2024 május 30-4, Georgiades Gábor emléktúra, az Országos Kék Túra útvonalán
-Beszámoló-
2024 május 30. csütörtök, Aggteleki Karszt, Gömörszőlős-Aggtelek
Ezek a megszokott többnapos túráink komolyabb szervezést igényelnek, mintha csak egy napra elugornánk valahova gyalogolni. Tavaly év végén előzetesen lefoglaltuk a leendő szállásunkat, hiszen eldöntöttük, hogy folytatni fogjuk az Országos Kék Túránkat Baktakékről, a Csereháton, az Aggteleki Karszton keresztül Mályinkáig. Szálláshelyünk az Aggteleki Baradla, vagy más néven a Nomád kemping lett. Túráink kezdőpontját, végpontját innen könnyedén megközelíthettük az autóbuszunkkal. A kempingben már többször is voltunk, a személyzetet, a rönk faházakat, a turistaházat, valamint a kemping éttermét is jól ismertük. Sokan közülünk már másodszor, harmadszor, sőt negyedszer is gyalogolnak az ikonikus kék útvonalon. Nehéz megunni, hiszen az országot átszelő útvonal mindig más képét mutatja a turistának. A szervezés sikeres volt, 31 társunkat érdekelte a hatnapos túrasorozat. Félpanziós ellátást biztosítottunk a résztvevőknek. A reggelit és a vacsorát a kemping éttermében rendeltük meg.
Ezt a túrát, hasonlóan a 2023 évi hatnapos zempléni túránkhoz Georgiades Gábornak, a korábbi vezetőnk emlékének szenteltük. Emiatt a túrasorozat neve ez lett: Georgiades Gábor emléktúra, az Országos Kék Túra útvonalán. Ismét lehetőségünk adódott pályázat benyújtására Százhalombatta Város Önkormányzatánál. Sikeres volt a pályázatunk, az Önkormányzat Képviselőtestülete 400.000.- Ft-tal támogatta szakosztályunk nemes célját!
Csütörtök reggel öt órakor kezdtük begyűjteni embereinket. A nagy távolság miatt volt szükség a korai indulásra, hiszen erre a napra is szerveztünk már egy túrát. Először Százhalombattán, az Ebatta Kultúrkocsma előtt, majd Tárnokon, Érden, Budapesten állt meg az autóbuszunk. Odafele menet az M3-as autópályán buszoztunk többnyire. Hatvan magasságában, majd Miskolc környékén álltunk meg rövid időre, kávézni, elintézni a folyó ügyeinket. 10 óra után nem sokkal álltunk meg Kelemér központjában. A település Tompa Mihályról híres, aki az 1848-49-es szabadságharc leverése után két évig élt a községben, mint a falu lelkésze. A költő barátja volt Petőfinek és Arany Jánosnak. Itt tartózkodása idején írta a szabadságharc bukása utáni időkben, az önkényuralom idején allegorikus, a szabadság és a függetlenség eszményét hirdető verseit, többnyire Rém Elek álnéven, ami a Kelemér szó visszafelé olvasva. Mai napon ez volt az első OKT-s pecsételőhelyünk. A bélyegzőt rendben megtaláltuk a Tompa Mihály Emlékház kerítésén. Már a tervezés során eldöntöttük, hogy nem fogunk az aszfaltúton átgyalogolni Gömörszőlősre, hanem visszaszállunk az autóbuszra, ezzel megspórolunk majd pár kilométert. Ezzel együtt a rövid túra útvonalát is megváltoztattuk. Ezek a túrák alakultak ki mára:
Útvonal: Gömörszőlős (220 m,
) - Zádorfalva (225 m, ) – Aggtelek, szlovák határ (340 m, ) – Aggtelek, Baradla Camping (330 m, ) Túratáv: 19km
Emelkedő: 300m
Minősítő pontszám: 28,5+6+1=36 pont
Pecsételés:
(Keleméren pecsételni, autóbusszal Gömörszőlősre menni túrakezdésre!)
Alternatív útvonal: Zádorfalva (225 m,
) – Aggtelek, szlovák határ (340 m, 
) – Aggtelek, Baradla Camping (330 m, ) Túratáv: 13km
Emelkedő: 250m
Minősítő pontszám: 19,5+5+1=26 pont
Pecsételés:
- Kelemér, Tompa Mihály út 61., Tompa Mihály-emlékház kerítésén, a bejárat mellett., vagy Tompa Mihály út 22., a Bagolyvár élelmiszerboltban a falon.
- Gömörszőlős, Kassai utca 55., a Néprajzi Múzeum kerítésén.
- Zádorfalva, Nagy utca 56., a Szivárvány presszó belső falfelületén, a bejárat mellett.
