2024 május 30-4, Georgiades Gábor emléktúra, az Országos Kék Túra útvonalán
-Beszámoló-
2024 június 3. hétfő, Aggteleki karszt, Szelcepuszta-Aggtelek
A szokásos időben megreggeliztünk, ez volt a választék: szalonnás tojás (3 db tojásból), kenyér, tea vagy főtt virsli mustárral / ketchappal. Miután megreggeliztünk, elindultunk Szelcepuszta felé. 15-en itt kezdték meg a mai gyaloglásukat. Hét emberünket visszavittük Jósvafőre, ők egy rövidebb túrát kezdtek meg innen, a cél nekik is Aggtelek, a szálláshelyünk volt. Két emberünknek haza kellett utaznia, páran pedig barlanglátogatást választottak a mai napon. Ebből a két útvonalból lehetett választani:
Útvonal: Szelcepuszta (375 m,
) – Kossuth barlang (215 m, ) – Jósvafő, Tengerszem Szálló (270 m, ) – Aggtelek, Baradla barlang (335 m, ) Túratáv: 16km
Emelkedő: 400m
Minősítő pontszám: 24+8+1=33 pont
Alternatív útvonal: Jósvafő (211 m,
) - Tengerszem Szálló (270 m, ) – Baradla-tető (485 m, , 
) - Aggtelek, Baradla barlang (335 m, , ) Túratáv: 8km
Emelkedő: 430m
Minősítő pontszám: 12+8,6+1=22 pont
Pecsételés:
- Jósvafő, Baradla barlang bejárata, a pénztár mellett, az oszlopon, vagy a József Attila és Táncsics utca sarok, útjelző oszlopon
- Aggtelek, Baradla oldal 1., a kemping recepciójának bejárata mellett, a falon, vagy a Nemzeti Park látogatóközpontjában
835-kor indult el autóbuszunk a kempingből. Szinpetrin keresztül értük el Szelcepusztát. Szinpetriben látható a világ legnagyobb könyve, egy teljesen felújított régi malom magtárban, több érdekes kiállítási tárggyal egyetemben. A könyv az Aggteleki Nemzeti Park barlangjairól, növény és állatvilágáról, valamint épített örökségéről szól. Az 1420 kg tömegű könyv 346 oldalból áll, egy lapjának mérete 4,18 x 3,77 méter. A Guinness World Records 2010. március 21-én hitelesítette, mint a világ legnagyobb könyvét. Lapjai egyetlen nem ragasztott papír ívből készültek. A teljes könyv 4 év alatt készült el, 26 szakember közreműködésével. Egy lapjának a súlya 2,12 kg. A kódexkötésű könyv kötészeti munkája és a fatáblás borítás összeállítása 5 hónapig tartott. Lapozni csak több ember összehangolt munkájával lehetséges a több mint 15 négyzetméteres oldalakat. Másik látnivalója a településnek az Aggteleki Nemzeti Park címerállatának, a foltos szalamandrának nagyméretű, kövekből kirakott látványos rajza a domboldalban. A 96 méter hosszú állat 1045 m2-en terül el, melynek 15 cm mély alapzatot ástak.
A hosszútúrások 930-kor indultak el Szelcepusztáról. Többségük nem az OKT útvonalát választotta, hanem a piros jelzésű útvonalat, mely a Karsztvidék Turistája jelvényszerző kiírás teljesítéséhez kellett. Nagyjából párhuzamosan halad a két jelzés. A Szelce-völgyben gyalogoltunk, nyílt területen, egy réten keresztül. A reggeli harmattól csillogott a bakancsunk. Jelzéssel csak ritkán találkoztunk, de mivel végig a völgyben vezetett a jelzés, nem kellett izgulnunk, hogy elvétjük az irányt. Egy idő után a völgy kiszélesedett, majd villanypásztor keresztezte az utunkat. Ez már a híres Hucul ménes legelője volt. Miután elértük az OKT kék jelzését, a többség tovább ment a piros jelzésen Jósvafőre. Mi a kéken a Hucul ménes karámja felé vettük az irányt. Ahogy közeledtünk a karámokhoz, feltűntek a lovak. Éltünk a lehetőséggel, közelebb mentünk annyira, amennyire ez lehetséges. A Kárpátalján kialakult fajta a hucul ló, amely nagyon közel áll genetikailag az ősi vadlovakhoz és a honfoglaló magyarok lovához. Egész évben megcsodálható a ridegen tartott ménes, mely kb. 200 egyedet számlál.
