelt ábrázolja bárányokkal körbe véve. Talán egy negyedórát nézelődtünk, pihentünk az Ali-réten, elvégeztük DDPT-s füzeteinkbe a bepecsételést, majd tovább indultunk. A következő célpontunk Börevár volt.
Most már ténylegesen kettévált a csapatunk. A földvárat két irányból közelítettük meg. A rövidebb útvonalat választókra igen kemény kapaszkodó várt, a vége felé majd hogy nem négykézláb kellett felmászni a várhoz. Az alsó sáncra elhelyeztek egy ismertető táblát, mely röviden leírja a vár történetét. A várat feltehetően a kora Árpádkorban építhették, kb. 150x60 méter a területe. A sáncok, árkok impozáns méretűek, elhelyezésüket nehéz átlátni a vegetációs időszakban. Télen biztosan látványosabb a hegy észak-déli gerincének végére épített kétrészes földvár. Maga a vár kettős árokkal van leválasztva a hegyről. Az árkok rendkívül jól kivehetőek, kb.20-25 méter szélesek, 5-7 méter mélyek. A várat teljesen körbe árkolták a keleti és a nyugati oldalán is. Ásatásokat még nem végeztek a várban, de középkori cserépdarabokat már találtak itt. Páran körbejártuk a platókat is, megkerestük a vár kódját. Egyszer talán majd felhasználjuk ezeket, ha elkezdjük bejárni a Várak és őrhelyek a Balatontól délre jelvényszerző túramozgalom érintő pontjait.
Miután alaposan szétnéztünk, folytattuk a túránkat. A DDPT útvonalán jövő társaink is felértek időközben a várba. Mi a hegygerincen, rövid időn belül egy kényelmesen járható nyiladékban gyalogolhattunk. A jelzetlen úton 1030-kor értünk ki az erdőszélre. Itt egy 90°-os bal kanyar után, továbbra is jelzetlen földúton lementünk meredeken egy völgybe. Utána rögtön kapaszkodnunk kellett a következő gerincre. A sárga jelzést 1100 órakor a Makodé keresztnél értük el. A pléhkrisztust felújították, gondozzák a kereszt környékét, pedig nagyon távol van az emberi településektől! Hol erdőben, hol rét mellett gyalogoltunk hosszan a homokos úton. 1140-kor becsatlakozott a DDPT jelzése, itt tartottuk meg az ebédidőnket. A piros jelzésen kell hogy megérkezzenek a társaink, miután megjárták Flóra-hegyet, és elhaladtak a Klastrom-kereszt mellett. Ismét jelzetlen útra váltottunk, elhaladtunk egy nagy rét mellett. Tíz perc keresés, bizonytalankodás után megtaláltuk azt az ösvényt, mely a Kási-várhoz vezet. Először köldökig érő csalánban bóklásztunk, de később már jól kivehető volt az ösvény. A vár előtt ismét meredeken kapaszkodtunk. 1225-ben értünk fel a Kási-várba.
Ez a földvár is igen látványos, valószínűleg a korai Árpádkorban, a XI-XIII. században építhették. Az erősség egy belső öregtornyos favár lehetett, az itteni Csák nemzetség birtok központjaként funkcionált. A vár belső területe 29x21 méter. Meredek kialakítású, feljáratnak nincs nyoma, csak mászva lehet feljutni a tetejére, amint mi is tapasztaltuk. Alatta 9-10 méterrel alacsonyabb szinten árok fut körbe, szélessége 7-8 m. Az árok külső szélét sánc kíséri, magassága 2-5 m. A sánc mögött újabb árok fut körbe, melynek mélysége 1-3 m, szélessége 7-14 m. A vár három oldalát meredek hegyoldal is biztosítja. A külső árkon kívül még két mesterségesen kialakított védelmi vonal is megfigyelhető. Az északi oldalon 80 m hosszúságban mesterséges terasz vonul, egy másik hasonló pedig a keleti oldalon, utóbbi hossza 35 m. A vár teljes területe 95 x 90 méter. Bejártuk a sáncokat, árkokat, a felső platót. Itt is megtaláltuk a vár kódját. Erre a földvárra is igaz, hogy látványos, de a téli időszakban jobban átlátható. A vár alatt, a SEFAG által kialakított pihenőhelyen leültünk, nassoltunk egyet. A Kási-vár ismertető tábláját is ide helyezték.
1310-kor elindultunk a hátralevő 5 km-es szakasz megtételére. Éppen, hogy elindult a 10 fős csapatunk, összefutottunk a hosszútúrásainkkal. Ők most értek el a várhoz. Hamar elhagytuk az erdőt, rövidítésképpen kereszteztünk egy here táblát. Ugyan here alig volt benne, mintha parlagfű magot termeltek volna inkább ezen a területen! Rátértünk a piros jelzésre, majd nyílegyenesen gyalogoltunk Bábony felé. Gabonaföldek, kukorica táblák között poroszkáltunk a homokos földúton. A település temetőjénél 1440-kor voltunk. A temető árkában nyugszik a két híres somogyi betyár, Patkó Pista és Balassa Józsi. 1862 szeptemberében lőtték le őket a zsandárok. A két betyár sírja fölé 1986-ban faragott kopjafa került. A temetőtől 10 perc alatt beértünk a Polgármesteri Hivatalhoz. A bábonyi DDPT-s bélyegző itt található, a hivatal teraszára helyezték ki. Ebben az időszakban minden zárva volt a faluban, sokak szerencséjére befutott egy hűtős kocsi, akinél legalább jégkrémet lehetett vásárolni. 1510-kor már indultunk hazafelé. Kellemes volt a mai túra, ideális viszonyok között teljesítettük a betervezett útvonalat. Egy hét múlva sor kerül az idei buszos túránkra, ezzel együtt az utolsó DDPT-s etap bejárására. Remélhetőleg többen összejövünk, mint a mai napon.
|
© 2006-2024 természetbarátok.hu