- Aggtelek, Baradla oldal, a kemping recepciójának bejárata mellett, a falon, vagy a Nemzeti Park látogatóközpontjában.
Miután mindenki begyűjtötte a pecsétet, visszaszálltunk a buszba, átmentünk Gömörszőlősre. Végül is 2 km aszfaltgyaloglást spóroltunk ezzel a megoldással. A falu központjában a buszfordulóban álltunk meg. Az OKT-s pecsét a református templommal szemben, a faluvégen található a Szabadtéri Múzeum kerítésén. Helytörténeti gyűjtemény, Néprajzi gyűjtemény, Kisgaléria is látható itt. Ez az egyetlen egy magyar falu, mely megőrízte Gömör-Kishont vármegye nevét! A trianoni határrendezés során jelentős terület veszteségeket szenvedett el. Erre emlékeztet a református templom udvarában felállított kettős kopjafa. Szerencsém volt, egy nagyobb fiatal csoportot hoztak a református templomhoz, most legalább belülről is láthattam. Szép, de egyszerű festésű kazettás mennyezete van, a berendezése nagyon tetszetős. Először nyílt alkalmam megtekintésére, pedig már többször megfordultam itt. Na meg ingyen végig hallgathattam az idegenvezető ismertetőjét! A hosszútúrások 1100 órakor elindultak Zádorfalva felé. A rövid etapot választókkal visszaszálltunk az autóbuszra, átmentünk Zádorfalvára. Ők az itteni kocsmától indultak el az OKT kék jelzésén Aggtelek felé. Az OKT-s bélyegző is a kocsmában található, bent a helyiségben! Ezt pedig figyelembe kell venni azon turistáknak, akik nyitvatartási időn kívül érkeznek ide!
A rövid útvonalat választók innen kezdték meg a gyaloglást, én pedig bevártam a Gömörszőlősről érkezőket. Ők is elintézték a bélyegzést, majd rövid pihenő után a rövidtúrások nyomába eredtek. A települést elhagyva még egy darabon az aszfaltos úton haladt a csapat, majd letérve, közel derékig érő fűben haladt az erdő felé. Az erdőt elérve visszanézve még élvezni lehetett a kilátást, majd következett az erdei útszakasz. Itt már az elmúlt napok csapadékának nyomaival is találkozni lehetett, jókora pocsolyák képében, de ez nem okozott gondot. Ami viszont kellemes volt, az az erdő hűvöse volt, ami a hátralévő utunk folyamán végig elkisért bennünket. Az erdő szélén összevártuk a csapatot, majd rövid ebédszünetet tartottunk. Innentől ligetes erdőben vezetett az út, hol sűrűbben, hol ritkábban borult össze felettünk az erdő. Turistával nem is találkoztunk egészen a hármas határig, azok is inkább gombát kerestek. Hármashatárnál elértük szlovák-magyar határt. Ettől kezdve nem csak a kék jelzést követtük, hanem a piros-fehér határköveket is. Rókalyuk-tetőnél már csak a magyar oldalon volt erdő a szlovák oldalon legelő volt. Itt már élvezhettük a kilátást, valamint láttuk a közelgő sötét fellegeket. Távoli menydörgés is hallatszott, egy kicsit szaporábbra vettük a lépteinket. Nemsokára elértük az autóutat, ahol régebben a szlovák-magyar határátkelő volt. Erre már csak egy romladozó épület emlékeztet. Az Aggteleki kemping eléréséig negyed órára volt szükségünk. Az eső kissé szemerkélt már, de nem kellett az esőkabátokat felvennünk. De még hátra volt a csomagjaink kiválogatása, a szállásunk elfoglalása. Ez gyorsan megtörtént, mivel még otthon elosztásra kerültek a szobák. Mindenki előre tudta, kivel lesz egy fedél alatt az elkövetkező öt napban. A kulcsokat szakosztályvezetőnk korábban felvette, Ő már 1230-kor megérkezett a kempingbe.
A vacsorát 1800 órára kértük. Nem volt zsákbamacska, mivel előzetesen meg kellett rendelnünk. Minden étkezésnél kétféle menü volt. Ma ez volt a választék: rántott sertésszelet hasáb burgonyával, vagy bolognai spagetti. Elégséges volt az adag. A vacsora után a lefekvésig még bőven maradt időnk, lehetett sörözni, beszélgetni, sétálni a környéken. Reggel nem kellett korán kelnünk, mivel 800 óra előtt az étterem nem nyitott ki számunkra. Pénteken a betervezett Aggteleki karszt szakasszal folytatjuk a túrát.
|
|
|
A túranapot teljesítők névsora