2024 május 30-4, Georgiades Gábor emléktúra, az Országos Kék Túra útvonalán
-Beszámoló-
2024 május 31. péntek, Aggteleki karszt, Bódvaszilas-Szelcepuszta
Korán ébredezett a társaság, hosszúak a nappalok, korán van virradat. Mivel az étterem csak 8 órakor nyitott, komótosan lehetett készülődni a reggelihez. A társaság egy része reggeli előtt elment sétálni a kemping környékére. Reggelire bundás kenyeret, vagy szalonnás tojás rántottát kaptunk. A többség az utóbbit választotta. 845 körül beszálltunk az autóbuszba, elindultunk Bódvaszilasra. Az egyórai buszozás után a település vasútállomásán voltunk. Itt található az OKT bódvaszilasi bélyegzője. A pecsételés után innen indult el a meghirdetett hosszútúra Szabó-pallag felé. Egy kisebb csoporttal átbuszoztunk Tornanádaskára, Ők az Aggteleki Karszt jelvényszerző túramozgalom pecsétjeit gyűjtögették. Az ottani pecsét begyűjtése után visszahoztuk Őket Bódvaszilasra, a Vecsem-bükki zsomboly felé indultak el az Alsó-hegyi zsombolyos tanösvényen. Ez kb. 2 km-rel hosszabb útvonal volt, mint a meghirdetett hosszútúránk. Ezzel a változattal ma három túra közül lehetett választani. Az eredeti két változat ez volt:
Útvonal: Bódvaszilas (160 m,
) – Meteor barlang (410 m, ) – Szabó-pallagi eh. (498 m, ) – Szádvár (460 m, , 
, 
) - Derenk romközség (340 m, ) – Szelcepuszta (375 m, ) Túratáv: 18km
Emelkedő: 630m
Minősítő pontszám: 27+12,6+1=41 pont
Pecsételés:
Alternatív útvonal: Szögliget (172 m,
) – Szádvár (460 m, , ) - Derenk romközség (340 m, , , ) – Szelcepuszta (375 m, ) Túratáv: 10km
Emelkedő: 400m
Minősítő pontszám: 15+8+1=24 pont
Pecsételés:
- Bódvaszilas, Kossuth Lajos utca 38., a vasútállomás forgalmi irodájában
- Szabó-pallag erdészház, esőbeálló oldalán
- Derenk romközség, a kereszt melletti fán, a romközség központjában
Legvégül a rövidtúrásokat juttattuk el starthelyükre, Szögligetre. 1040-kor szálltunk ki az autóbuszból. A Szalamandra házig jutottunk el járművünkkel, mely a Szádvári várhegy aljában található. Az út valamikor aszfaltozott volt, de jelenleg nagyon pocsék az állapota. Rengeteg gyerek volt a környéken, talán számháborúzni készülődtek. 13-an vágtunk neki a meredek várnak. Az éjjeli eső okozta pocsolyákat kerülgetni kellett. A felvezető kocsiúton több helyen látható a régi vasalt lovaskocsik keréknyoma. 12 óra környékén értünk fel a 460 m magas Várhegyre a hajdani Fellegvár romjaihoz. Menet közben a tanösvény tábláit olvasgattuk. A romok között tartottuk meg az ebédidőnket. A vár hazánk egyik legnagyobb erődítménye, 1268-ban említették meg először írásban. 1500-as évek közepére nyerte el a végleges formáját. Sok tulajdonosa volt, sok csatát átélt vár volt. A Thököly-féle kuruc szabadságharc után 1686-ban a Habsburgok döntöttek a megsemmisítéséről. Erre két év múlva került sor, a megfigyelések alapján a várat felgyújtották. Mivel Trianon után, 1920-tól a csehszlovák határ szomszédságába esett, tiltott zónaként gazdátlanul omladoztak a középkori vár falai, területét visszahódította a természet. 2007-ben megalakult a Szádvárért Baráti Kör, amely szakmai felügyelettel rendszeres állagmegóvó és feltáró tevékenységet végez. 2008-ban elvégezték a Lisztes-bástya, 2009-ben pedig, pályázati pénzből, a külső vár déli falkoronájának ideiglenes állagvédelmét. Évente vármentő napokat szerveznek, nyaranta pedig a Vármentő Hét keretében régészeti feltárásokba kapcsolódnak be. Ezek a programok előzetes jelentkezés mellett bárki által látogathatóak. A vár a kulturális örökség megőrzését előirányzó "A Szögliget Szádvár kulturális-turisztikai célú fejlesztése" c. projekt keretében hazai költségvetési forrásból újul meg. A vár két részből, a hegytetőt elfoglaló Felső-várból és a várhegy északi lábánál 70 méterrel lejjebb elterülő Alsó-várból áll. A két várrész között az összeköttetést egy mára elpusztult, vélhetően lovak hajtotta felvonószerkezet biztosította. Ennek helyén ma már egy 374 fokos lépcső van. A romokból szép kilátás van a környékbeli hegyekre, völgyekre. Miután megebédeltünk, kigyönyörködtük magunkat a panorámában, majd elkezdtünk lemenni a 374 fokos lépcsőn az Alsó-várba. Igen fárasztó lemenetel volt! A Várkertben emiatt rövid pihenőt tartottunk, ahol összevártuk egymást.
