2024 május 30-4, Georgiades Gábor emléktúra, az Országos Kék Túra útvonalán
-Beszámoló-
2024 június 1. szombat, Cserehát, Bódvarákó-Rakacaszend
Az étterem reggel 800 órakor nyitott ki számunkra, amint megegyeztünk csütörtökön. Reggelit ebből választhattunk: 3 db főtt virsli mustárral, ketchappal, vagy 2 szelet bundás kenyér, teával. Minden reggelihez ezen felül rendeltem 3 kg kenyeret, melyet a szendvics készítéshez lehetett elvinni. Ezzel időt takarítottunk meg, nem kellett külön-külön vásárolgatni a boltokban, már ha egyáltalán találtunk volna boltot a kis településeken! Fél óra alatt végeztünk a reggelizéssel, elindultunk a mai kiindulási pontunkra, Bódvarákóra. Eredetileg Bódvaszilas vasúti állomásáról indult volna a túra, de egyszerűsítettünk a kiíráson. 3 km-rel rövidebb lett ezáltal a túránk távja. Kihagytuk a Bódva folyó melletti vizes réteket. Nem biztos, hogy ez hasznos dolog volt, hiszen a réten sok szibériai nőszirom folt található, illetve a kockás liliomnak is itt van egy stabil telephelye. A rövidebb túra is egyszerűbb lett, nem Tornaszentandrásról indultak el, hanem Ők is Bódvarákóról az OKT útvonalán, majd egy darabig a kék keresztjelzésen gyalogoltak Tornabarakony felé. Ennyi változtatás után ebből a két túrakiírás közül tudtak választani a mai túra résztvevői:
Útvonal: Bódvarákó (160 m,
) – Martonyi kolostorrom (410 m, ) – Tornabarakony (195 m, ) – Rakacaszend (170 m, ) Túratáv: 20km
Emelkedő: 450m
Minősítő pontszám: 30+9+1=40 pont
Alternatív útvonal: Bódvarákó (160 m,
) – Tornabarakony (195 m, , 
, ) – Rakacaszend (170 m, ) Túratáv: 14km
Emelkedő: 300m
Minősítő pontszám: 21+6+1=28 pont
Pecsételés:
- Bódvaszilas, Kossuth Lajos utca 38., a vasútállomás forgalmi irodájában
- Bódvarákó, Szabadság út 23., a kerítésen, a kapu mellett
- Tornabarakony, Petőfi Sándor út 1., a templommal szemben, a parókia kerítésén
- Rakacaszend, Fő út 42., Vegyesbolt bejárati ajtófélfáján
940-kor szálltunk ki az autóbuszból a falu központjában. A Szabadság út 23. ház kerítésén helyezték el az OKT-s bélyegzőt. A társaság elvégezte a pecsételést, majd páran betértek a közeli vendéglátóba kávézni. Ezután kétfelé vált a csapat, a hosszútúrázók kilencen az OKT jelzésén elindultak felfelé a meredek kapaszkodón, Martonyi kolostorrom felé. A rövidtúrások 21-en már Bódvarákóban a kék keresztjelzésre tértek át. Ez az útvonal kikerüli a nagy emelkedőt, igaz a kolostorromokat is. Magam a buszon maradtam, volt időm kicsit szétnézni a Bódva-völgyi zsáktelepülésen. Korábban már többször jártam itt, meglepődtem, hogy a falu kezd megújulni. Sok házát felújították, emberekkel lehet találkozni. Az egyutcás település házai a környék népi építészetét reprezentálják. A mai római katolikus templomát 1803-ban építtette a Keglevich család. Ezt emléktábla tanúsítja a zömök, párnás sisakú torony tövében nyíló bejárat fölött. A zömök torony sisakja párnás. A torony alatt van az előtér, fölötte a karzat. A hajót és az annál keskenyebb szentélyt csehsüvegboltozat fedi. A településen nyolc barlang található, ezek az UNESCO világörökség részei. A legnevezetesebb a fokozottan védett Esztramosi Földvári Aladár barlang, mely a hegy tetején található, a már nem művelt kőbánya felső, 312 méteres bányaszintjén, a kőbánya egyik falának tövében. A bejárata ki van építve és le van zárva. Három nagy méretű teremből és a hozzájuk kapcsolódó oldalfülkékből áll az elágazó és egyszintes barlang. A termei átlagosan 10 méter szélesek és 20–30 méter hosszúak. Nagyméretű kalcit kristályokat, cseppköveket, borsókövet lehet benne látni. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, elektromos lámpa használatával, szakvezetővel és maximum 10 fős csoportokban látogatható.