A karámokat elhagyva lejtős úton ereszkedtünk le a Tohonya-patak völgyébe. Szemet gyönyörködtető egy völgy, mohás sziklák között vezet a jelzés. Jósfafőt a Kossuth-barlangál értük el. A Nagy-Tohonya-forrás mögött található a forrásbarlang. Jelenleg ismert hossza 1610 m, függőleges kiterjedése 57 m. Feltárására csak 1956-ban került sor, jelenlegi végpontját pedig egy évtizedeken keresztül áthatolhatatlannak bizonyuló szifon átúszásával 2010-ben érték el. A lezárt barlang az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogatható, speciális barlangtúra keretében. 11 óra után pár perccel megérkeztünk a Jósvafői Tájházhoz. Szerettünk volna pecsétet beszerezni, de nem volt szerencsénk. Ma éppen zárva volt a Tájház, így beértük az OKT itteni bélyegzőjével. A település boltjánál álltunk meg ebédelni, a patak mellett asztal és padok is találhatók. A rövidtúrásaink egy órával ezelőtt indultak el Jósvafő központjából. A települést átszelő Jósva-patak igen bővizű, köszönhetően a feltörő karsztvízforrásoknak. Összegyűjti a Kecső-patakot, valamint a Tohonya-forrás vizét is. Elhaladtunk a Tájház, majd a református harangtorony mellett. A tanösvényen közelíthető meg a Jósvafői Tengerszem. A kis duzzasztott tavacskát már eléggé benőtte a növényzet. Felette találhatóak az Alsó-barlang forrásai. A Baradla-barlang főága ma már nem rendelkezik állandó vízfolyással, a rendszer vízgyűjtőjéről érkező karsztvizeket az alsó barlangok vezetik el a Jósvafő határában levő forrásaikhoz. A Baradla-barlangnak két egymástól hidrológiailag független alsó barlangja van. Az 1000 méter hosszúságban ismert Baradla Rövid-Alsó-barlang és a 235 méter hosszan ismert Hosszú-Alsó-barlang. Ez utóbbi a Domicáig is elér a kutatások szerint, de a rengeteg szifon miatt problematikus a bejárása, felkutatása.
A forrásokat elhagyva a tanösvény felvezet a Baradla-barlang Jósvafői bejáratához. Már a parkoló is elég furcsának tűnt, talán egy gépkocsit lehetett látni ott. A pénztár körül sem volt egy teremtett lélek sem, a Tengerszem Szálló is kihalt volt, pedig a büfé és a pénztár is üzemelt. Megebédeltem, majd elindultam a Baradla-tető felé, ahová 1400-kor érkeztem meg. Azt gondoltam, jó kilátásban lesz részem a 485 méter magas csúcsról, de tévedtem. Nagyon benőttea már a növényzet. A füves, karros ösvényen lassan haladt az ember, rohanni nem lehet. Félórai gyaloglás után, az Aggteleki bejárat feletti szikláról viszont szép panoráma van a településre, tágabb környezetére. A kilátóponton páran összefutottunk. A kempingbe lépcsőkön lehet lejutni.
A hosszútúrások Jósvafő után továbbra is a Karsztvidék Turistája útvonalán haladtak. Így jutottak el a Baradla-barlang Vörös-tói bejáratához, 1300-kor pedig a Szent Ferenc kápolnához. 1350-kor az Aggteleki-tónál jártak, negyed óra elteltével már a településen voltak. Az Aggteleki-tóban évek óta nincs víz, ez egy eltömődött egykori víznyelő töbör. Valószínűleg a víz ismét utat talált magának a barlangok felé. Kerestek egy vendéglátóipari egységet, ahol elbeszélgettek. Ma kellemes, túrázásra igen csak alkalmas idő volt. Vacsora szokás szerint 6 órakor volt. Ez volt az esti menü: rántott sertésszelet hasáb burgonyával, vagy szezám magos csirkemell csíkok, rizi-bizivel. Éjjel menetrendszerűen megint kaptunk egy alapos zivatart. Nagyon azért nem bánkódtunk ezen, hogy jobbára éjjel jött az égi áldás, de napközben általában kirándulásra alkalmas időnk volt. Mindenesetre a következő napi túra útvonalát át kell gondolnunk, az utolsó napot nem szeretnénk sárdagasztással eltölteni! Ezekkel a gondolatokkal tértünk nyugovóra.
|
|
|
A túranapot teljesítők névsora