1310-kor elindultunk Derenk felé. Nagyon kényelmes úton gyalogoltunk, a keresztezett legelők, rétek virágokban pompáztak. 1350-kor értük el a valamikori Derenk községet, mely 1943 óta lett romközség. Középkori település, a somfáról kapta a nevét. Az 1700-as évek elejére elnéptelenedik, a pusztító pestisjárvány következtében. Az Eszterházy család telepítette be újra a falut, többnyire szepességi górál jobbágyokkal. Az 1800-as évek közepén 400-500 fő lakott itt! A II. világháború idején Horthy Miklós kormányzó összefüggő vadászterületet kívánt itt kialakítani. 1938-tól kezdődően a település lakói elkezdték azt a folyamatot, hogy kedvezőbb adottságú, jobb körülményekkel és gazdagabb terméshozamú földekkel rendelkező falvakba költöztek. Ezzel megkezdődött a 300 éves együvé tartozás szétzilálása. A derenkiek a táj adta adottságokat jól ismerve gyakorta éltek az orvvadászat lehetőségeivel. A kormányzó úr Derenk határában medvéskertet létesített, miközben fokozatosan csábítgatták a helyi lakosságot más településekre. Gyakorlatilag 1943-ra megszűnt a falu! A katonai járművek, az odavezényelt munkaszolgálatosok, a tehervagonok az áttelepítés szolgálatában álltak hosszú hónapokon át. A lebontott házakat és magát a falu templomát is célfuvarban elszállították. Az ősi derenki lengyel lakosság szétszéledt: 1-2 család Emődön, Mezőnyárádon, Szendrőn, Szederkényben, Tóharaszton, Vattán; 10-10 család Büdöskútpusztán, Martonyiban; 20-20 család Ládbesenyő-Andrástanyán, Sajószentpéteren; és legtöbben 50 család Emőd-Istvánmajorban találtak új otthonukra.
Az Aggteleki Karszt jelvényszerző túramozgalom útvonalán járó társaink elhagyva Bódvaszilast, az OKT kék jelzéséről áttértek az Alsó-hegyi zsombolyos tanösvényre. Elmentek az országhatár melletti Vecsem-bükki zsombolyhoz, hogy igazoló fényképeket készítsenek a zsombolyról és magukról. A 236 méter mély zsomboly Magyarország harmadik legmélyebb barlangja. Itt található Magyarország leghosszabb egybefüggő barlangaknája, amely 83 m mély. Ezután Szabó-pallagnál visszatértek az OKT útvonalára. Szádvár romjait is megnézték, de a rövidebb túrásainkhoz képest fordított irányból. Ők az Alsó-várból, a lépcsőkön mentek fel a romokhoz. Derenken páran már utolérték a rövidtúrásokat, ideje volt tovább mennünk. Már csak azért is, mert kezdett beborulni az ég, távoli mennydörgéseket is hallottunk. Szelcepusztáig még 5 km-tert kellett gyalogolnunk. Kisebb esőt is elkaptunk, de igazából az esőköpenyeinket nem vettük elő. 1700 órára mindenki befutott. A turistaházba nem tudtunk bejutni, nagyon készülődtek a holnapi napra, esküvő lesz! Viszont egyedi bélyegzői vannak a turistaháznak, a pecsétgyűjtők nagy örömére. 1745-kor már a kempingben voltunk, időben megvacsoráztunk. Ebből választhattak előzetesen turistatársaink: bakonyi sertés szelet galuskával, vagy rántott sajt, rizzsel, tartármártással. A többség az elsőt választotta.
|
|
|
A túranapot teljesítők névsora