Autóbuszunkkal ezután elindultunk Tornabarakonyba. Bódvaszilason negyedórára meg kellett állnunk, valamilyen népünnepély volt éppen, traktorokkal, mezőgazdasági gépekkel vonultak fel, a közlekedés emiatt leállt. Tornabarakony előtt megálltunk Tornaszentandráson a falu Fő utcájában. A Szent János kápolna mellett lehet felmenni a temetőhöz, ahol a dombtetőn található a nevezetes ikerszentélyes katolikus templom. A Szent András plébániatemplom a XII. századból való, első írott említése 1283-ból származik. A különleges kettős szentély és a hozzátartozó kisebb méretű négyszög alakú hajó a XII. század végén épült. Belül középkori falkép maradványok, valamint a Szádvári várkápolnából származó díszes mellékoltár látható. A XIV. század első felében gótikus hajóval bővítették a templomot, ebből az időből származnak a diadalív és a falak alakos falképei, melyek Szent András legendáját, apostolokat és királyokat ábrázolnak.
A hosszútúrások 1115-kor elérték a Martonyi kolostorromot. Építészeti szempontból ez a rom a legjobb állapotban fennmaradt emléke az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek. A Pálos rendet Özséb, az esztergomi kanonokból lett remete alapította 1250 körül. A fehér kámzsás remetebarátok rendjének 1327-ben már több mint 50 kolostora volt Európában! A Martonyi Háromhegyi Pálos kolostort 1341-ben szalonnai nemesek, a Tekes család alapította. A törökdúlás idején, az 1550-es évek környékén vált lakhatatlanná. A templom belsejében két 140 éves bükkfa állt, viszont a még viszonylag jó állapotban lévő oromfalak védelme érdekében kivágásukra került sor. 1998-ban megkezdődött a templomhajó és a szentély nagyobb részének, valamint az épület külső oldalának feltárása. Tető alatt az ásatások során közel 400 darab faragott kőmaradvány került felszínre, melyek egy része a későbbi rekonstrukciók során visszakerült a megerősített falba. Mára már eltávolították a templomhajóban felgyülemlett földhordalékot, lehatárolták a padlószintet és tetőt emeltek az épület hajószerkezete felé. A romok megtekintése után folytatódott a túra. A jelzés erdészeti földúton haladt, nagy sárdagasztás volt ezen a szakaszon. A nehéz szállító gépek alaposan felszántották az utat. A Mile-hegy környékén 1230-kor ebédeltünk meg egy méretes, kidőlt bükkfán.
Pihenő után tovább indulva egyre jobban halhattuk a mennydörgést, ami a közeli zivatart jelezte előre. Sokáig csak szemerkélt az eső, csak később, Tornabarakony előtt kellett elővennünk az esőkabátokat. De mire a települést elértük, már újra kisütött a nap! Nekünk szerencsénk volt, az előttünk haladó csapatot elkapta a zivatar magja, kevés jeget is kaptak hozzá. A településen futottunk össze a rövidtúrásainkkal. Az OKT-s bélyegző a templommal szemben, a kerítésen található. A pecsételés után mi folytattuk az utunkat tovább. Páran abbahagyták a túrát, busszal átjöttek Rakacaszendre, a túra végpontjához. A települést elhagyva a zivatar után elég sáros út fogadott minket, de egy idő utám már ismét jól járható úton gyalogolhattunk, itt már nyílt legelőn haladt át a jelzésünk, szép vadvirágok között. Mivel nyílt területen haladtunk, az átnedvesedett ruháink is hamar megszáradtak. Nemsokára észrevettük utunk célját, Rakacaszend templomát, majd a település házait. A csapat eleje már a kisboltnál tartózkodott, ahol az OKT-s bélyegző található. Természetesen pecsételtünk, valamint fellendítettük a bolt forgalmát. 1620-kor visszaindultunk a kempingbe. Ez volt a választási lehetőségünk a vacsoránál: szezám magos csirkemell csíkok, rizi-bizivel, vagy rántott sertésszelet hasáb burgonyával. Időközben itt is lecsapott a zivatar, jégesővel együtt. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan elmúlt. Bíztunk benne, hogy másnap szép reggelre ébredünk, kellemes túrában lesz részünk.
|
|
|
A túranapot teljesítők névsora